Nemesvámos női kézilabdacsapata tavasszal történetének a legnagyobb sikerét érte el, az NB II-ben végeztek a második helyen. A csapat kapuját a 15 éves Horák Hanna védte. Őt kerestük fel.

Kezdjük az elején. Mikor kezdtél el sportolni, kézilabdázni? Miként kerültél a kapuba?

Első osztályos koromban kezdtem el kézilabdázni (szivacskézilabda szakkör) az iskolám keretein belül. Két év után (harmadik osztályban) a szakkörből felvittek a versenycsapatba, ott kezdtem el edzeni és azóta tart a versenyszerű kézilabda az életemben. Előtte 9 évig úsztam, vagyis volt 2-3 év amikor párhuzamosan csináltam a kettőt, de végül a labdajátékot választottam. Mint sokan én is a mezőnyben kezdtem el, csak egyszer nem volt kapus és beállítottak aztán valahogy bent maradtam, már nem is emlékszem hogyan. Valószínű mert nem féltem a labdától. De nagyon szeretem és örülök, hogy kapus lettem.



Ugorjunk előre. Veszprémben élsz, de a Nemesvámos csapatának a kapuját őrződ. Hogyhogy?

Az iskolai csapat mellett egy veszprémi egyesületben kézilabdáztam hat évet. Három éve a nemesvámosi sportegyesület megkereste csapatunkat, hogy egyesüljünk, ennek a létrejötte után kerültem -én és igazából az egész csapatom- Vámosra.

Tavaly tavasszal még a serdülőben és a gyermekbajnokságban védtél, ősszel (a junior mellette) a felnőtt NB II-ben is. Ez nagy ugrás volt. Nem volt benned félsz?

Szerencsére ilyen problémám sosem volt még, de a kezdetekben sem. Mielőtt bekerültem volna a keretbe voltam felnőtt edzésen, és igazából mindig nálam idősebb korosztállyal edzettem/jászottam, úgyhogy ezt volt időm megszokni előtte.

A szüleid nem féltenek, mégiscsak te vagy a pici lányuk?

Nem. ők támogatnak és szurkolnak nekem a meccseken is. Attól féltenek, hogy egyszer nagyon el fogok fáradni a sok edzésben és meccsben, de mindig mondom nekik, hogy én is tudom a határaimat és próbálok pihenni. És természetesen örülnek a sikereimnek/sikereiknek.

Tavasszal a csapat második lett az NB II-ben az Északnyugati csoportban. Ez volt a cél, vagy….?

Természetesen az első hely volt a cél, de nagyon tudtunk örülni a második helynek is. Remélem tudunk tanulni a hibáinkból, és nem elkövetni őket idén, akkor pedig van esélyünk az első helyre.

Cél az NB I/B?

Igen, mondhatjuk így is.

Mennyit védtél a felnőtt meccseken?

Nagy szerencsémre nagyon sok játéklehetőséget kaptam. Volt, hogy az egész meccset megkaptam, sokszor kezdtem, volt mikor egy/másfél félidőt védtem. Sok tapasztalatom lett és talán egy nagyon kicsit rutinosabbnak is mondhatom már magam ezáltal.



Az eddigi sikereidet minek/kinek köszönheted?

Szorgalmas típus vagyok és kitartó, szóval ez szerintem lehet az egyik ok. Sportos családba születtem (apu még most is focizik a megyei bajnokságban), bár nem foglalkozott senki kézilabdával. Kezdetektől fogva ugyanazok az edzőim vannak mint most, egy két apró változtatással, úgyhogy ők is közrejátszanak minden sikeremben és feljebb lépésemben.

A sikereid miatt vannak irigyeid a kortársaid körében?

Őszintén szólva nem tudom, nem nagyon foglalkozom ezzel. Nincs miért irigykedni, mindenki másban jó, mindenki másért küzd. Van, akinek sikerül előbb elérni a céljait, van, akinek később valósul meg.

Kevés kapus létezik kabala, babona nélkül. Te sem?

Van egy kabalám: egy kis kutyus, régen vittem magammal meccsekre, de mostanában csak otthonról szurkol nekem. Megvan, hogy melyik térdvédőmet és cipőmet veszem fel előbb - talán ennyi.

Kézivel milyen terveid, céljaid vannak?

El tudnám képzelni magam élsportolóként, de nagyon sok más dolog is érdekel, ami mellett szintén kézilabdáznék, csak akkor maradnék NB II-ben vagy NB I/B-ben. Mindenképp szeretném, hogy az életem részét képezze a jövőben is a kézi.