Interjú a 18 éves Vártok Ramónával, a Dunaújváros kézilabdakapusával, aki már az NB I-ben is bemutatkozott, a strandon pedig Európa-bajnok.

Édesapád is kézilabdázott, ő is kapus volt, ma edző(d). Annak idején egyértelmű volt, hogy te is ezt a sport, ezt a posztod választod?

Igen, apukám és anyukám is kézilabdázott (a család legfiatalabb tagja, a 14 éves Tamara, a Kozármisleny tehetséges játékosa – Szerk.), kisgyerekként minden mérkőzésük előtt, közben, vagy után a pályán szaladgáltam vaxos labdával, nem is volt kérdéses, hogy én is ezt a sportágat választom. Hét évesen kezdtem el kézilabdázni Nagyatádi NKK színeiben, de mellette több évig a Nagyatádi Úszó és Szabadidő Sportegyesületnél úsztam versenyszerűen. Kapusként kezdtem a sportágat, volt időszak mikor mezőnyben próbáltam érvényesülni, de a „ketreces” élet jobban tetszett.

14 évesen már a felnőtt NB I/B-ben védtél. Nem volt benned félsz, hogy itt bizony erősebb lányok, erősebb lövéseikkel fogsz találkozni? Anyukád nem féltett, hogy ide még fiatal, gyenge, törékeny vagy?

Igen, az első NB1/B-s meccsem Nagyatád színeiben a Mohács TE csapata ellen volt, a felnőtt kapusunk sérülés miatt nem tudott játszani, így jutottam lehetőséghez. Nagy izgalommal álltam a kapuban és élveztem, hogy felnőtt csapatban és bajnokságban védhetek. Anyukám, nem féltett, hanem inkább biztatott, és a mai napig, ha teheti a lelátóról szurkol nekem.

Ősszel lesz két éve, hogy az NB I-es Dunaújváros utánpótlásában játszol, sőt az NB I-ben is bemutatkoztál!

Nagyatád után Kozármislenybe kerültem, majd édesapámat követve lettem Dunaújvárosi KKA játékosa. Régi vágyam volt, hogy egy bentlakásos kézilabda akadémián valósítsam meg sporttal kapcsolatos álmaimat, bár a Nemzeti Kézilabda Akadémiára 8. osztály után felvettek, én a családot választottam, amit a mai napig nem bántam meg. A tavalyi bajnokság tavaszán felnőtt csapatunk válogatott kapusa Oguntoye Viktória sajnos súlyosan megsérült, így Csapó Kyra mellé Pálinkás Viktória került, illetve a junior csapat kapusaként én is gyakran látogattam a felnőtt csapat edzéseit. Ebben az időszakban a felnőtt csapat keretében is bekerültem 6 mérkőzés elejéig, illetve részt vehettem és kapuba állhattam a tavalyi kecskeméti Magyar Kupa négyes döntőn is. Persze ezek csak epizód szerepek voltak, de a Vác ellen megfogott büntető életem egyik legnagyobb élménye volt.



Tehetséged vitathatatlan. Vannak, akik számára a tehetség, a sikerek tálcán jönnek, mások pedig nagyon megdolgoznak, megszenvednek érte. Te melyik csoporthoz tartozol?

Én is a dolgozós típus vagyok, sokat kellett tennem azért, hogy eljuthassak egy ilyen neves csapathoz. Továbbra is rengeteget dolgozom nap mint nap azért, hogy pár év múlva megragadhassak egy NB I-es csapat kapujában. Az én helyzetem ráadásul még sokkal nehezebb, hiszen apukám az egyik edzőm és duplán kell bizonyítanom, hogy nem a nevem, hanem a tehetségem és a képességeim miatt tartok ott, ahol tartok.

És hol tartasz? Az eddigi legnagyobb sikereid, eredményeid?

Legnagyobb sikereim a tavalyi felnőtt bajnokság 4. helye és az MK döntőn szereplés, illetve az NBI-es ifjúsági bajnokságban megszerzett ezüstérmünk. A termen kívül a strandkézilabda a másik nagy „szerelem”, a 2015-ben Spanyolországban megrendezett junior Európa-bajnokságon megszerzett aranyérem az életem eddigi legnagyobb eredménye.



Ma már megszoktad, de az elején mikor labda gyomorszájba, mellbe, fejbe talált, nem volt benned, olyan, hogy kell ez nekem…..? Amúgy ehhez hozzá lehet szokni, vagy a lány elfogadja, hogy ez van?

Megszoktam, soha nem volt bennem olyan érzés, ami arra utalna, hogy fáj és nem akarom tovább csinálni. Bár volt és a mai napig is van olyan edzés és mérkőzés, amikor a fejemen csattan a labda és kicsit morcosan nézek arra a játékosra, aki azt hiszi, hogy a kézilabda az kidobó.

Kapuba kell vagányság, bátorság, az életben is ilyen vagy, vagy ott visszafogottabb…..?

Életben visszafogottabb vagyok, és kevésbé olyan flúgos, mint a kapuban.

Meccsek előtt szinte minden kapusnak vagy babonája, kabalája. Neked is?

Imádom a csokoládét, minden meccs előtt megeszek egy Kinder csokoládét.

Milyen céljaid, terveid vannak a kézivel kapcsolatban a jelenben és a jövőben?

Szeretném, ha a DKKA ifjúsági csapatával megnyernénk az NB II-s bajnokságot, így kivívva az NBI/B tagságot jövőre. Kettős igazolással Gárdony-Pázmánd NKE csapatában játszom az NBI/B nyugati csoportjában, ahol szeretnénk minél jobb helyen végezni. Persze nagyon fontos, hogy sok felnőtt edzésen vehessek részt a nagy csapatnál, ezzel is szokva az ottani munka légkörét, amely által még jobb lehetek. Célom, hogy NB I-ben védhessek, közben testnevelő tanári és edzői diplomát szeretnék szerezni és gyermekekkel foglalkozni.