Interjú Szabó Patríciával, a hódmezővásárhelyi kézilabdacsapat 20 éves játékosával.

Mindenki más és más oknál fogva kezd el sportolni, te miért? Egyértelmű volt, hogy sportoló, hogy kézis leszel, vagy voltak más próbálkozásaid is?

Ének-zenei általános iskolába jártam, művészlélek voltam, hangszeren játszottam és néptáncoltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha a táncon kívül más sportágban is kipróbáljam magam. Nem szerettem úszni, se futni, a tesi sem volt épp a kedvencem. Akkoriban nem volt különösebb elképzelésem, hogy mi is szeretnék lenni, egyik különórámat sem éreztem igazán közelállónak magamhoz.

A szüleim sportoltak fiatalabb korukban, ebből kifolyólag minden napos volt nálunk a különböző sportmérkőzések megtekintése. Így történt, hogy a 2008-as olimpiát is nagy érdeklődéssel figyeltük, akkor fordult velem a világ és döntöttem el, hogy meglátogatok egy kézilabdaedzést. Az első foglalkozás után már tudtam, hogy nekem itt a helyem.

2008-ban kezdtem el kézilabdázni a helyi egyesületnél. Párhuzamosan még jártam néptáncolni, illetve hip-hop-ra, de ezek nem voltak meghatározoak, a kézilabda mindent felülírt. Valószínűleg, ha a szüleimmel nem nézek annyi kézilabda mérkőzést, most is keresgélném az utam.

Ez jó 10 éve történt, ennek a 10 évnek mik voltak számodra legfontosabb történései?

Az első legfontosabb pillanatom Hódmezővásárhelyen, amikor dupla bajnok lettem, hiszen az ifjúsági, valamint a felnőtt csapattal is megnyertük a bajnokságot. Hatalmas örömet es löketet adott nekünk egy Fradi elleni meccs az ifi bajnokságban, hisz idegenben nyerni tudtunk. Őszintén nagyon sok meccset fel tudnék sorolni, mert viszonylag fiatalon kerültem felnőtt játékosok közé, és mindig nagy dolognak tartottam, ha pályára kerültem és hozzá is tudtam szólni a mérkőzéshez. Legkiemelkedőbbnek az idei őszi szezont tartom, mert úgy érzem most kezd beérni a hosszú évek alatt zajló rengeteg edzés gyümölcse.



13 évesen már a felnőttek ellen játszottál, nem volt benned félsz mégiscsak erősebbek, gyorsabbak, rutinosabbak.....?

Eleinte izgultam az edzések előtt is, de gyorsan befogadtak a tapasztaltabb játékosok. Szorgalmasan jártam az edzésekre, nagyon sokat fejlődtem, a csapattársaim mindenben segítettek.

Hódmezővásárhelyen, kezdtél el kézizni, 2015-ben eligazoltál Szegedre, 2016-ban visszatértél, következő évben újra a Szegeden folytattad, tavaly nyár óta újra a hazai szerelést húzod magadra. Ezekről a gyakori váltásokról mit tudhatunk?

Az első eligazolásom oka szimplán az volt, hogy ki akartam magam próbálni más csapatban is. Egy nagyon jó közösséghez érkeztem meg, tele voltunk tehetséges fiatalokkal, sok tapasztalatot szereztem. Volt néhány hátulütője ennek a váltásnak, így a saját érdekemben jobbnak tartottam, ha hazajövök. Újabb másfél évet töltöttem itthon, majd megkeresett egy másik szegedi csapat, úgy éreztem mennem kell. Egy évet voltam ott, de ismét váltanom kellett, mert egyáltalán nem voltak kedvezőek a feltételek. Legjobb döntésemnek gondolom, hogy hazajöttem, mert mindig itthon szerettem a legjobban játszani, most kerek az egész.

Jelenleg másodikok vagytok a bajnokságban, 4 pontra az elsőtől, ez így rendben van? Bajnoki cím meglehet, cél…..?

Maximalista vagyok, nem tetszik a 2. hely, mert nagyon jó csapatunk van, minden rajtunk múlt. A célunk mindenféleképpen az, hogy a lehető legjobb helyen végezzünk. Szerencsés vagyok, hiszen egy olyan csapat részese lehetek, ahol mindenki egy irányba halad. Egyet megígérhetünk, hogy a végsőkig küzdeni fogunk, talán ez a legnagyobb erősségünk, hogy mindig fel tudunk állni, mert nem csak magunkért, hanem egymásért is meghalunk a pályán. A bajnoki címről kicsit babonából sem nyilatkoznék, a kézilabda kiszámíthatatlan, elkezdtük a felkészülést, és kíváncsian várjuk a tavaszi szezont, véleményem szerint tele lesz meglepetéssel.



NB II-ben játszol, ez sok megyeis lánynak elérhetetlen, van, akinek ez is kevés. NB II a te helyed, vagy szeretnél magasabb osztályban is pályára lépni?

Kislányként szerintem mindenki arról álmodozik, hogy válogatott lesz, vagy legalább egy neves csapatban játszik. Nagyon sokszor gondolkodtam ezen, hogy mennyire messze vagyok még ettől. Kellő önkritikával rendelkezek, tisztában vagyok a képességeimmel, úgy gondolom, hogy most kezdek fejben is megérni és taktikailag is egyre fegyelmezettebben játszom. Jó úton haladok, majd minden jön a maga idejében. Természetesen a legjobbat szeretném kihozni magamból és minél magasabb osztályban szerepelni.

És mit tartasz az erősségednek és miben szeretnél még fejlődni?


Úgy gondolom, hogy a kitartásom a legnagyobb erősségem. Emellett pedig megtanultam, hogyan is kell higgadtan kezelni egy-egy helyzetet a pályán, ami által nagyobb százalékban tudok eredményesen kijönni. Taktikailag és fizikálisan még van hova fejlődnöm, ezek természetesen állandó folyamatok.

Ha már higgadtság. Az évek alatt szépen gyűjtőd a 2 perceseket, sőt egyidőben a pirosakat is....


Régebben abból kifolyólag, hogy viszonylag vékonyabb voltam a többiektől, erőfölényben voltak, igy nehezebben tartottam meg az adott játékost. Azonnali piroslapot nem kaptam soha, csak mindig a harmadik két perc után állítottak ki végleg. Az edzőim sokat segítettek, szerencsere mostanára ezek a számok lényegesen redukálódtak, sokkal sportszerűbb a védekezésem. (Patri mellett 5 éve 39 kétperc, és 5 piros állt. 2 éve 23 kétperc, az idén 6 – Szerk,)

Nem sok hetest dobsz, de ha odakerülsz akkor nagyon eredményes vagy, ritkán hibázol. Az idén is mind a 10 hetesedet bedobtad. Van titok?


Nagyon szeretek hetest dobni, de hatalmas felelősséggel jár. Egy büntetőt érvényesíteni kell, amit én vagy a csapattársam harcolt ki. Nagyon tudok haragudni magamra, ha elvetem. Nem szoktam sokszor odaállni, ha engem jelölnek ki, akkor próbálom a legnagyobb higgadtsággal végrehajtani a feladatomat.



Civilben mivel foglalkozol?

Készülök az egyetemre, a kézilabda mellett ez a másik legfontosabb, hogy a tanulmányaimat folytassam. Emellett játékvezetőnek is jelentkeztem, sok minden érdekel, így minél több dologban próbára teszem magam.