A volt világválogatott kézilabdázó, Marosi István unokáját, a 21 éves Vajda Lucát mutatjuk be.

Egyértelmű volt, hogy te is kézilabdázni fogsz, vagy próbálkoztál más sportokkal is?

Szinte mindent kipróbáltam. Minden szóba jött, ami egy kicsit is tetszett. Elkezdtem kosarazni, korosztályos válogatott voltam, szertornáztam, azt is imádtam, országos 5.-ek lettünk a csapattal, atletizáltam, ott pedig az országos diákolimpián 2. helyezést értünk el. Kézilabdázni 7.-es koromban kezdtem el a Kölcsey DSE-ben. Kézi mellett a családi hagyomány is szólt: nagyapám, Marosi István világ- anyukám, Marosi Zita pedig ifjúsági válogatott volt.

13 évesen a Kölcsey DSE színeiben a Szabolcs megyei felnőtt bajnokságban játszottál.

Nyíregyházán nem volt a korosztályomnak megfelelő csapat, de Hadobás István bevett a nagyok köze. Akkor még csak futni tudtam.

16 évesen igazoltál Debrecenbe, ahol három évet húztál le. Több mint 100 korosztályos meccsen több mint 500 gólt dobtál.


Kemény évek következtek. Kevés volt eleinte a sikerélmény, hiszen jól képzett csapatba kerültem. Köstner Vili bá (aki anyukám edzője is volt) színes edzései segítettek, én pedig nagyon akartam. Azt tudtam csak, hogy nem adom fel. Nehéz volt eleinte. Új iskola, új csapat, távol a családtól. Egyre többet játszottam, ami átsegített a nehézségeken. Tanulni is akartam és kézizni is. Nehéz volt összeegyeztetni. De nem tudtam elképzelni az életem kézi nélkül. Ahogy most sem.



19 évesen az Érd csapatához kerültél, itt bemutatkoztál az NB I-ben is.


Szabó Edina keresett meg. Óriási lehetőség volt. Sokat tanultam Edinától és a férjétől -pl. profi gondolkodást, profi szemléletet. Közben felvettek a jogi egyetemre, de egyéni tanrend mellett sem lehetett összeegyeztetni a sok utazást, az edzéseket, a meccseket. Szerettem volna többet játszani, de nagyszerű játékosok közé kerültem, akiktől sokat tanulhattam.

Két év Érd után most ősszel nemcsak csapatot, hanem osztályt is váltottál.


Két dolog volt fontos számomra: játszani akartam és egyetemre járni. Sajnos az élvonalt és az egyetemet nehéz összeegyeztetni, ezért döntöttem a váltás mellett. Nagyon szimpatikus csapat volt számomra a Szent István, a mester edzései, a csapat összetartása. Jól érzem magam itt, és örülök, hogy segíthetem a csapat munkáját. Jelenleg a 4. helyen állunk az NB I/B keleti csoportjában. Szerettünk volna dobogós téli pihenőt, de sajnos fontos meccseket elveszítettünk, amiket nem kellett volna. Bízunk abban, hogy a tavaszi szezon úgy fog sikerülni ahogy elterveztük.

5 év alatt a Szabolcs megyei bajnokságból a NB I-be, az ország egyik legjobb csapatához kerültél, ez olyan kis tündérmese számodra? Célod még visszakerülni az NB I-be?


A mesékben is vannak próbák, amiket ki kell állni, ki kell bírni. Nekem is voltak. Remélem még tudok az NB I-ben játszani, de most a jelenre koncentrálok. Itt akarok a legjobb eredményt elérni.

Címlapfotó: Sebők Ferenc.