A 24 éves Szlovák Enikővel, a TFSE kézilabdázójával beszélgettünk a terem- és a strandkézilabdáról, az edzősködésről és a modellkedésről.

Mikor és hogy lépett be az életedbe a sport, a kézilabda?

Én egy elég csajos sportággal kezdtem 6 évesen a pályafutásomat. A szüleim aerobicozni irattak be, de 3 év után kiderült, nem vagyok elég „csajos”, se elég hajlékony ehhez a sporthoz. Testnevelés órán a kidobó és annak változatai voltak a kedvenceim, ami szintén nem szokványos a lányoknál. Szépségkirálynő és divattervező persze bármior szívesen lettem volna, mint minden lány. Jelenleg is van egy csajos énem, hisz statisztálkodom reklámfilmekben, filmekben, és múlt héten egy divatbemutatón is részt vehettem mint modell.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét szülőm testnevelő tanár, így szeretném azt hinni, hogy a génjeimben van a sport iránti szeretet. A kézilabdával először 7 éves koromban találkoztam Édesanyám révén. Minden héten -szerdánként- elvitt a saját kézilabda edzésére, magyarázta a szabályokat és a játék lényegét. Pár meccsét is láthattam, beleshettem az öltöző kulisszái mögé, ami nagy hatással volt rám. Így nem meglepő, hogy 9 évesen abbahagytam az aerobicot és megkértem anyát, irasson be kézilabdázni.



Pécsen kezdtél el kézizni, amit 2009-ben (14 évesen) abbahagytad, majd 2015-ben újrakezdted, de már Budapesten. Erről az időszakról mit tudhatunk?

Igen, valóban volt egy „kisebb” kihagyásom. Pécsi születésem lévén, Pécsen kezdtem el a kézilabdát. Ott nincs olyan sok csapat/klub, mint Budapesten. Az edzőm és köztem volt pár konfliktus, ami az én részemről síráshoz vezetett. A szüleim megelégelték ezt, és kivettek a csapatból. Pécsen más jó egyesület nem volt, így parkolópályára került a kézilabda. Amikor abbahagytam a kézilabdát, fél évig nem sportoltam semmit. Utána beiratkoztam akrobatikus rock and rollra, amit 3 évig csináltam. Ott is bejutottunk a csapatunkkal az országos versenyre, ahol a középdöntőben estünk ki. Mikor felvettek a Testnevelési Egyetemre, nem volt kérdés, hogy újra fogom kezdeni a kézilabdát az egyetemi NBII-es csapatában.

Jelenleg ötödikek vagytok az NB II-es bajnokságban, de nagyon szoros a mezőny. Mi a cél? Látva az eddig pályafutásodat, ez a legjobb szezonod?

Igen, az egyik legjobb szezonom a mostani. A csapatom célja az NB I/B-be való feljutás volt, de a tavaszi szezonban becsúsztak váratlan vereségek, amik által ettől már távol vagyunk. Ha bajnoki cím nem is lesz meg, biztos vagyok benne, hogy dobogós helyen végzünk.



Nyaranta strandkézizel is. Mikor találkoztál ezzel a sportággal? Szerelem volt elsőre, vagy….?

3 éve próbáltam ki először és persze egyből megtetszett. Kicsit béna voltam az első nyáron, nem tudtam megtanulni pörögni, így inkább csak nyúlként játszottam. Nehezen viseltem a pörgéstudomány hiányát, így a következő nyárra a célom az elsajátítása lett, amit sikerült véghez vinnem. Minden évben nagyon várom a nyarat, hogy végre játszhassak.

Miért jó strandkézizni?

A strandkézi egy kötetlenebb sportág, a nyárról, a buliról szól (mindig szól a zene a meccsek alatt), valamint a közösség is kisebb és összetartóbb.

A nemzetközi versenyeken a lányok bikini alsó/top kombinációban lépnek a pályára (ez a hazai versenyeken egy-két csapat kivételével nem jellemző), ez a kombináció hozzád mennyire áll/na közel vagy távol?

Az én csapatom (HellóLányok) nem a bikini alsó+top kombinációt hordja, de ha így lenne, nekem ezzel sem lenne problémám. Én kukás zsákban is pályára lépnék, csak játszhassak.

Az idén is találkozhatunk veled a homokban?

Igen! Alig várom az idei szezont, a legjobb eredményünk az országos döntőben elért 8. helyezés. Idén még jobb eredményt szeretnénk elérni, ami keményebb edzésmunkával meg is lesz .



A kézilabda, a sport mit tesz hozzá az életedhez?

A sport kiskorom óta az életem része. Amíg a testem, az izmaim, az ízületeim bírni fogják, addig sportolni fogok. Amikor a pályán vagyok, mindent elfelejtek, minden problémámat, kételyemet, önbizalomhiányomat. A pályán teljesnek érzem magam, egy harcosnak, aki tele van önbizalommal és a csapatával a győzelemért küzd és a dicsőségért. Imádom, hogy az örömöt és a bánatot nem egyedül élem meg, hanem mindig megoszthatom a csapattársaimmal a pályán és a pályán kívül is. Azt az adrenalinlöketet, amit versenyhelyzetben kapunk, semmi más nem pótolhat. Ezért jó sportolni, edzőként is ezt szeretném elérni és viszont látni a gyerekek arcán.



Ahogy említetted edző is vagy, hogy kerültél a pálya mellé?

Az edzősködés 2016-ban talált meg. Az egyik barátnőm ajánlott be a BVSC-Zugló utánpótlás fiú csapatába, mint edző. Nagyon megszerettem a fiúkat. akiket akkor vittem, a mostani U10-es csapatom is a szívem csücske. A legcsodálatosabb érzés tanítani valamit, amihez értek, látni a gyerekeken a fejlődést hónapról hónapra, velük együtt örülni a sikerüknek/ győzelmüknek, tanuli a hibákból és együtt kijavítani azt. Tavaly nyáron a serdülő fiú csapatunk strandkézilabda edzője is lettem, akikkel a legjobb eredményem a Lupa Kupa elnyerése volt. Idén is szeretném folytatni velük a munkát, immár ifista korosztályban.



Modellkedsz is. Erről az oldaladról mit tudhatunk?

Szeretek új dolgokat kipróbálni, ettől változatos az életem, és nem unok bele. A statisztálkodás jött előbb, jól fizet, megismerhettem új embereket. Veszprém Arénában forgattam a Final Four reklámfilmjét és találkozhattam a férfi kézilabda legjobbjaival. Statisztáltam a Pappa Píában, egy autómosós reklámfilmben, most pedig az Aréna Pláza nyereményjáték filmjében leszek látható. Fotózásokat hobbiként vállalok, amikor időm engedi. Nem nevezném magam modellnek, egyik ügynökségnél se vagyok regisztrálva, a munkákat, felhívásokat a Facebookos csoportokban találom, szerencsés esetben pedig megkapom.



Milyen terveid céljaid vannak, mint sportolónak, mint edzőnek, mint nőnek?

. Jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanulok, testnevelő tanár- gyógytestnevelő szakon. Ez a negyedik évem, nemsokára befejezem. A diplomám megszerzése után az első helyen továbbra is az edzősködés fog állni, mert ebben érzem magam teljesnek, ebben lelem a legnagyobb örömöt.

A kézilabdában, mint játékos konkrét célom már nincs. Azt a kikapcsolódás és a játék szeretete miatt csinálom. A strandkéziben szeretnék egy legjobb játékos/gólkirálynő címet elérni, még az idén. Edzőként szeretnék egy olyan csapatot/játékosokat kinevelni, akik az NB I-ben megállják a helyüket, és a magyar kézilabda meghatározó személyei lesznek. Akiket büszkén mutogathatok a tv-ben a családomnak: „Nézd ezt a játékost, én voltam az első edzője”.

Mint a legtöbb nő, én is szeretnék nagy és fényűző esküvőt, valamint minimum két gyermeket. Bár ez még odébb van, mégis izgalommal várom azt az időszakot is!