Walfisch Mercédesszel, az NB I-es békéscsabai kézilabdacsapat gólzsákjával beszélgettünk.

A 24 éves játékos jelenleg - második legjobb magyarként- a hetedik a góllövőstán, az előző kiírásban 133 találattal lett az NB I hetedik leggólerősebb játékosa.

Kezdjük az elején: mikor és hogy találkoztál a kézilabdával?

Mindig is egy hiperaktív kislány voltam, mondjuk úgy minden lében két kanál, soha nem bírtam a fenekemen ülni egy percig sem, ezért a szüleim direkt sportiskolába írattak be, hogy lekössék majd az energiámat. Igazából nem foglalkoztatott a sport, engem mindig is az állatok érdekeltek és állatorvos szerettem volna lenni. Jó adottságokkal, jó genetikával vagyok szerencsére megáldva és ezt a tesitanárok is észrevették. Békéscsabán a 2. Számú Általános Iskolában kezdtem el megismerkedni a kézilabdával. Nem igazán csináltam előtte semmit, talán egy hétig jártam balettre, de az nagyon nem az én világom volt. Mivel látták rajtam, hogy van érzékem a labdához, ezért erőteljesen tolták a kézit. Ami nekem nagyon tetszett. Szerencsére az osztályból is sok (8-9) lány járt kézizni, ezért mindig megvolt a jó hangulat, meg a csibészkedés, mind a suliban, mind az edzéseken is. Úgy gondolom ez már akkor sokat jelentett, hogy jól is érzem magam a közösségben, ezért szerettem járni és voltam kitartó.

Sok fiatal sportol, de egy idő után sokan abba is hagyják – suli, bulik, pasik……. Téged mivel vonzott magához a sport?

Ahogy telt múlt az idő jöttek a jobbnál jobb eredmények, sikerek, diákolimpiákat nyertünk, mindenki rettegett az erős csabai lányoktól. Tehát volt sikerélményem, ezért is tartottam ki mellette. Persze voltak olyan időszakok, amikor vágytam én is arra, hogy most ide meg oda menjek, mint azok a barátaim, akik nem űztek semmilyen sportot, de én nem mehettem, mert délután edzés volt utána még tanulni kellett, ezért erre nekem kevesebb lehetőségem volt. De meghozta a gyümölcsét: kezdődött régióválogatottsággal, voltam ifi és juniorválogatott, manapság már meg-meg jelenek a felnőtt válogatott összetartásokon is.


Fotó és címlakép: János Antal


Eddig gyakorlatilag „csak” Csabán játszottál. Azért, mert mindig is itt akartál, fontos számodra a klubhűség, vagy nem kaptál megfelelő ajánlatot…….?

Ahogy kikerültem az általános iskolából egyúttal be is kerültem az Előre utánpótlás csapatába és idővel a felnőtt csapatba is. Békéscsabai születésű vagyok, imádom ezt a várost és mindig is húzott a szívem ehhez a klubhoz. Kaptam már nagyon sok jó ajánlatot, de sosem éreztem azt, hogy nekem el kéne mennem, mert itt jól érzem magam, de úgy is mondhatom: nem éreztem magam elég érettnek hozzá, hogy elmenjek innen. De tudom, hogy egyszer váltanom kell, ki kell próbáljam magamat máshol is és annak hamarosan eljön az ideje.

Pályafutásod ott tart, ahol tudásod, lehetőségeid alapján tartania kell, vagy van benned hiányérzet, vagy esetleg többet elértél, mint amire kislányként gondolni sem mertél volna?

Kislányként gondolni sem mertem volna, hogy én profi sportoló leszek, nem ilyen célokkal álltam neki kézizni, de ma már az életemmé vált! Úgy érzem, hogy jó úton haladok és még nagyon sokra fogom vinni és meghatározó játékosa leszek egyszer a válogatottnak!

Pályafutásod legnagyobb sikere, kudarca, csalódása?

Pályafutásom alatt nagyon sok sikerem volt, de egy mindig is a kedvencem lesz -mert ezt annyira a magaménak érzem-, amikor junior bajnokságot nyertünk 2014-ben az Előrével! Kudarc -ha mondhatom, bár én annak éreztem-, amikor kiderült, hogy meg kell műteni a vállamat. Előtte soha semmilyen sérülésem, csonttörésem nem volt, így nehezen dolgoztam fel, félévet ki kellett hagynom! Nehéz volt visszaállnom, újra megtalálnom önmagamat, újra húzóember lenni a pályán, de sikerült.



Tavasszal a 12. helyen fejeztétek be a bajnokságot, jelenleg a 13. helyen álltok. Most jönnek majd a nyerhető meccsek. Milyen helyezéssel lennél elégedett a szezon végén?

Igen, lesznek még hozható meccseink, és én nagyon elégedett lennék, ha a 10. helyen zárnánk az évet.

Következő célok, mint sportolóként, mint civilként?

Válogatottság, A magyar bajnokság legjobb 5 csapatának valamelyikében játszani Civilként még tapogatózom, hogy mihez fogjak majd a sport után, ez még a jövő zenéje!

A bajnokság egyik leggólerősebb magyar játékosa vagy. Mi kell a válogatottsághoz?

Jól kell teljesíteni. Rajtam úgy gondolom ennyi múlik, a többi már a kapitány kezében van, hogy beválogat vagy sem.