Folytatjuk a sorozatunkat, ahol az ország legszebb kézilabdakapusait mutatjuk be. Most Scholtz Andrea, a Kisvárda kapusa következik.

Azt hiszem az általános iskola 3. vagy 4. osztályban kezdtem el kézilabdázni, édesanyám példájára, aki a helyi kézilabdacsapat átlövője volt akkoriban. Elmentem vele pár edzésre, megtetszett és így kezdtem én is a korosztályos csapatban játszani. Édesapám szintén kézilabdázott, de ő fiatalon külföldre ment dolgozni, így a kézilabdát már nem tudta komolyabb szinten folytatni, a későbbiekben viszont edzőként visszatért a kézilabda világába! Mikor már tudtam, hogy komolyan szeretnék foglalkozni a kézilabdával, akkor a szüleim átírattak egy testnevelés tagozatos suliba. Átlövőként kezdtem -mivel magasabb voltam az átlagnál - aztán gyorsan kiderült, hogy az én helyem a kapuban lesz, mivel futni nem annyira szerettem! Először traumaként éltem meg a váltást, de mikor egyre több sikerélményem volt  kapusként ez gyorsan elmúlt! Miért jó a kapuban állni? Nehéz kérdés.... Minden csapatépítés úgy kezdődik, hogy "végy egy jó kapust"! Nagyon felelősségteljes pozíció, mert az én hibáimat már senki sem fogja/tudja kijavítani! Jó érzés az, hogy egy jó kapus tartást és lendületet tud adni egy egész csapatnak, ha nem megy olyan jól a játék a játékosoknak!



19 évesen Hódmezővásárhely színeiben mutatkoztál be az NB I-ben!

Mindig jó szívvel gondolok vissza azokra a pillanatokra, amikor először kaptam lehetőséget az élvonalban.

Legnagyobb sikered?

Nagyon szívesen gondolok vissza a Magyar Kupa négyes döntőre, ahova a Kiskunhalassal jutottunk be és szintén ezzel a csapattal a nehézségek ellenére is a bajnokságban is sikerült egy nagyon jó szezont produkálnunk!

Sok csapatban megfordultál (Algyő, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Siófok, Kiskunhalas, Szeged, Kecskemét), hol volt a legjobb?

Én minden csapatban szerettem, ahol eddig játszottam, nem tudok kiemelni egyet sem! Talán a külföldre igazolásom ( 2008-ban védtem Spanyolországban) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de tapasztalatszerzésnek az sem volt rossz.



Most az NB I/B-s Kisvárda kapuját véded. A csapat a harmadik helyen áll a tabellán, négy pont távolságra a listavezetővel (Eger) szemben. Tavasszal a riválisok hozzátok látogatnak! Cél?

Természetesen a lehető legjobb helyen végezni a bajnokságban. Én személy szerint nagyon szeretnék bajnoki címet és feljutást ünnepelni a szezon végén.

Az idén leszel 30 éves, jó csapatokban játszottál, három helyen az NB I-ben is. Elégedett vagy a pályafutásod eddigi részével?

Én kislány korom óta kézilabdás szerettem volna lenni, ha ezt nézem, akkor elértem a célom. De nyilván, mint minden sportoló én is a maximálisra törekedtem és törekszem a mai napig, szeretnék mindig előre lépni. Voltak sérülések is, amik sajnos hátráltattak a pályafutásom során, de alapvetően elégedett vagyok.

Meddig szeretnél a pályán maradni?

Mondhatom, hogy a kézilabda az életem, szeretném addig csinálni ameddig csak erővel és egészséggel bírom és nem utolsó sorban még érdemben is tudok minőséget hozni!