A 25 éves Stefanics Noémivel beszélgettünk a terem-, illetve a strandkézilabda pályafutásáról.

Mikor lépett be az életedbe a sport, a kézilabda?

Mindig is szerettem a sportolást, mozgást, a játékokat, ez alsó tagozatig a fiúkkal való focizásban, biciklizésben és kosárlabda táborban merült ki, aztán jártam kung-fuzni is, de végül a kézilabda volt az, ami mellett letettem a voksomat. 12 éves voltam, amikor egy nyári kézilabda táborba ellátogattam Körmenden, és egyből megtetszett, így a városi csapathoz is csatlakoztam. Bár anyukám is sokáig kézilabdázott, de ő sosem erőltette, hogy válasszam a kézit, csupán felhívta rá a figyelmemet, aztán persze nagyon örült, hogy én is emellett döntöttem.

Jó döntésnek bizonyult. 13 évesen már a Körmend NB II-es csapatában játszottál, 14 évesen Veszprémbe igazoltál, 18 évesen bemutatkoztál az NB I-ben, 19 évesen az NB II-es Kinizsibe igazoltál, 22 évesen abbahagytad a teremkézilabdát. Ezt tudjuk így rólad. Most egy kicsit fejtsük ki. Milyen volt nagyon fiatalon Körmenden az NB II felnőttben játszani? Hogy kerültél Veszprémbe? Hogy emlékszel vissza az első NB I-es meccsedre, az első gólodra? Miért a Kinizsihez igazoltál? Miért hagytad abba a teremkézit három éve?

A körmendi csapat nagyon barátságos, szinte családi társaság volt, mindenki mindenkivel jóban volt, kortól függetlenül. A felnőttek sokat segítettek a fiatalabbaknak. Balkezesként hamar bekerültem a felnőtt csapatba is, igyekeztem mindig kihozni magamból amit tudok, de persze fiatalként volt, hogy túlagyaltam a dolgokat, hogy pl. sokkal idősebb, tapasztaltabb az ellenfél stb.

Veszprémbe úgy kerültem, hogy az akkori edző megkeresett, (miután látott korosztályos meccseken), hogy iskolai csapatot is épít, és kéne neki balkezes, menjek Veszprémbe. Akkor fejeztem be az általános iskolát, így a gimit már ott kezdtem 2006-ban, úgy gondoltam ez egy előrelépési lehetőség, mindenképp élni kell vele. NB I/B-s volt a csapat, én az ifi és serdülő csapatban játszottam, mindennapos edzések, nagy váltás volt NB II-höz képest, de tetszett, hogy mindenki mennyire komolyan veszi a dolgokat és végül fel is kerültünk NB I-be. Ez hatalmas siker volt, persze főleg a felnőtt csapat tagjainak köszönhető, de így lehetőség nyílt ifistaként, hogy NB I-be pályára lépjünk. Őszintén megvallva az első NB I-es gólomra nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy teljesen más a légkör, és itt már érződött, sokkal több múlik egy-egy meccsen, jóval több szurkoló jön ki, komolyabb stáb van a csapat mögött. Olyanok ellen játszhattam, akik most válogatottban vannak, vagy akik példaképeim voltak már korábbról is.

Mikor leérettségiztem, úgy döntöttem, hogy az egyetemet Budapesten kezdem, és inkább arra fektetem a hangsúlyt, a kézilabda majd hobbi szerepel majd az életemben, így döntöttem az NB II-es Kinizsi mellett. Teremkézit egy sérülés (vádlim elszakadt részlegesen a nyár végén) miatt függesztettem fel, de abba az évbe egyetemi is húzós volt, így végül a teljes abbahagyás mellett döntöttem.



Fiatalon 18-19 évesen hat NB I-es meccsen játszottál, dobtál 13 gólt. Erre büszke vagy, hogy megadatott, vagy azért többre vágytál, többre számítottál?

Büszke vagyok rá, hogy megadatott, és örülök, hogy belekóstolhattam milyen is profi szinten lenni. Szerintem mindenkinek vannak nagy álmai, és sokan akarnak titkon válogatott játékossá válni, én is elképzeltem, hogy de jó lenne még feljebb jutni, és még komolyabb eredményeket elérni, de végül úgy éreztem nem igazán nekem való ez a világ, és megelégszem ezzel a kis ízelítővel

Pályafutásod során a teremben milyen sikerek értek? Elégedetten tekintesz vissza??

Sok dolgot köszönhetek a kézilabdának, érmeim is vannak bőven, nehéz lenne kiemelni egy-egy dolgot, minden korszaknak megvolt az a mozzanata, amire szívesen emlékszem évek múlva is. Mikor általános iskolásként Mikulás kupát nyertünk vagy a Cell kupán 2.-ak lettünk, de később az NB I/B ifi bronzérem is szépen csillogott. De akár egy-egy gól, vagy egy szorosabb meccs az NB I-ben az ETO vagy a Fradi ellen jó emléket hagy maga után. Nincs bennem hiányérzet, sokáig volt a kézilabda az életem fő része, szívvel lélekkel ott álltam, voltak jobb és rosszabb pillanatok is, de ezeknek köszönhetem, hogy most az vagyok, aki. Ahogy alakult az életem más dolgok kerültek előtérbe, másfele terelődött a figyelmem is.



Terem mellett ott volt számodra a strandkézi is.

Igen. Kinizsis csapattársam hívott el az egyik nyáron, hogy nincs e kedvem hozzá, ő akkor már régebb óta játszott és nagyon lelkesen mesélt róla, hogy milyen élvezetes sport. Aztán szerelem lett első látásra. Már az első edzésen megtetszett, hogy jó időben, szabadban vagyunk és még a kézilabdához is van valami köze.

Van köze, de szerinted a strandkézi a teremkézi nyári változata, vagy egy teljesen más sportág?

Mondhatjuk ezt is, de szerintem nagyban el is tér, pl. aki teremben jó játékos, lehet, hogy homokon nem és fordítva. Sokkal kreatívabb és látványosabb sport a strandkézilabda, és mások a szabályok is, a gólszerzési mód is, a játék idő kevesebb, a pálya kisebb, ellenben homokban való mozgás nagyban megnehezíti a játékosok dolgát (na meg persze a nyári meleg és sokszor a szél is). Mivel idénysport, sajnos csak pár hónap, amíg igazán strandkézinek lehet hódolni (legalább is itt Magyarországon), így nagy valószínűséggel, aki játssza ezt a sportot, az télen teremkézivel „vészeli” át az időszakot.

Senec színeiben a BL-ben is játszhattál, Győrrel pedig itthon értetek el jó eredményeket.

Igen, a Kanári-szigeteken a Bajnokok Ligája az egyik legjobb élményem a strandkéziben. Maga a hely is csodálatos, de a verseny színvonala és a lebonyolítása is profi volt. A nemzetközi EBT versenyeken való részvételt is nagyon szerettem, pl. mikor Olaszországban Gaetán 2.-ak lettünk, de a hazai bajnokságban elért 2. és 3. helyre is büszke vagyok.

Mikor a strandkézi elindult, akkor a lányok mezben léptek pályára, mára ez nagyon megváltozott. Nemzetközi (EBT) tornákon kötelező a bikini alsó és a top. Ez sok lánynak nagyon bejön, sok pedig úgy van vele, ha muszáj, akkor muszáj, de…. Ahogy nézem te is az előbbi csoporthoz tartozol, jól látom?

Hát pedig nem. Sose gondoltam volna, hogy egyszál top-bikini szettben fogok ugrálni mások előtt, de ez a szabály, és az ember megszokja egy idő után. Fontosabb dolgok is történnek a pályán, minthogy ezen agyaljunk. Némi előnye is van, kevesebb homokos/sáros ruha lesz.



Milyen további terveid, céljaid vannak?

Tavaly megismerkedtem a Spartan Race akadályfutó versenyekkel is, végig is csináltam egy sprintet, ami nagyon tetszett, és szeretnék még továbbiakon is részt venni, vagy akár a nehezebb futamokon is megmérettetni magam, így most ezek vannak a céljaimnak kitűzve. Kicsit más irány, mint a kézilabda, strandkézi, de jól jön néha az új kihívás, más impulzusok. Sajnos a jobbvállammal voltak/vannak gondjaim, ami miatt úgy döntöttem a kontakt sportokkal egyelőre felhagyok. Idén fejeztem be egyetemi tanulmányaimat és szereztem MSc diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen biomérnökként. Nemrégiben pedig kiköltöztem a barátomhoz Németországba, így jelenleg ott tervezem a jövőbeni dolgaimat.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések