Németh András neve jól hangzik a kézilabdás (és a nem kézis) berkekben, mi most a bájos lányával, a 22 éves Lillával beszélgettünk a kézilabdáról, a kalandos pályafutásáról, nehézségéiről, jövőbeli célokról.



Kislányként a kézi adta magát, vagy azért próbálkoztál más sportokkal is?

Számomra egyértelmű volt, hogy kézilabdázni fogok, mert majdnem hogy a kézilabdapályára születtem, de ennek ellenére kislányként 3 évig akrobatikus rock and rolloztam, egy rövid ideig párhuzamosan a kézilabdával, de aztán döntenem kellett. Apukám segítségét kértem. Ő azt mondta: 190 cm-es (185 lettem) táncos lány nem annyira jellemző, válasszam inkább a kézilabdát.

Honnan indult el a pályafutásod?

Gödön 2001-ben aszfaltos pályán kezdtem el kézilabdázni 2-3 évvel idősebbek közt, igazolt játékos 2003-ban lettem a Ferencvárosnál.



Már kislányként is a Ferencváros



Amikor elkezdtél játszani az ügyesebb vagy az ügyetlenebb lányok közé tartoztál?

Nem voltam ügyetlen a korosztályomban, de ez annak tudható be, hogy 8 évesen kezdtem, amikor az én korosztályom még nem nagyon játszottak.

14 évesen Göd színeiben a felnőttek között játszottál! A gólok alapján nem is ment rosszul, igaz sok volt ebből hetes!

Gödön az ifjúsági csapattal a megyei felnőtt bajnokságban játszottunk. Itt még nem jutottam sok játéklehetőséghez, ennek ellenére sok gólt lőttem, általában hetesből, akkoriban az volt a specialitásom.

Következő csapatod Vác volt, ahol 18 évesen mutatkoztál be az NB I-ben! Az első meccseden Győr ellen (hetesből) gólt is dobtál!

Nagyon nagy élmény volt! Apukám volt az edző akkor Vácon, elég sokat edzettem velük. Először a keretben a bajnoki elődöntőben voltam, az utolsó percekben pályára is léphettem, majd hetest kaptunk, hátranéztem apára, aki mondta: lődd be! Nem hittem el! Én? Komolyan? Nagyon örültem neki, majd ahogy sétáltam a kapu felé azon gondolkoztam, hogy Katrine Lunde áll a kapuban, de nem baj neki is be fogom lőni! Elugrott a lövő cselemre, sose felejtem el, majd belőttem a jobb felsőbe.

Játszottál a Hypoban is!

2 szezonom is volt kint. Mindkettőt nagyon szerettem, de két nagyon különböző év volt. Először a 2008-2009-es szezonban voltam, a Hypo U15-ös csapatában játszottam 3 magyar barátnőmmel. Olyan volt, mint egy álomvilág. A 2. szezonomat már a Hypo 2. csapatában töltöttem, velük játszottam 5 bajnokságban, de a nagy csapattal edzettem. Nagyon élveztem a sok játékot, és azt, hogy olyan lányokkal edzhettem együtt, akik később világbajnokságot nyertek (8 brazil válogatott volt a csapatban), köztük a példaképemmel, Alexandra Nascimentoval, akivel azóta is jó kapcsolatot ápolok.


Fotó: sportkep.hu



Egy évet lehúztál a Fradiban is, egy álom valósult meg?

12 évesen beleírtam a naplómba a legnagyobb álmomat, hogy egyszer a Fradi felnőtt csapatában játszhassak. És teljesült! Életem legboldogabb éve, hiszen azokkal edzhettem nap mint nap, akik a válogatott gerincét adják, és akiknek gyerekként szurkoltam. Minden álmom a mai napig, hogy egyszer újra Fradi mezét felvehessem!

2013-2014-es szezonban újra Vácon játszottál, de pályára léptél Egerben és az NB I/B-s Szentendrén is!

A Ferencvárosi szezonom után Konkoly Csaba keresett meg, hogy szeretne, ha újra Vácon játszanék. Boldogan egyeztem bele, de nem úgy alakult, ahogy elképzeltem, NB I-ben nem játszottam csak kettőssel Szentendrén, igaz ott nagyon sokat és jól is ment. De én az NB I-ben szerettem volna bizonyítani. 2014 év elején az Eger bejelentkezett - az egyébként gyerekkori barátnőm, Pados Mónika megsérült és kellenék a helyére – akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség számomra, de ez sem volt az igazi.

2015 év elején visszatértél Gödre, tavasszal az NB I/B-ben bajnokok lettetek, most a (Tóth Timiék távozása után) középmezőnyben álltok, te pedig jelenleg házi gólkirálynő vagy!!

Tavasszal, amikor visszakerültem Gödre, az volt a cél, hogy újra itthon legyek, közel a (számomra) legjobb edzőhöz, apukámhoz, hogy testközelből lássa, és segítse a munkámat. Nagyon jó érzés volt, úgy készülni egy meccsre, hogy ezt több mint valószínű megnyerjük. Örültem a bajnoki címnek, de maradt bennem hiányérzet, nem úgy jött számomra ki a lépés, ahogy azt elterveztem. Az idei szezonban eddig azt hozzuk, amit el lehet várni tőlünk, heti 3 edzéssel készülünk a hétvégi bajnokikra, ez ezen a szinten a minimum. Amatőr csapatként, rengeteg fiatal, rutintalan játékossal ez a realitás. Örülnék neki, ha 8-ban tudnánk végezni, de a cél, hogy ne essünk ki, és még sok éven keresztül játszhassunk a másodosztályban.



A hónap elején a strandkézi BL-ben a negyedikek lettetek. Mikor lépett be az életedbe a strandkézi? Milyen volt Spanyolországban?

Pontosan nem is tudom megmondani, anyukám játszott minden nyáron a barátnőivel és hozzájuk álltam be néha. Gróz János minden évben hívott a válogatott edzőtáborba, voltam is egyszer velük ifjúsági válogatottban, de csak egy magyar tornán. Aztán 2014-ben, amikor már tudtam, hogy a teremben csak a másodosztályban folytatom, elmentem a brazíliai vb-re készülő válogatott edzőtáborába, és ott ragadtam. Nagy élmény volt számomra az a nyár, a spanyol edzőtábor és persze a vb Brazíliában, ahol 2.-ok lettünk. Gróz Janó és felesége, Mariann rengeteg dolgot megtanított, elvárták, hogy tudjak kínaizni és pörögni is, pedig nyúl volt a posztom. Ha ők, akkor ezt nem tanítják meg, most nem tudnék játszani a csapatomban, az OVB Beach Girls-ben, hiszen itt már másik két poszton lépek pályára. Ez jobban tetszik, így hasznosabb tagnak érzem magam a csapatban. A maspalomasi BL-döntő felejthetetlen élményeket adott, jól ment a csapatnak és nekem is, 9. lettem a góllövőlistán... Bármikor visszamennék oda!

Sok sportolónak valamelyik szülője ismert személyiség az adott sportágban. Valakinek csak elég felvenni a mezt, és kinyílnak előtte a kapuk, valakinek pedig kétszer-háromszor többet kell teljesíteni, de sokszor az sem elég…! Te melyik csoportba tartoztál, tartozol?

Az utóbbi csoportba, rengeteg negatív dologgal találkoztam a nevem miatt a pályafutásom alatt, holott én ezt sosem hangoztatom, és mindent lelkesen megcsináltam. Mindig próbáltam bebizonyítani, hogy nem azt várom, hogy az ölembe pottyanjanak a dolgok, a legtöbb edzésen ott voltam, és általában még külön is edzettem, de még ez is kevés volt. Nagyon sokáig azt éreztem, hogy nevem lesz az én vesztem, de ma már nem így gondolom. Tudom, mennyi és mi hiányzik belőlem, és próbálom ezeket pótolni...



Németh-család: Németh András (a magyar válogatott szövetségi kapitánya), Lilla, Gonda Zsuzsanna (az Építők volt kézilabdása)
Fotó: kisricso.fotoalbum.hu



Gödön kezdted, most újra itt vagy, közben megfordultál több csapatban! A pályafutásod eddigi részével elégedett vagy, vagy van benned hiányérzet?

Minden csapatba visszatérek egyszer...4 csapat körül forog a pályafutásom: Göd, Ferencváros, Vác, Hypo. Mindegyikbe tértem vissza már legalább egyszer. Mind a 4 csapat elfoglal egy kis helyet a szívemben, persze a legnagyobbat a Ferencváros! Fradistának születtem, zöld a szívem...Nem vagyok elégedett a pályafutásommal, nagyon nem. Többet vártam magamtól, csalódásnak élem meg, de nem adom fel, csinálom tovább a céljaimért!

Mik ezek a célok? Mennyire cél számodra újra az NB I-ben játszani?

Nagyon szeretnék visszakerülni az élvonalba, de csak akkor, ha játszani is fogok, az fontosabb. Én szeretek játszani és nem a pénz visz előre.

Mit tartasz a pályafutásod legnagyobb sikereinek?

A ferencvárosi éveimet tudnám kiemelni, főleg amikor már a juniorban, másodosztály felnőttben és a legjobbak közt léphettem pályára. Illetve azok a kis szezonrészek, amikor jól ment a játék, Szentendrén vagy a Hypoban.

Babonás vagy?

Nagyon babonás vagyok. Mindig ugyanazok a ruhadarabok vannak rajtam, a legújabb a hosszú kompressziós zokni. Közvetlenül meccs előtt, ha már átöltöztem nem megyek ki az öltözőből, mindig be van fonva a hajam, és bemelegítésnél is vannak dolgok, amik nem maradhatnak ki.

Mikor nem kézizel, akkor….?

Kézilabda meccsre megyek, a családom egyik tagjának, vagy a barátaimnak szurkolok. De nagyon szeretek csavarogni, kicsit a szabadban lenni, sétálni egy szép városban, ezért is tanulok Idegenvezetőnek.