Az ózdi 17 éves Vámos Petrát mutatjuk be, a NEKA, illetve a magyar ifjúsági kézilabda válogatott irányítóját.

Kislányként egyértelmű volt, hogy kézilabdázni fogsz?

Nagy mozgásigényű kislány voltam, így hamar egyértelművé vált, hogy a sport része lesz a mindennapjaimnak. Szerettem és jól bírtam futni. Innen csak egy lépés volt, hogy valami olyat csináljak, ami a csapatjáték élményével is megajándékoz. 2008. szeptemberében az ózdi Lóci DSE keretein belül kezdtem el szivacskézilabdázni. Már az első foglalkozások után éreztem, hogy itt a helyem. Nem sok edzésről hiányoztam azóta sem.

13 évesen Ózd NB II-es felnőtt csapatában játszottál, a szezonban több mint 100 gólt dobtál, hogy emlékszel vissza azokra az időkre, mennyire volt könnyű, nehéz?

Ekkorra már két korcsoportban is végigjátszottam a kiemelt gyermekbajnokságot, ahol általában az országos elődöntőkig meneteltünk, egyszer az országos döntőbe jutottunk. Innen ilyen fiatalon felkerülni előbb a junior, majd a felnőtt csapatba megtiszteltetés volt számomra. A legjobb érzést az okozta, hogy az edzőim és az akkori csapattársaim is bizalommal voltak irántam. Kezdetben nehéz volt felvenni a felnőttek ritmusát, de örültem minden játéklehetőségnek és annak, hogy ezáltal fejlődhetek. Igyekeztem teljesítményemmel a csapatomat segíteni.



Következő évben már a NEKA-ban játszottál, jelentkeztél, vagy hívtak?

A 2014-es Régióválogatottak tornája után ifj. Kiss Szilárd az akadémia edzője megkereste szüleimet, hogy vegyek részt néhány edzésen. Itt bepillanthattam az akadémiai munkába, mely már ekkor nagyon megtetszett. Örültem neki, mikor az edzők felajánlották számomra, hogy ősztől ott folytassam a kézilabdázást. Leginkább az vezérelt, hogy olyan csapatba igazoljak, amely további fejlődési lehetőségeket biztosít számomra fizikálisan és mentálisan egyaránt. Erre itt a NEKA-nál minden feltétel adott volt. Az akkori korosztályos válogatottakkal együtt edzeni komoly kihívást és kellő motivációt jelentett számomra. Minden nap úgy dolgoztam, hogy előttem is megnyílhassanak hasonló lehetőségek. 2015 őszén meghívást kaptam a serdülő válogatottba. Ezzel akkor az egyik álmom teljesült.

Mikor először meghívtak a válogatottba, mikor megtudtad, hogy beválogattak, akkor mi futott át rajtad. Itt milyen eredmények vannak mögötted? Mit jelent neked a válogatottság?

Természetesen nagyon boldog voltam. Azonnal hívtam a szüleimet, szerettem volna megosztani velük is az örömömet. Ugyanakkor visszajelzést is kaptam, hogy jó úton haladok. A serdülő válogatottal több nemzetközi tornát nyertünk. Ifjúsági válogatottként tagja voltam a győri Európai Olimpiai Fesztivál keretének, melyen hazai közönség előtt aranyérmet szereztünk. Fantasztikus érzés volt. Ezt követte a szlovákiai rendezésű Európa-bajnokság, ahol bár a döntőbe jutás nem sikerült, a franciák elleni győzelmünknek köszönhetően bronzéremmel zártuk a kontinensviadalt. A magyar himnuszt énekelni és címeres mezben pályára lépni egy sportoló életében felemelő érzés.



Milyen poszton játszol, mit tartasz az erősségednek?

Alapvetően irányító pozícióban játszom, ami esetenként kibővül a lövő posztokra is. Erősségeim közé a robbanékonyságot és gyorsaságot sorolnám. A csapatban legfontosabb feladatomnak a játékszervezést tekintem. Igyekszem komplex játékossá válni, a támadó játék mellett nagy hangsúlyt fektetek a védekezés hatékonyságára is.

Az idei szezonban milyen feladatok várnak még rád?

A sportban elkerülhetetlenek a sérülések. Sajnos 2 hónapja engem sem került el, így számomra az elsődleges cél a rehabilitáció és a mielőbbi visszatérés a pályára. Az ifi döntőben már szeretnék a pályára lépni.

Vezetitek a felnőtt NBI/B-t, ősztől NBI-es játékos leszel? A jövődet, hogy látod, milyen terveid, céljaid vannak?

Az idei szezon elején még nem igazán tudtuk elhelyezni magunkat az NBI/B-s mezőnyben. Új csapatot kellett építenünk. Ez olyannyira jól sikerült, hogy még mindig versenyben vagyunk a feljutásért. A következő szezonban még biztosan NEKA csapatát erősítem. Természetesen céljaim között szerepel az első osztályban történő bemutatkozás, későbbiekben az, hogy az NB I-es mezőny meghatározó játékosává váljak. Ha ez sikerül, az határozhat meg újabb célokat: felnőtt válogatottként világversenyeken részt venni, a nemzetközi élvonalba bekerülni. Merni kell nagyot álmodni. De az álmok megvalósításához hosszú út vezet. Én határozott léptekkel szeretnék ezen az úton haladni.

Kövess minket