Ferenczi Annamária 13 évig védte a Ferencváros korosztályos csapatainak a kapuját. Az NB I-ben 2013-ban mutatkozott be. Tavaly nyáron Dortmundba igazolt.

Már a babakocsiban is a kézilabda pálya szélén voltam, mivel édesanyám is ezt a gyönyörű sportágat űzte. Aztán nyolc éves koromban elmentem az első edzésemre a Fradihoz, a híres Faházba. Nyolc hetes koromban már úsztam (csecsemőúszás), amit mai napig is szeretek, de csupán hobbi szinten. Öt évesen már édesapám vezette foci edzésekre kezdtem járni, ahol a kapu előtere tetszett a legjobban. Emellett az általános iskolában néptáncoltam, amit a kézilabdával párhuzamosan 4 évig űztem. Aztán választás elé kerültem: egyértelmű, hogy a kézi mellett tettem le a voksomat. Szüleim mindketten aktív sportolók voltak, anya jobbszélen ontotta a gólokat balkezesként, apa és egyik bátyám a futballban jeleskedett, míg másik bátyám atletizált, a harmadik pedig röplabdázott, a negyedik karatézott, illetve biciklizett. Egyértelmű volt, hogy én sem maradhattam ki a mozgás öröméből.

És a kapuba egyenes út vezetett, vagy próbálkoztál a mezőnyben is?

Tekintve, hogy ’90-91-es korosztállyal kezdtem el edzeni, így (én 94-es születésű vagyok) mindenki nagyobb, erősebb és ügyesebb volt, mint én. A kapuba senki nem mert beállni, és mivel a fociban is szívesen töltöttem be ezt a posztot, bátran jelentkeztem. Edzések előtt előszeretettel lövöldöztem kapura, egy-két meccs erejéig kint lehettem mezőnyben is, de a szívem visszahúzott a kapuba.

Fradiban nevelkedtél ez tudatos döntés volt akkoriban, vagy…?

Abszolút tudatos döntés volt, hogy a Fradinál kezdtem el kézilabdázni, hiszen mindig a legjobb helyen kell tanulni, és az alapok helyes elsajátítása rendkívül fontos.

Fradistának születtél?

A szó legszorosabb értelmében igen, hiszen a IX. kerületi Szent István kórházban születtem. Azt hiszem az egyesületnél eltöltött 13 év is azt mutatja, hogy zöld a vérem.



Fotó: kisricso.fotoalbum.hu



2013. elején mutatkoztál be az NB I-ben?

Nagyon örültem és hálás voltam a lehetőség miatt, sikerült is élnem vele. Pozitív emlékként maradt meg. Azt erősítette meg bennem, hogy az edzésen elvégzett komoly munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

2013. december végén már Eger színeiben védtél. Mi állt a váltás mögött? Következő szezont újra a Fradiban kezdted el, és jött az a fránya súlyos sérülés! Ami soha nem jön jókor, de esetedben talán a legrosszabbkor?

A junior válogatottba elsősorban olyan játékosokat hívtak be, akik rendszeresen játszhattak az NB I-es felnőtt bajnokságban. Így nem volt más választásom. Azt hiszem újoncként sikerült megállnom a helyemet, hiszen a bajnokság alapszakaszában 11 meccsből 7-szer voltam nagybetűs a Nemzeti Sportban. Sikerült nagyobb játékrutinra szert tennem, így ennek köszönhetően újra magamra ölthettem a címeres mezt. A bajnokság befejeztével egyből elkezdtük a felkészülést a válogatottal az utolsó junior világversenyünkre, majd július közepén tértünk vissza Horvátországból egy 7. hellyel. Másfél nappal később már Murauban edzettünk a Fradi felnőtt csapatával. A sérülés szeptember utolsó napján történt. Bemelegítésnél bakugrás volt a feladat és az egyik ugrás után rosszul fogtam talajt. Sajnos a legrosszabbkor jött. De ilyenkor nem tud mit tenni az ember, minthogy előre néz és dolgozik rendületlenül. Mivel minden rosszban van valami jó, olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akikkel amúgy lehet soha nem hozott volna össze az élet. Ezt értem a rehabilitációban segédkező gyógytornászokra is. Ezúton szeretném megköszönni nekik az áldozatos munkájukat, a folyamatos bíztatást és pozitív gondolatokat. Külön kiemelném a 3D+ Vertical csapatát: Kerényi Krisztina, Bartalosné Csák Judit, valamint Bartalos Bélát, aki a speciális kapusedzéseket tartotta a felépülés időszakában.



2014. szeptembere ( a sérülés) után már nem is védtél többet itthon, tavaly nyáron Dortmundba igazoltál! Hogy találtak rád? Sokan gondolkodtál az ajánlaton? Milyen célokkal érkeztél ide?

A rehabilitációs időszak végén egyetlen magyar NB I-es klubtól sem kaptam ajánlatot. Egy májusi napon Németországból érkezett hívás Barna Ildikótól, a Borussia Dortmund edzőjétől. Júniusba kijöttem egy próbajátékra, júliusban már a Dortmund színeiben védtem a felkészülési tornákon. Egyből igent mondtam, mivel Magyarországon nem lett volna lehetőségem első osztályban védeni. Ráadásul a világ egyik, ha nem a legjobb kapusától, Clara Wolteringtől leshetem el a védési technikákat és a mentális dolgokat az adott szituációkban. Azzal a céllal érkeztem ide, hogy minél többet védhessek, és a csapattal dobogón szerepelhessünk a bajnokság végén.

Újoncként a hatodik helyen álltok a bajnokságban! És itt mennyi játéklehetőséget kapsz?

Mivel itt másképpen néz ki a bajnokság (értsd: nincs rájátszás, nincs akkora szakadék/különbség a csapatok között), ezért ez egy kiváló helyezés, csupán 1-1 pontokkal vannak előrébb a tabellán. Fontos megjegyezni, hogy meccsről meccsre feljebb tudunk lépni a tabellán. Ezen felül újoncként ott vagyunk a május végén rendezendő Német Kupa négyes döntőjében. A játéklehetőség mindig az adott szituációtól függ, nem ezzel foglalkozom. Ha öt percet kapok, akkor annyi idő alatt mutatom meg, hogy mit tudok.

Mennyi szurkoló látogatja a meccseiteket?

Többségében véve teltházas meccseket játszunk hazai pályán, ami kb. 1000 szurkolót jelent.



Itt egy nagyon más világba érkeztél?

Úgy fogalmaznék, hogy egy kicsit nyugatiasabb a felfogás. Értem ezt az edzésmódszerekre, a szakmai stábra és a csapaton belüli viszonyra. Félreértés ne essék, mindkét rendszernek megvan a maga előnye (hiszen a Fradinál tanultam meg védeni), annak örülök, hogy mindkettőnek részese lehettem/lehetek.

Tévéből látva: Woltering nem lehet egy könnyű eset, vagy félreismerjük?

Nem minden az, aminek a tévében látszik. Clara egy remek egyéniség, kiváló sportember. Van mit tanulni tőle minden téren. Nem rendelkezik sztárallűrrel, végtelenül kedves, azonban a pályán nem ismer bocsánatot.



Voltering és Annamária



Angol, olasz, francia nyelvvizsgád van, és a német, hogy megy?

Fél év után már egész jól meg tudom értetni magamat, persze van még hova fejlődni. Tekintve, hogy a Budapesti Corvinus Egyetemen Nemzetközi Tanulmányok szakos utolsó éves hallgató vagyok, ott elengedhetetlen a nyelvek ismerete. Nagyon jó, hogy itt az összes nyelvtudásomat tudom használni, hiszen több idegenlégiós is van a csapatban. Ez a beilleszkedésemet is megkönnyítette.

Ha 14 évesként azt mondják neked, hogy majd 18 évesen bemutatkozol az első osztályban, leszel korosztályos válogatott, Eb-érmes……ezt aláírtad volna, vagy azt mondod, ennél többet akarok?

Egy sportoló mindig örül, ha kap lehetőségeket és azzal tud is élni. Én egy maximalista típus vagyok, így mindig önmagam túlszárnyalására törekszem. Az életmottóm is az, hogy legjobbnak lenni a legjobbak között.

Eddigi sikereid?

Országos Adidas Kupa győzelem a ’94-es korosztállyal, 2008-as év legjobb serdülő játékosa a Fradiban, Országos Ifi Kupa győzelem. Válogatott szinten a 2013-as junior Eb 2. hely. A Fradival pedig a 2013. évi Magyar Kupa 2. hely, hiszen ott a negyeddöntőben kaptam lehetőséget és sikerült is élnem vele. Természetesen a tavalyi bajnoki cím is emlékezetes marad annak ellenére, hogy nem tudtam a csapatot a védéseimmel segíteni a sérülés miatt.

Közel és a távoli jövő céljai?

A közeljövőben célom a Dortmunddal dobogós helyezést elérni, valamint megnyerni a Német Kupát. A távoli jövőben pedig újra címeres mezben akarok szerepelni világversenyen, a tokiói olimpia lebeg a szemem előtt. Lehet, hogy túl nagyok az álmaim, de egyszer az álmok valóra válnak, ha teszünk értük.