Az NB II-es zalaegerszegi női kézilabdacsapat 17 éves kapusával, Tállai Emesével beszélgettünk.

Mikor találkoztál a kézilabdával, és hogy kerültél a kapuba?

Hatéves lehettem, amikor először lementem kézilabda edzésre. Előtte úsztam, illetve fociztam egy rövid ideig, de nem éreztem magaménak ezt a két sportot. A kézilabdával más volt a helyzet. Édesanyám is a Lenti csapatát erősítette, mikor elkezdtem edzésekre járni. Nem tudom biztosan hogyan kerültem a kapuba, talán közrejátszott az is, hogy anya is ezen a poszton játszott.



Nagyon fiatalon már a felnőttek közé kerültél. Benned vagy a szüleidben nem volt félsz? Ott vagy évek óta felnőttek között a keretben, a jegyzőkönyvben, de ez mennyi játékidővel jár, akár az elején, akár most?

Nyolcadikos korom óta voltam stabil kapusa a lentinek. Természetesen volt bennem félelem, mikor nálam erősebb, illetve tapasztaltabb játékosokkal kerültem szembe. Néha ez még a mai napig jelentkezik. A szüleim részéről soha nem tapasztaltam, hogy azt mondták volna, hogy fiatal vagy talán gyenge vagyok ahhoz, hogy nálam idősebbek ellen lépjek pályára. Lenti csapatában egy-egy félidőre korlátozódott a játékidőm, olykor, ha a kapustársam beteg volt, teljes meccseket védtem végig. Most előfordul olyan is, hogy esélyt kapok végig védeni egy mérkőzést, de ha nem kerülök pályára, akkor is tudom buzdítani a társaimat a padról.

A szezont még a megyeiben kezdted, majd ősszel az NB II-es Zalaegerszegre igazoltál. Itt a kiesés ellen harcoltok, míg a volt csapatod pedig vezeti a megyeit. Mi áll a váltás mögött?

A Lenti csapatával küzdeni leírhatatlan élmény volt, de mivel Zalaegerszegen járok gimnáziumba, nehézkessé vált az edzésekre való hazajárás. Októberben felkerestem az Egerszegi KK elnökét, illetve a felnőtt csapat edzőnőjét, és azzal a kérdéssel fordultam hozzájuk, hogy lenne-e arra lehetőség, hogy az EKK színeiben játszak tovább. Meglepetésemre Egerszeg csapata tárt karokkal várt. Számomra nem fontos, hogy a kiesés ellen játszunk, ugyanis a csapat mindent belead, és kezdünk egyre jobban összeszokni, ami a teljesítményünkön is meglátszik.



Miért jó kapusnak lenni, és nem a gólokat dobálni?

Számomra a legjobb a kapus létnek az, mikor jön velem szembe egy mezőnyjátékos tiszta gólhelyzetben, és csak én állok a labda és a kapu között. Az ilyenkor megfogott lövés hatalmas adrenalinlöketet ad. Ezek a védések azok, amelyek hatására jobban és jobban akarok teljesíteni a pályán. De ugyanez igaz hétméteresnél is. Egy jó pillanatban megfogott büntető, akár a mérkőzés végkimenetelét is megváltoztathatja.

Sokszor mondják a kapusokra, hogy flúgosak, illetve a legtöbb hálóőr nagyon babonás. Ezek rád is igazak?

A flúgosságomat illetően a környezetem jobban tudna nyilatkozni. Én annak tartom-e magam? Nem. Ők annak tartanak-e? Egyértelműen igen. Kisebb babonáim természetesen vannak. A kezdő sípszó előtt két kézzel rá szoktam csapni a kapufára, és ha bemelegítésnél úgy érzem, hogy nagyon csíp a labda, akkor úgy hiszem, hogy nem fogok jól teljesíteni az adott mérkőzésen.

Következő terveid?

Érettségi után sporttal kapcsolatban szeretnék továbbtanulni. Később szívesen lennék edző, de a játékvezetést is folytatni szeretném. Sportolóként, ameddig lehet, addig szeretném az EKK csapatát erősíteni. Sok szerető ember vesz itt körül és szeretném visszaadni nekik mindazt, amit tőlük kaptam.