A 23 éves Zsigmond Vivien Fehérváron 16 évesen mutatkozott be az élvonalban, volt korosztályos válogatott, ma az NB I-es Budaörs játékosa.



Egyértelmű volt, hogy kézis leszel?

Egyáltalán nem volt egyértelmű! Bár sportos családból származom, de senki sem űzte profi szinten. Rám volt bízva mit szeretnék csinálni. Az úszás az alap volt, nem is maga a versenyzés miatt, hanem mert mégis jó, ha az ember tud úszni. Így ragadtam az uszodába 6-7 évet. Utána jött a kézilabda, amit lényegében egy diákolimpia keretében ismertem meg. Ott keresték meg a szüleimet, hogy nem lenne e kedvem kézilabdázni. Ez 2003-ban volt, akkor kerültem a kézilabda pályára, egy kis pesti csapathoz, a Malévhoz.

Gondolom az ügyesebb lányok közé tartoztál!

Ez ember- és véleményfüggő. Többek szemében az ügyesebbek közé, mert először sikerült ebből a „kis” csapatból a Budapest válogatottba, (akkoriban két csapat adta ennek a válogatottnak a keretét) majd a korosztályos válogatottba kerülnöm.

16 évesen mutatkoztál be az NB I-ben!

14 évesen kerültem Fehérvárra, ahol célom volt, hogy a későbbiekben játszhassak az első osztályban. Amikor felkerültem a felnőttek közé, természetesen volt bennem félelem, reméltem, hogy sikerül mindig egy kicsivel többet mutatnom, amivel egyszer majd pályára is kerülhetek. Ez, még ha percekre is 16-17 évesen sikerült is, aminek nagyon örültem. Közben a korosztályos válogatottal Európa-bajnokságon szerepeltünk, ahol 5. helyezést értünk el.

2013-ban váltottál, Budaörsre igazoltál! Összességében milyen volt Fehérváron? És itt mit tartasz a legnagyobb sikereidnek? Miért döntöttél a váltás mellett?

Életem jó részét töltöttem Fehérváron. Az akkori serdülő csapattal megnyertük az országos Adidas kupát! Az egyik évben a felnőtt csapattal a Magyar Kupában 3. helyezést értünk el. Sok mindent tanultam, sok mindent köszönhetek, de 7 év után szükséges volt a váltás. Számításba vettem azt is, hogy itt több játéklehetőségem lehet. Emellett ki akartam próbálni magam egy új csapatba, egy új helyzetben.

Budaörsön az első évben második helyen végeztetek az NB I/B-ben, tavaly már megnyertétek, most pedig újra az NB I-ben játszol. Mostani NB I-es szezon mennyire más, mint amikor Fehérváron játszottál?

Teljesen más! Akkor kiegészítő ember voltam a csapatban, kisebb nagyobb részfeladatokat kellett mielőbb eltökéletesítenem, most viszont alapember vagyok. Ez a csapat nyerte meg a másodosztályt, így kell helytállnunk a nem könnyű NB I-ben. Itt mindegy ki a kezdő, a becserélt játékosnak is azonos szerepe van.

Az NB I-ben eddig 13-szor léptetek pályára, és mind 13-szor vereséget szenvedtetek. „Tavaszi” remények?

Szeretnénk a tavaszi szezonban minél több meccsen az első osztálynak megfelelően játszani, ha ez sikerül, már pozitív élményekkel lehetünk gazdagabbak.

Mit tartasz az erősségednek?

Mind a pályán, mind azon kívül erősségem a kitartásom a szorgalmam és a lelkesedésem. Ezek mind lehetnek pozitív és negatív tényezők is, de ilyen vagyok, próbálok minden elhatározásomat megvalósítani.

Sportélmények?

Rengeteg sportélményem van! Nagyon jó élmény a tavalyi Szekszárd elleni meccs, amivel kiharcoltuk a bajnoki címet! A meccs hangulata, a játék kimenetele szuper volt! Egy másik emlékezetes meccs, egy Győr elleni találkozó! Még Fehérváron játszottam, amikor bejutottunk a Magyar Kupa négyes döntőjébe. Az első körben a Győrt kaptuk, így a fiatalok nagyobb szerephez jutottak. Azon a meccsen 5 gólt dobtam, és az is meghatározó volt, hogy annyi néző előtt. Emellett még az első Európa-bajnokságot is említeném! Jó érzés volt hallgatni a himnuszt, ahogy eljöttek a magyar szurkolok és buzdítottak minket! Azon az Eb-n én lettem „gólpassz királynő”. De rengeteget említhetnék, most hirtelen ezek, amik egyből beugrottak.



Testvéred, Adrienn is kézilabdázik, volt/van köztetek -egészséges- rivalizálás?



Adrival (meg a kisebb testvérünkkel, Rajmival is) nagyon jó testvérek vagyunk! Nincs köztünk semmiféle rivalizálás. Mindig is próbáljuk egymást segíteni, néha jobban örülünk a másik sikerének, mint a sajátunknak. Eddigi életünk során csak homokon játszottunk egymás ellen, de az inkább poénos volt mintsem harc! Több olyan meccs volt, amikor együtt játszottunk! Sokaktól hallgattuk akkor, „bátor, aki a Zsigmond védő páros közé megy támadni”.

Adrienn Németországban kézilabdázik. Neked is vannak ilyen ambíciód?

Jó kérdés. Nem tudom, mit hoz a jövő. Lehet, egyszer külföldön fogok játszani, lehet azt az utat sose járom meg. Majd alakul… Most itthon vagyok, amíg van lehetőség, addig maradok is.



Testvérek a homokban



További célok?

Terveim a jövőre nézve…! Régen voltak terveim, amit egy sérülés megbontott. Azóta a mában élek. Vannak elhatározások, amiket minél sikeresebben próbálok megvalósítani, de nem mondanám terveknek. Az életben, mint sok nő, én is szeretnék majd anya lenni, de majd a későbbiekben, ha úgy alakul. Most a párommal van egy közös kis kutyánk, aki rengeteg gondoskodást és szeretetet igényel!