Hingyi Beatrix, a dunaújvárosi Duna-Pent kézilabdacsapatának a 41 éves játékosa szombaton búcsúzott el az aktív játéktól.

Hétvégén léptél utoljára bajnoki meccsen pályára. Győztes meccsen búcsúztál, volt valami aktualitása, hogy pont most? (Duna-Pent csapata a 7. lett az NB II-ben, a délnyugati csoportban)

Öröm, hogy ilyen sokáig fontos szerepet kaphattam. Tudtam még hozzátenni, de nagyon fáradt voltam már. Minden hétvége foglalt volt, augusztustól májusig a teremben, júniustól augusztusig a strandon (strandkézi).



A pályafutásod legfontosabb történései, sikerei….?

13 évesen kezdtem kézilabdázni Dunaújvárosban. Előtte és mellette atletizáltam, 11-13 évesen kosárlabdáztam. Az utóbbit azt nagyon szerettem, de hirtelen megszüntették a csapatunkat, ekkor tértem át a kézire. A nővérem akkor már a Kohásznál pattogtatta a labdát. mivel tőlem sem állt távol a sportág, így mentem utána. 21 éves koromig Dunaújvárosban játszottam (Kohász, Dunaferr, Papír SK). Végig Pergel Pista bácsi volt az edzőm. Utána Simontornyára igazoltam az NB I/B-be. Itt nagyon jól éreztem magam. Zámbó Tibi bácsi edzővel és a játékosokkal szuper volt a csapat és a hangulat. Sajnos 3 év után váltani kellett, ekkor a szintén NB I/B-s Tolnára igazoltam, ahol nagyon komoly célok voltak megfogalmazva: Megnyerni a bajnokságot. Oravecz Erika volt az edző. Ez nagyon élvezetes, izgalmas és kemény időszak volt. Sajnos pontazonosság mellett „csak” a második helyen végeztünk. Itt nagy dicsőségben részesültem, mert 2003-ban Tolna megye legjobb játékosa címet kaptam. Az emlékplakett ma is kint van a szobám falán. Innen Tamásiba kerültem. Az akkor feljutó csapat céljai mások voltak, de ennek ellenére sokkal jobban szerepeltünk az elvártnál. Imádtam itt a közönséget. 29 évesen az NB II-es Ercsibe mentem. A gyermekem születésig itt voltam. Utána testvéremmel és szüleimmel megalapítottuk a Duna-Pent NKSE-t. Először megyében indultunk, amit magasan megnyerve a felkerültünk az NB II-be. Az évek folyamán szépen virágzik az egyesületünk, jelenleg 72 igazolt játékosunk van. A terem mellett belekóstoltam a számomra legszebb és legizgalmasabb játékba a strandkézibe. Ebben sportágban nagyon sikeres voltam. A Ferrecirk csapatával 3 ezüstérmet szereztem az EBT Masters-en, továbbá magyar bajnokságot és magyar kupát is nyertünk. Innen kerültem be a nemzeti válogatottba, ahol több Eb és vb szereplés mellett a 2005-ös világjátékokon elért ezüstérem nagyon kedves számomra és örök emlék. 2006-ban megválasztottak az év strandkézilabdázójának. Ezután a budapesti Beach Girls csapatába kerültem. Rengeteg élménnyel gazdagodtam itt. Szintén többször nyertünk magyar bajnokságot, az EBT Masters-en ezüst és bronz mellett nagyon nagy örömömre 2014-ben Thessalonikiben végre felértünk Európa csúcsára.



A pályafutásod teljes volt, vagy van benned hiányérzet?

Pályafutásommal nagyon elégedett vagyok. Amikor a kosárcsapatomat feloszlatták az nagyon nagy törés volt számomra. Akkor még úgy gondoltam világsztár kosarazó leszek. Volt is hitemnek alapja, mert két év alatt a serdülő válogatottságig vittem, az akkori korosztályos magyar bajnokot lesöpörtük a pályáról. Utána a kézihez már úgy álltam, hogy a tanulás mellett a lehető legtöbbet kihozzam magamból. A strandkézi mindent pótólt. Nagyon jó volt így. Remek embereket ismerhettem meg. Igaz barátokra találtam. Számomra minden úgy jó, ahogy történt.



Hogyan tovább?

Mindig előre gondolkodom. Mire valaminek vége van, addigra valamit már elkezdek. Folyamatosan építem és fejlesztem a céljaimat, a vágyaimat. Pontosan azért, hogy sose szakadjon meg a folyamat. Ezért is van a kézilabda egyesületünk. Rengeteg munka van itt. Eddig ez félgőzzel ment, mostantól kezdve magasabb hőfokon. Az egyesület szíve-lelke vagyok. Szinte mindent én intézek társadalmi munkában. A testvérem az elnök, ő teljes szabad kezet adott, persze mindenről egyeztetünk.