Szautner Szabinával, a győri VKL SE kézilabdacsapat 16 éves kapusával találkoztunk.

A találkozó elején beszélgettünk a pályafutásáról, a kapusok életéről.

5 éves koromban a győri Sün Balázs óvodában hirdették meg, hogy indul szivacskézilabda az Arany János iskolában. Szüleim úgy gondolták, hogy próbáljam meg kézivel a hiperaktivitásomat levezetni. 2007-től 2014-ig Toldi DSE csapatában játszottam (2009-ig szivacskézilabda volt), Vérten Orsolya és Basák Zoltán volt az edzőm. Basák Zoltán szeretete meg velem ezt a sportágat, sem előtte, sem közben nem próbáltam ki más sportágat.

Kezdetekben -ahogy sok kapus- én is mezőnyjátékos voltam. Később Vérten Orsolya egyszer játékból betett kapuba. A játék sikeres lett, hiszen szinte minden lővést védtem és Orsi néni támogatásával a kapuban maradtam. Eleinte én is féltem a labdától, de volt egy nagyon kedves kapusedzőm, Mádl Judit, aki megtanította, hogy nem kell félni a labdától. Megtanultam mellette, hogy kell védenem magamat és egyben a kaput is.

2014-től 2017 májusáig a Kazinczy ETO kapusa voltam, ahol Baksa Péter volt az edzőm. 2017 májusában megnyertük az U14-es bajnokságot. Szeptemberben pedig az NB I/B-s VKL SE csapatába igazoltam.

2018 szeptemberében a VKLSE csapatát Pusztai Balázs edző vette át, ahol a mai napig minden erőmmel azon vagyok, hogy a csapat minél jobb helyezést érjen el. Az ifi mellett az NB II-es felnőttben is védek. Nagy a különbség a két korosztály között. Az ifiben a 16-18 éves lányok lővései a felnőttekhez képes nem olyan erős, a 25-30 évesek sokkal nagyobb erővel képesek dobni a kapu felé. Sokszor egy-egy védés után a lábamon és a kezemen ki-ki alakul egy kis folt, de úgy érzem, hogy ez csak erősít és önbizalmat ad a jövőre nézve.

Találkozó végén készítettünk róla képeket.