A 22 éves Pintér Krisztina a Fradiban nevelkedett, ma az NB II-es Rákosmenti kézilabdacsapatának a gólerős játékosa.

Mikor és hol kezdtél el kézilabdázni?

A családban mindenki sportolt, kézilabdázott, illetve én is eléggé eleven gyerek voltam -a mai napig nagyon magas a mozgásigényem- így egyértelmű volt, hogy ezt majd valahol le kell vezetnem. 5 éves koromban úsztam, kézilabdázni 7 évesen kezdtem el a Ferencvárosban- mivel a 9. kerületben lakom a Fradi volt a legközelebb hozzám.

Fradiban milyen sikereket értetek el?

A Fradiban a 95-ös korosztállyal a gyermekbajnokságot 5 alkalommal nyertük meg egymás után. A 2012/13-as szezonban az ifjúsági bajnokságban, amely azt hiszem életem egyik legnehezebb, de legjobb szezonja volt bajnokok lettünk, míg a junior bajnokságban ezüstéremnek örülhettem. 2013/14 szezonban pedig ifjúsági bronzérmes és szintén junior ezüstérmes voltam.

A legtöbb fiatal (főleg aki NB I-es csapatnál nevelkedik) tele van álmokkal célokkal, hogy majd egyszer én is…..? Szerettél volna a Fradi színeiben NB I-es játékos lenni? Van olyan társad, akinek sikerült. Neked miért nem?

Természetesen, hiszen ki ne szeretne NB I-es játékos lenni főleg egy olyan csapatban, mint a Ferencváros?! Ezzel én sem voltam másképp. Ha meg kellene indokolnom azt, hogy miért nem sikerült, akkor azt mondanám, hogy manapság sajnos nem mindig az dönti el, hogy kiből lesz NB I-es játékos, hogy valaki mennyire tehetséges, alázatos, kitartó vagy kreatív. Az akkori csapattársaim közül is többen odajuthattak volna. Nekem sem sikerült, de azt gondolom, hogy van élet az első osztály után is, és aki igazán szereti ezt a sportot, annak más osztályban is örömet szerez a kézilabda.



2014 tavaszán még a zöld-fehéreknél, majd legközelebb 2016 februárjában léptél pályára, de akkor már Bp. I. osztályban a Rákosmenti színeiben.

2014-ben a tavaszi szezon végén keresztszalag szakadásom volt, amit én akkoriban egy jelnek vettem a változásra, és komoly törést hozott az életemben. Mindig úgy gondoltam, hogy nekem a Fradi lesz a jövőm, hisz nagyon szerettem ezt a klubot el se tudtam képzelni, hogy máshol játsszak egyszer. Azonban a sérülésem után úgy éreztem elfordultak tőlem, így a gyógyulásomra és a tanulmányaimra koncentráltam. Több klubnál jártam mikor már újra edzeni kezdhettem, de egyik klubnál sem találtam igazán magamra, így úgy döntöttem befejezem. Később édesanyám 2 év töretlen próbálkozása után beadtam a derekamat és lementem a Rákosmentihez, ahol remek emberekkel ismerkedtem meg, akiknek köszönhetően újra magamra találtam, visszakaptam a kedvem a kézilabdázáshoz, és ezért rettentően hálás vagyok nekik.

Rákosmentiben ez a harmadik – az NB II-ben a második - szezonod, gólokat is szépen termeled (harmadik vagy a góllövőlistán 115 góllal) harcban állsz a gólkirálynői címért is (igaz erre többen is pályáznak), szeretnél gólkirálynő lenni? A csapat jelenleg ötödik a tabellán. cél a bajnokság végén?

Soha nem tartottam magam olyan játékosnak, akit a gólok száma érdekel, nem azt mondom, hogy nem jó érzés egy ilyen címet megkapni, de elsődlegesen az számít, hogy a jó teljesítményemmel a csapatomat segítsem, minden más mellékes. Év elején azt tűztük ki célnak, hogy a tavalyi 5. helyet megtartsuk az idén is, de úgy érzem, ha a hátralévő meccseinken sikerül a közel maximumot kihozni magunkból és az őszi szezon hibáin javítani, akár még a dobogós helyen is végezhetünk

Milyen további céljaid vannak a kézivel kapcsolatban?

Egyelőre a kézilabda, mint hobbi szerepel az életemben, ugyanis jelenleg több most nem férne bele a többi elfoglaltságom miatt (jelenleg végzős hallgató vagyok a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karán, ahol gazdálkodást és menedzsmentet tanulok, emellett pedig egy infokommunikációs cégnél dolgozom), de nem zárkózom el semmilyen lehetőségtől. 3 éve még kézilabdázni sem akartam, most mégis itt vagyok és csinálom, sose tudhatom mit hoz a jövő. Kaptam már több ajánlatot is más kluboktól, de jelenleg nem gondolkozom a váltáson. Jelenleg próbálok a legprofibb hozzáállással és a legjobb tudásommal teljesíteni.