A 24 éves Pulay Gábor Tatabányán, Dunaújvárosban, Balatonfüreden nevelkedett, volt korosztályos válogatott, ma Németországban játszik, a 3. liga egyik leggólerősebb játékosa.



Az első lépések a sport, a kézilabda felé?

Szinte az egész család sportol vagy sportolt valamilyen formában, ezért már egészen kicsi koromtól a sport jelen volt az életemben. Óvodában úsztam, általános iskolában egy évig focikapus voltam, 10 éves koromban kezdtem kézilabdázni Tatabányán. Jöttek sorra a meccsek, az akkori edzőm, Horváth Árpi bácsi mondta: „csináld, mert tehetséges vagy”. Ekkor vált célommá, hogy később profi játékos legyek. Előnyömre szolgált mikor kiderült, hogy a kézilabdában balkezes vagyok, írni, enni és minden mást jobb kézzel csinálok.

Az utánpótlásban milyen sikerek, örömök, csalódások, kudarcok értek?

Tatabányán 4 évet töltöttünk a családommal, ami alatt a Kodály Zoltán általános iskolával állandó diákolimpia résztvevők voltunk, és sikerült többször gólkirálynak vagy legjobb játékosnak lennem. Aztán 13 éves koromban hazaköltöztünk Dunaújvárosba, ahol a 4 ott töltött év alatt serdülő és ifi bajnok is lehettem. Sajnos különböző okok miatt a klub megszűnt, így Balatonfüredre kerültem 2 évre, ahol ezalatt kétszer nyertük meg a junior bajnokságot, a felnőtt csapattal pedig harmadikak lettünk. A korosztályos válogatottakat (a felnőttet kivéve ) mindet sikerült végigjárnom. Kudarcnak élem meg, hogy Balatonfüreden miután a második ott töltött évem elején jeleztem, hogy szeretném magam kipróbálni külföldön, már nem számítottak rám a felnőtt csapatnál. Válogatott szinten pedig a 2012-es elvesztett Európa-bajnoki selejtező a legfájóbb emlékem.

Dunaújváros színeiben 17 évesen (2010-ben) mutatkoztál be pont a Balatonfüred ellen az NB I-ben. Gólt is dobtál, ami azért különleges öröm lehetett?

Igen, ez mindig egy jó emlék marad. Az ifi meccs után szólt az edzőm -György László-, hogy ne menjek zuhanyozni, mert vár rám még egy meccs. Örültem neki, nem vagyok egy izgulós típus. Reméltem, hogy pályára kerülök, ami aztán így is lett és gólt is sikerült szereznem. Akkor sem, és mostanáig sem vagyok olyan típus, aki megőrül egy-egy gól után, a gólöröm kimerült a pacsikkal a csapattársaktól.



Következő évben Füreden folytattad a pályafutásodat, ez előrelépés is volt, meg nem kicsi váltás, más város, más közeg, más célok……!

Előrelépésnek is tartottam, hiszen válogatott játékosokkal edzhettem. Váltás fő oka volt, hogy mindenképpen György Laci bácsival szerettem volna tovább dolgozni, ezért is követtem Füredre. Tiniként elköltözni otthonról mindenkinek nagy váltás, hiányzott édesanyám és a családom, de szerencsére szinte minden második hétvégén haza tudtam menni, így kicsit könnyebb volt hozzászokni.

Itt sokat nem voltál, mert hamarosan Németországban találtad magadat, idegenlégiósnak álltál. Miért nem maradtál itthon? Nehéz volt megválni az itthoni közegtől….?

Édesapám 2007 óta kint kézilabdázott, testvérem, Dávid 2011-ben csatlakozott, én pedig a füredi második évem elején döntöttem úgy, hogy követem őket, ami aztán a szezon után sikerült is. Mivel már nem számítottak rám a felnőtt csapatnál, ezért nem is gondolkoztam rajta, hogy maradjak vagy menjek. Nehéz volt persze, hiszen minden barátom és ismerősöm Magyarországhoz kötött, de a legnehezebb édesanyám hiánya volt, aki Magyarországon maradt. Az első próbajáték alatt felfigyeltek rám Lipcsében, és szerződést is ajánlottak. Az akkor még másodosztályú DHFK Leipzig csapatában edzettem, a meccseken a harmadik osztályban szereplő LVB Leipzig csapatában szerepeltem. Egy évet töltöttem Lipcsében. Tavasszal meg kellett műteni a térdemet, emiatt ez a szezon sajnos nekem csak fél évig tartott. Miután felépültem, az SV Anhalt Bernburg - ahol a harmadik évemet töltöm - kivásárolt az akkor még élő szerződésemből.

A kilencedik helyen álltok a 16 csapatos 3. ligában, még négy forduló van hátra lejjebb már nem tudtok esni, feljebb is csak eggyel tudtok lépni. Ezzel így elégedettek vagytok, vagy jobbra, rosszabbra számítottatok?

A középmezőnyt céloztuk meg az év elején, amit sikerült is elérnünk. Örülnénk, ha egy hellyel még előrébb lépnénk, hiszen akkor a nyáron szerepelhetnénk a kupában, ahol esetleg a Kiellel vagy a Flensburggal is játszhatnánk, ami nagy dolog lenne.

Még gólkirály is lehetsz, 189 góllal vagy a góllövőlista másodika. Az elsőtől öt góllal vagy lemaradva, cél a gólkirályi cím?

Tavaly harmadiknak sikerült lennem 184 góllal. Idén remélem az első hely is összejön, ami a célom is.



Sok kint 2.-3.-4. osztályban játszó játékossal (kézissel, röpissel, focistával) beszélgettünk, akik mindig elmondják, nagyon más ott a világ még ezekben a ligákban is. Jobb csarnokok, több néző, több megbecsülés övezi a játékosokat a vezetőség, a szurkolók, az utca emberétől….Neked mik a kinti tapasztalataid?

Igen, itt más felfogásban zajlik minden. Nem csak egy sport körül forog az ország, és már a negyedik osztályban is van a csapatoknak fizioterapeutájuk, és tele vannak szponzorokkal is. Személyes tapasztalataim is ezek, pozitívan csalódtam mindenben. Heti négy edzésünk van, és én még külön edzek a szabad délelőttökön. A mi ligánkban az általános nézőszám 1200 fő.

Ha akkor nem állsz idegenlégiósnak, akkor most stabil NB I-es játékos vagy? Korosztályos válogatott voltál, ott voltál az NB I kapujában, ha innen nézzük, akkor Németország kettétörte a pályafutásodat? Vagy te másként látod?

Hogy mi lett volna ha nem jövök ki sajnos nem tudom. Lehet most is Füreden lennék az U23-as csapatban, vagy én lennék a csapatkapitány Fazekas Nándi helyett az elsőben. Semmiképp nem törte ketté, jól érzem magam a csapatnál, a játék is jól megy és jönnek szerencsére ajánlatok más csapatoktól, másodosztályból is.

Civilként milyen terveid vannak? Célod még hazajönni, és itthon játszani?

Konkrét céljaim civilként még nincs, egyelőre csak játszok amíg megy és ha ez esetleg majd hazavisz, nem fogok nemet mondani. Ha kint maradok, szeretnék még tanulni vagy egy szakmát elvégezni a kézilabda mellett.