A 17 éves Rost Reginával, a Malév kézilabdacsapatának a kapitányával beszélgettünk.

Kislányként is sportoló szerettél volna lenni, vagy voltak csajos álmaid (modell, balerina, színésznő……)?

Már kisgyerekként sem igazán az a „lányos, álmodozós” fajta voltam, inkább játszottam kisautókkal vagy kalapáltam, szereltem esetleg buszsofőrt voltam… a hercegnős rész nálam kimaradt. Mikor elkezdtem sportolni nem az eredmények vagy egy nagy siker vonzott, hanem inkább csak a mozgás.

Hol kezdtél el kézizni, hogy alakult az eddigi pályafutásod?

10 éves koromban az iskolában kezdtem el szivacskézilabdázni, ahonnan a tesitanárom, Csorba Róbert, félév napi noszogatásának és bíztatásának a hatására igazoltam a Pénzügyőr SE-be. Valószínűleg, ha ő nem ilyen kitartó, a kézilabda is elveszett volna iskolai szinten. Már pedig komolyabban más sportág felé nem is nyitottam. A Pénzügyőrben 5 évet töltöttem, talán ott tapasztaltam meg először milyen is a kézilabdával komolyabban foglalkozni, rendszeresen edzésre járni, edzőtáborozni, élesben játszani. Az akkori csapattársaimmal azóta is jó viszonyt ápolok, vannak, akikkel még mindig napi kapcsolatban vagyunk. A Spariban volt szerencsém együtt dolgozni Klcsó Andreával és Erdős Évával, akiktől nagyon sokat tanultam és a mai napig bármivel megkereshetem őket, ha úgy adódik. Aztán eligazoltam a Malév SC csapatába, ami ilyen hosszú idő után nehéz döntés volt, de jött valami új. A Malév-Kassában akkor Dányi István volt az edző, akitől megtanultam mi az a kritika, keménység és hogy mennyire is fontos a csapategység és az összetartás mindenekfelett. Más helyzet volt 5 év után újoncnak lenni, újra bizonyítani, beilleszkedni. Félév elteltével a serdülő, majd felnőtt csapat kapitánya lettem, ennél nem is kellett nagyobb elismerés, talán az edzésmunkám, a küzdeni akarásom, az irányító habitusom vezetett ide. Közben kiemelt serdülőben szépen helytálltunk, a Budapest I/A-t pedig megnyertük egy nagyon fiatal csapattal.



Milyen poszton játszol? Pályán mit tartasz az erősségednek és miben szeretnél még fejlődni?

Eredeti posztom a balszélső, főként a termetem miatt (160 centi vagyok), korábban vészmegoldásként voltam kapus is, az idei évben sérülések miatt többnyire a belső posztokon próbálhattam ki magam. Erősségemnek talán a védekezést, az ellenfél kiismerését, a gyorsaságomat és a játékszervezését mondanám. Folyamatosan fejlődni szeretnék, a legfontosabbnak azt tartom, hogy a lövéseim színesebbek és kiszámíthatatlanabbak legyenek.

Mi maradna ki az életedből, ha nem sportolnál? Miért jó sportolni?

Ma már el sem tudnám képzelni az életemet kézilabda nélkül, amikor egy egész csapat egy célért, a győzelemért küzd a pályán. Amikor szakad rólad a víz, de érzed, hogy most valami nagyon jót csinálsz. A napi edzések, amikor abban a másfél órában csak a kézilabda van, és azok a kapcsolatok, amik a kézilabdának köszönhetően létrejönnek, ezek nagyon hiányoznának.



17 éves vagy, játszol a Budapest bajnokságban az I., illetve II. osztályban, ezzel elégedett vagy, vagy többre vágysz?

Nem úgy tervezem, hogy profi kézilabdázó leszek, így mondhatni elégedett vagyok, de nagy célom, hogy a Malévval az NB II-be feljussunk.

Mikor nem a teremben kézilabdázol, akkor…..?

A kispesti Deák Ferenc gimnáziumba járok, nincs különösebb gondom a tanulással, szeretem a biológiát és a németet. Amikor nem kézilabdázom szívesen squasholok, pingpongozom, kisebbeknél mérkőzést vezetek, ritkán a régi sulimban szivacskézilabdásoknál edzést tartok, nyáron pedig a strandkézilabdáé a főszerep. Az idén csináltuk egy fiatal strandkézilabda csapatot, szinte azokkal akikkel teremben is együtt játszunk, vagy régebben együtt játszottunk, ez most a BajosCsajok