A 18 éves szigetszentmiklósi Panczák Petrával, a dunaújvárosi Duna-Pente kézisével ültünk le az első felnőtt szezonja közben.

Mikor lépett be az életedbe a sport?

Már az óvodát kezdetekor anyukám beíratott aerobikozni és ritmikus gimnasztikázni. Gondolta, ha már a családban mindenki sportol vagy sportolt valamit, akkor én se maradjak ki a sorból. A kézilabdával 2006-ban 6 éves koromban találkoztam először. A nővérem sport osztályba járt Szigetszentmiklóson, az edzéseire én is mentem, és mindig szaladgáltam a többiek és a labda után. Akkor szerettem bele ebbe a sportágba. Mint említettem előtte mást is sportoltam, de a kézilabda miatt abbahagytam, mert nekem ez a sportág első pillantásra szerelem lett.

Szigetszentmiklóson játszottál, majd igazoltál a DKKA-hoz, itt két évet voltál, nyártól egy másik dunaújvárosi csapatban játszol. Milyen reményekkel érkeztél Újvárosba és abból mi valósult meg, és mi nem? Miért hagytad ott az NB I-es gárdát?

2006-ban kezdtem el kézilabdázni a Szigetszentmiklós NKSE egyesületnél, ahol kilenc éven keresztül sajátíthattam el az alapokat Koósz Judit, Roska Tibor és Balika Tímea segítségével, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Mikor befejeztem általános iskolai éveimet felvételiztem a Dunaújváros KKA egyesülethez, sikeresen. Dunaújvárosban kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat sport szakon a Rudas iskolában. Az első évemet még serdülő játékosként, majd az NBI ifjúsági és NBI/B junior korosztályban töltöttem el. Rengeteget fejlődtem technikailag és erőnlétben is. Sajnos a junior korosztály (így a csapat is) megszűnt, sokan voltunk, ezért más formációban kevés játéklehetőséghez jutottam volna. Így kerültem Duna-Pent NKSE-hez, ahol szeretettel fogadtak és újra megkaptam a volt serdülő edzőmet, Zubai Gábort. Ebben az egyesületben rengeteg játéklehetőségem van, és igyekszem segíteni a csapatot a játékommal. Célom volt mikor Újvárosba érkeztem, hogy NB I-es játékost faragnak majd belőlem, jelenleg NB III-as Ifjúsági és NB II-es felnőtt korosztályban játszom, de még rengeteg energia és kitartás van bennem, hogy megvalósítsam céljaimat.

Ez az első felnőtt éved, hogy tetszik, hogy megy? Hetedikek vagytok, két pontra a dobogótól, a végén reálisan nézve, milyen helyezéssel lennél elégedett?

Ebben a csapatban nagyon sok különböző életkorú játékos van, sokat tanulok az idősebb, tapasztaltabb játékosoktól. Jól érzem magam és családias a hangulat. A felnőtt csapattal szeretnénk megközelíteni a dobogót, a juniorral minimum harmadik hely a cél.

Sokan sportolnak, aztán mikor tinik lesznek abbahagyják -bulik, suli…- miatt, téged a sport mivel vonzott magához?

A kézilabda számomra egy életcél, mindennél fontosabb. A kézilabda magához ragadott és már nem engedném el semmiért. A játék mellett a játékvezetői és a versenybírói képzést is elvégeztem, illetve edzői szakon szeretnék végezni. Kézi számomra nagyon fontos, de próbálom úgy igazgatni a mindennapjaimat, hogy legyen időm a barátokra is és közben jól tanuljak, ezzel sincs probléma négyes az átlagom.

A hétköznapokban mennyire élsz sportosan – milyen gyakran jársz sporteseményekre, milyen gyakran nézed tévében a meccseket, mennyire szeretsz ekkor is sportosan öltözködni, a sportos fiúk jönnek be?

Minden héten, ha az időm engedi elmegyek más meccset is megnézni a sportágamon kívül is. A kollégiumba minden fontos meccset megnéztünk a tévébe a többi lánnyal, akár fociról, akár kézilabdáról van szó. A hétköznapokon inkább sportosan öltözködők, de alkalomadtán nőiesebb ruhákat is szívesen hordok. Úgy gondolom, hogy a párválasztásnál előnyösebb sportolót választani, mert jobban megérti, hogy kevesebb a szabadidőm, ritkábban tudunk találkozni, mert ugyanabban a helyzetben van, mint én.