Kellermann Dórával, az ETO 18 éves kézisével, az immár kétszeres világbajnokkal beszélgettünk.


A győri Bercsényi középiskola női kézilabdacsapata nyerte meg a középiskolák számára kiírt világbajnokságot.


Milyen célokkal, reményekkel utaztatok ki a vb-re? Számodra mik voltak a világbajnokág legszebb pillanatai? Milyen érzés a dobogón állni, és hallgatni a himnuszt? Sokan ilyenkor el tudnak érzékenyülni, tudnak könnyezni, sírni, te is?

Címvédőként utazni világbajnokságra plusz motivációt adott, viszont emiatt minden csapat meg akart minket verni. Ettől függetlenül ugyanúgy győzni mentünk, mint 2 éve. Az egyik legszebb pillanat számomra a románok elleni győzelem volt, ami egyben a legnehezebb mérkőzésünk is volt. Kevés szabadidőnkben hajókáztunk a Perzsa-öbölben és a kulturális nap a sivatagban is nagyon emlékezetes volt. Hihetetlen érzés világbajnoknak lenni másodszorra is. Nem vagyok érzékeny típus, eddig még nem sikerült örömömben sírnom, de ami késik, az nem múlik.

Mikor kezdtél el kézilabdázni?

Már óvodás koromban jártam szivacskézire, az akkori edzőm, Basák Zoltán és a szüleim hatására az iskolában is folytattam. Már akkor a sportág szerelmese lettem így nem is próbálkoztam mással.

Mennyire van/volt jelen a sport a családodban

Édesanyám is kézilabdázott a ZTK-ban, édesapám kosárlabdázott a ZTE-ben, a nővérem pedig jelenleg a Mosonmagyaróvár ifjúsági csapatában játszik. Szóval mondhatjuk, hogy fontos a sport a családban.

Eddig milyen sikerek vannak mögötted?

Tavaly harmadikak lettünk a junior bajnokságba, illetve az utóbbi három évben mi nyertük meg a diákolimpiát. 2017-ben az év ifjúsági játékosának választottak a klubomnál, ám engem a csapattal elért sikerek sokkal jobban motiválnak, a világbajnoki cím számomra százszor többet ér.



14 évesen már a felnőtt NB II-ben játszottál, ma az ifi bajnokság mellett a felnőtt NB I/B-ben. Irányítóként sok gól áll melletted. Tehetséged vitathatatlan. A sport sok lemondással, áldozattal jár? Megéri?

Igen, de ezt már az elején jó tudni. Sokat elvesz, de jóval többet ad. Az edzések, meccsek miatt nem sok szabadidőnk van, míg más velünk egykorú szórakozik vagy buliba jár, addig mi keményen edzünk. De én nem bánom, mert máshogy nem tudnám elképzelni az életemet.

Januárban megnyertétek a diákolimpiát, most a vb-t. A szezon hátralevő részében még milyen feladatok várnak rád? Akár a felnőttben, akár az ifiben milyen helyezéssel lennél elégedett?

A felnőtt NB I/B-s bajnokságot nem úgy kezdtük a második félévben, ahogy szerettük volna, de a középmezőnybe stabil helyen szeretnénk végezni (jelenleg a kilencedik helyen állnak a 14 csapatos mezőnyben, Dóra a góllövőlistát a hatodik…szerk.). Az ifjúsági bajnokságot egyértelműen meg szeretnénk nyerni, ami nem lesz könnyű.

Hogy látod a jövőt: mennyi esélyt adsz arra, hogy előbb-utóbb bemutatkozol az ETO NB I-es csapatában is? Egyáltalán a későbbiekben milyen terveid, céljaid vannak a sport területén?

Nem sok esélyt látok a felnőtt csapatba kerüléshez, hiszen nekik világsztárokra van szükségük, ami teljesen érthető. A későbbiekben szeretnék stabil játékos lenni az NB I-ben, azután pedig a sport területén elhelyezkedni.