Szombathelyi kézilabdás lányok tavaly Haladás néven az NB I/B-ben szerepeltek, az idén nevet és osztályt váltottak. A 20 éves Mórocz Alexandrát kérdeztük a változásokról és a pályafutásáról.

Előző kiírásban a Haladás színeiben lányok az NB I/B-ben a negyedik helyen végeztek, előtte pedig bronzérmet vehettek át. Az idén már a csapat új néven: Kozma Szerszám-Szombathelyi KKA az NB II-ben szerepelnek!

Bajnokságban veretlenül álltok az élen, ez a realitás? Nagyon más itt játszani, mint tavaly az NB I/B-ben? Nem fáj a szíved, hogy visszaléptetek?

Nagyon örülünk, hogy az első helyen állunk, bár a vezetőség ezt el is várta tőlünk és mi is magunktól! Teljesen más az NB II, mint az NB I/B, épp ezért igyekszünk keményebben edzeni, erősebb csapatokkal edzőmérkőzéseket játszani. Nagyon fáj a szívünk, hogy nem indulhattunk el az NB I/B-ben, de most ez a feladatunk, ezt kell megoldanunk!

Ha a csapat bajnok lesz, akkor jövőre újra NB I/B?


Igen!

Napokban léptetek pályára a MK-ban az NB I-es Mosonmagyaróvár ellen!

Teljesen más mérkőzés volt a Mosonmagyaróvár elleni mérkőzés, mint amit mostanában az NB II-ben játszottunk. Sokkal gyorsabb, pörgösebb játék volt. Úgy érzem mindenki igyekezett kihozni magából a maximumot. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem tudtunk győztesként elhagyni a pályát.

Mikor lépett be az életedbe a kézilabda?

9 évesen ismerkedtem meg a kézilabdával, az egyik nagyon jó barátnőmnek köszönhetően. Miután megismertem ezt a sportágat egyértelművé vált, hogy én kézilabdás szeretnék lenni.



Ügyesebb vagy az ügyetlenebb lányok közé tartoztál?

Úgy érzem, hogy könnyen tanultam meg a kézilabda alapjait, bár természetesen van, ami jobban, van ami kevésbé ment.

És most mit megy a legjobban, mit tartasz az erősségednek?

A védekezést mondanám az erősségemnek, de természetesen még van mit javítani ezen is.

Legnagyobb sikereid?

Legnagyobb sikerünk közé tartozik, amikor az NB I/B-ben 3. helyezést értünk el, illetve mikor megnyertük az OIK-t

Van olyan személy, akinek sokat köszönhetsz?

Nagyon sokat köszönhetek az apukámnak nélküle sehol se tartanék a kézilabdában. De természetesen az egész családomnak csak köszönhetek, mert mindenki mellettem áll és támogatnak bármiben!

Családban mennyire volt jelen a sport?

Apukám és a nagypapám motorversenyző volt. Ez természetesen más jellegű sport, de tisztába vannak vele, hogy ez milyen áldozattal jár.



Milyen áldozatokkal?

Míg mások pihennek, szórakoznak, mi edzésre járunk. meccsre utazunk. Sokkal kevesebb a szabadidőnk, rövidebb a nyarunk, de természetesen ezt vállaltuk!

Cserébe nagyon sok mindent ad is!

A sport nagyon sok mindenre megtanított, és nagyon sok mindent köszönhetek neki. A kézilabda által olyan embereket ismerhettem meg, ami nem mindenkinek adatik meg, ezenkívül nagyon sok barátot szereztem.

Sport együtt jár sokszor a sérülésekkel is?

Volt két térdműtétem (keresztszalag-szakadás és porcleválás).

Van meccs előtti babonád?

Sajnos igen! Van egy szerencse karkötőm, amit minden meccs előtt megpuszilok.

Ősszel célodként jelölted meg az NB I-et!

Még mindig ez a célunk, reméljük, hogy 2 év múlva már ott is leszünk!

Civilben?

Még tanulok. Érettségin már túl vagyok, jelenleg vendéglátásszervező-vendéglős szakon vagyok, ez a második és egyben az utolsó évem is!