Vasas női kézilabdacsapata vasárnap a bajnoki címért lép a pályára, a sorsdöntő meccs előtt kerestük meg a csapat 23 éves játékosát, Katona Lizát.

Mindenki más és más oknál fogva kezd el sportolni, te miért? Vannak gyerekek, akik már nagyon fiatalon tudják, hogy ők mit fognak sportolni, vannak, akik előbb több sportággal is kacérkodnak, te az utóbbiak táborát erősíted!

Amióta az eszemet tudom sportolok valamit. Imádtam új sportokat kipróbálni és minden érdekelt, ami ezzel kapcsolatos. Ez a mai napig mit sem változott. Családomban mindenki napi szinten sportol, úgyhogy kiskorom óta ez a példa van előttem. Számomra sem volt egyértelmű, hogy a kézilabda lesz az a sportág aminél tényleg leragadok. Előtte versenyszerűen fitnesseltem, de emellett lovagoltam, síeltem, snowboardoztam, görkoriztam. A kézilabda egészen későn lépett az életembe, olyan 11-12 éves koromban. Apukám és bátyám is nagyon jó kézilabdások voltak, így az általános iskolai edzők napi szinten kérleltek, hogy próbáljam ki én is, menjek le egy edzésre. Végül beadtam a derekamat.



Nem sokkal később már az NB I-ben játszottál. Kiskunhalas színeiben 15 évesen mutatkoztál be az élvonalban. Ilyen fiatalon milyen örömöket, nehézségeket okozott a legjobbak között játszani?

Kiskunhalason elég gyorsan bekerültem a városi egyesületbe, először serdülőként, majd ifiként, és a felnőtt csapatba is gyorsan oda sikerült érnem. Nagyon szerettem a halasi csapatot, a felnőttek mindig segítettek, bíztattak, így nem volt okom félni. Emlékszem az első meccsemre, a Győr ellen raktak be az utolsó 5-10 percben. Természetesen, amikor mondta az edzőm, hogy kezdjek melegíteni, mert megyek be, elkezdtem izgulni, de amint pályára léptem elmúlt ez az érzés. Nagy megtiszteltetés volt pont ellenük bemutatkoznom a saját városom színeiben. Nagyon sok szép élményem van azokból az évekből, mert az akkori halasi csapat egy nagyon jó közösség volt és egyáltalán nem éreztették velem, hogy fiatalabb lennék. Természetesen ilyen korban minden felnőtt meccsen töltött perc ajándék volt. Tényleg csak élveztem, hogy ott lehetek és játszhatok köztük, nem volt rajtam teher. Nehézség talán csak abból adódott, hogy minden meccsnapon le kellett játszanom egy ifi és junior mérkőzést, majd aztán a felnőttön is leültem és játszottam.



2012-ben Vácra igazoltál, következő évben a Vasashoz. Mi áll a váltások mögött? Vidéki lányként könnyű volt megszokni a pesti légkört?

Halasról feljöttem Pestre egyetemre és úgy jártam át Vácra edzésekre. Úgy érzem nem sikerült összeegyeztetnem az iskolát a kézilabdával, mindig egymás rovására ment a kettő. Emellett nem is kaptam annyi játéklehetőséget, mint amennyire szükségem lett volna, így úgy döntöttem, hogy egy pesti csapatot keresek. A Vasast néztem ki, mert szimpatikus egyesületnek tartottam. Ott szerencsére Varga Márta emlékezett rám egy korábbi meccsről és egy próbaedzés után mondta, hogy nagyon örülne neki, ha náluk folytatnám a pályafutásom. Úgyhogy nem is kerestem tovább, tetszett ez a lehetőség. Úgy gondolom nagyon könnyen beilleszkedtem a pesti életbe. Szerecsére egy nyitott, barátkozós lány vagyok, így nem okozott gondot, hogy megtaláljam a helyemet. Sőt annyi vidéken eltöltött év után, már vágytam is rá, hogy egy pörgősebb, nagyvárosibb életet éljek. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy Pesten éljek és szerencsére ez meg is valósult.

Vasárnap jön az utolsó forduló az NB I/B-ben, ha pontot szereztek, akkor bajnokok vagytok és mentek az NB I-be. Visszatérsz oda, ahonnan pár évvel ezelőtt eljöttél, de már érettebb, rutinosabb játékosként? Ha sikerül a pontszerzés, akkor este nagy buli lesz?

Igen, mindent megteszünk, hogy az utolsó fordulót megnyerjük és bajnokként jöjjünk le a pályáról. Amióta idejöttem ez a cél és már nagyon szeretnénk ezt megvalósítani. A Vasas egy nagy múltú egyesület, aminek az NB I-ben lenne a helye. Ami engem illet, mindenképp rutinosabb és érettebb lettem az évek alatt, rengeteget tanultam a Vasasban az edzőimtől és már bátrabb is vagyok egy-egy helyzetben, mint régebben. Ha bajnokok leszünk azt megünnepeljük közösen. De még nem vagyunk bajnokok, szóval nem szabad ezen gondolkodni. Ez inkább legyen a vasárnap este kérdése.



Mikor nem kézilabdázol, akkor…?

Amikor nem kézizek, akkor tanulok, mert az is nagyon fontos számomra. Emellett ha kikapcsolódásról van szó, imádok a barataimmal lenni, kirándulni, különböző programokat szervezni. Ha pedig magányra vágyom, akkor csak veszem a longboardomat és felfedezem a várost.