A 22 éves Lőcse Norbert, a hegykői férfi kézilabdacsapat erőssége, a Győr megyei bajnokság gólkirálya, a TV2 Akadémia sportriporter szak tanulója.

Kézilabdázol, sportriporternek tanulsz, de a sport, a kézilabda szeretete honnan is indult?

Gyerekként a mozgás mindig is az életem része volt, korábban néptáncoltam. Akkor már hozzászoktam ahhoz, hogy foglalkozni kell saját magunkkal, saját testünkkel. Mellette ismerkedtem meg a sporttal, aminek nagyon sokat köszönhetek. Ma már úgy gondolom, gyerekként kell elkezdeni mozogni, hiszen rengeteg dologra tanít meg. A mostani személyiségemet is a sportnak köszönhetem. Akarat, kitartás, küzdés.. Ezek csak pár emberi tulajdonság, de én ezeket a pályán tanultam meg. Általános iskola alsó tagozatában találkoztam először a kézilabdával, természetesen szivacskézilabda formájában. Sajnos a város adottságai miatt csak tömegsport részeként ismerkedtem a sportággal, de hamar szívem mélyébe zártam, ami azóta is egyfajta szerelem. Korábban, mint minden kisfiú én is focista szerettem volna lenni, sokáig kapusnak készültem, amely mára csak hobbi. Későbbiekben röplabdáztam, kosárlabdáztam is, de szívem mélyén mindig is kézilabdázó voltam, vagyok. A kézilabda az a sportág, amely nélkül az életem nem lehetne teljes.

Tavaly nyáron lettél Hegykőn igazolt kézis, előtte hol játszottál?

Mindig is szerettem volna egy klubcsapat része lenni, de ahol éltem ott sajnos nem volt kézilabdacsapat. Kunhegyesen születtem (Jász-Nagykun-Szolnok megyében), ahol 6. osztályos koromig éltem, ekkor következett be az életemben a változás. Szüleim és testvéreim közös döntése volt, hogy új életet kezdünk, és ezen a vidéken telepedünk le. Jelenleg szüleim Fertődön élnek, én pedig Sopronban egyedül. Sajnos Sopron városában sincs kézilabda, a labdarúgás és a kosárlabda mellett nem jut szóhoz, amit nagyon sajnálok. A környéken ott van Győr, ahol profi szinten lehet ezt a sportágat űzni, itt volt is szerencsém 2 hónapot edzeni. Bár az ottani vezetőségtől nemet nem kaptam, de sajnos mivel akkor még középiskolába jártam, rengeteg utazással járt volna, emiatt otthagytam őket. Büszkén mondhatom, hogy már 5 éve Hegykő színeiben játszhatok, igaz, ez volt első szezonom igazolt játékosként. Évek óta erre készült a csapat, hogy egyszer sok év után Sopron környékén ismét köszönthetünk férfi kézilabdacsapatot. Tavaly végre ez sikerült.

. És nem furcsa, hogy szinte az egész csapat soproni, de mégis Hegykőn, hegykői színekben tudtok csak kézizni, és nem Sopronban, ahol régen nagyon jó csapat volt (sokan a régiek közül most is csapattársaid)?

Furcsának furcsa, de ennyi idő elteltével nekünk ez már eszünkbe se jut. Büszkén viseljük Hegykő mezét. Fontos megemlíteni a hazai szurkolókat, akikért minden egyes mérkőzésen tűzbe szállunk. Hihetetlenek egytől-egyik és nyugodt szívvel mondhatom őket már a barátaimnak is. Minden egyes otthon lejátszott bajnoki hatalmas szurkolással zajlik, ami egy megyei bajnokságban ritka. Örülök, hogy itt játszhatok és ilyen emberek előtt.


Hegykői férfi kézilabdacsapat.


Csapat is először indult el a (Győr) megyei bajnokságban, ahol ötödikek lettetek. Nagyon szoros volt a mezőny, hiszen csak két pontra voltatok az ezüsttől. Ezzel így elégedettek vagytok, vagy jó lett volna elsőre az érem?

Nagyon bizakodóan vártam az első szezont, hiszen tudtam mire vagyunk képesek. Egyik szemem sírt, másik pedig nevetett. Örültem, hogy egyből már dobogó közelében szerepeltünk. Mindenki ellen meccsbe voltunk, de talán a mérkőzések végét nem úgy tudtuk befejezni, ahogy szerettük volna, de ez fogható a rutintalanságra is. Volt több olyan meccsünk ahol, vagy a végén egyenlítettek, vagy pedig akkor buktuk el, ha azok a pontok megvannak, akkor simán dobogón vagyunk. Utólag már kár ezen kattogni, de persze fájó, mert rengeteg munkánk van benne, de már csak előre tekintünk. A következő szezonban ez másként lesz, jobban fogjuk tudni, hogy kell megoldani az ilyen helyzeteket.

155 góllal a bajnokság gólkirálya lettél (ráadásul a góljaidat a 3 hetes kivételével akcióból érted el), számítottál rá, hogy ennyire jól megy majd a játék?

Őszinte leszek: nem hittem volna, hogy ez egyből sikerülhet. Ez az eredmény nem csak az én érdemem. Köszönöm a csapattársaimnak, akiktől mindig kapok labdát, akik bíznak bennem, illetve a szurkolóknak, akik mindig belehajszolnak abba, hogy a maximumon teljesítsek. Külön köszönöm a családomnak, akik majdnem minden mérkőzésen ott vannak és mindenben támogatnak. Nélkülük nem az lennék, aki most vagyok. Ez a gólkirályi cím egy éves munkám eredménye. Sose ismerek lehetetlent, se edzésen, se mérkőzésen. Nagyon sokat szeretnék még fejlődni, mert nem voltam maximálisan elégedett a szezonnal. Ez az eredmény azt mutatja jó úton haladok. Szeretnék tovább fejlődni, dolgozni, hiszen úgy érzem sokkal több van bennem. Mindig is úgy gondoltam, hogy csak befektetett munkának van eredménye. Jövőre szeretnék még ennél is jobb lenni és feszegetni a határaimat.

Ezek szerint ősszel maradsz Hegykőn?

Jelenleg nem is szeretnék máshol játszani, mint Hegykőn. Úgy érzem velük teljes minden. Nagyon szeretek itt lenni, emiatt meg se fordult a fejemben, hogy esetleg máshol kézilabdázzak. Összetartó egy csapat vagyunk, akik egytől-egyig remek emberek. Miért igazolnék máshova mikor a bajnokság egyik éremesélyes csapatáról beszélek. A következő szezonban szeretném a csapatot a dobogóra lőni. Az idei gólkirály címem is akkor lett volna teljes, ha a dobogón zárunk, de ami késik az nem múlik.



Sportriporternek tanulsz, mondhatjuk, hogy sport az életed? Ha sport, akkor mindenevő vagy, vagy azért vannak kedvencek?

Kiskorom óta a sport mindig is a középpontban szerepelt az életemben. Akkor vagyok igazán boldog, amikor a pályán lehetek. Nálam a sport mindennapi tevékenység. A tévében rendszeresen csak sportműsorokat nézek. Mindenevő vagyok, úgy gondolom minden sportágnak megvan a maga szépsége. Természetesen első helyen a kézilabda áll, de nyitott vagyok sok mindenre. Legyen bármiféle világverseny, ahol van magyar versenyző, akkor azt végig nézem. Büszke vagyok a hazámra, hogy itt élhetek, hogy ebben az országban sportolhatok. Kis országunk van, ahol sok jó élsportoló él, akiknek köszönhetjük, hogy Magyarország szerepel a sport világtérképén.

Ott voltál a vizes vébén is!

Budapesten a TV2 Akadémia sportriporter szak tanulója vagyok. Vezető tanárom Kolozsi Ildikó, aki a FINA Media Centers directora, így lehetőségem volt a médiacsapatban dolgozni. Az iskolának köszönhetően egyre több lehetőségem nyílik ki. Jó úton haladok, de sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy egyszer majd sportriporterként ismerjenek el. Ahogy a kézilabdában, a pályán is megtanultam, hogy nincs lehetetlen, harcolni fogok az álmaimért..

Mik ezek az álmok?

Szeretnék az elkövetkezendő éveimben legalább egyszer aranyérmes lenni a klubcsapatommal. Legjobb eredménnyel szeretném elvégezni az iskolát és szeretnék valamikor egy saját kézilabdás talkshow-t (különálló hazai és BL magazinnal, egyedülálló stúdióval egy kézilabda pályán, közös játékkal a sportolókkal… ). Rengeteg tervem és ötletem van. A 2020-as vagy a 2024-es nyári olimpián szeretnék már a médiacsapatnak a része lenni, mint sportriporter.