Szent István SE kézilabdacsapata az élen áll az NB /B keleti csoportjában. A csapat balkezes 22 éves szélsőjével, Horváth Grétával beszélgettünk.

Mikor kezdtél el kézilabdázni? Kézi mellett érdekeltek más sportok, csajos dolgok is?

A kézilabdával Tamásiban találkoztam -ahol mai napig laknak a szüleim-, másodikba mentem és azon a nyáron apukám megbeszélte az akkori edzővel, hogy elkezdek kézilabdázni. Kislányként néptáncoltam, baletteztem, szóval én is kipróbáltam a csajos dolgokat, de valahogy a kézilabda maradt meg állandónak. Nem mondom, hogy nem akartam abbahagyni párszor, de soha nem sikerült elszakadnom kézilabdától. Akkoriban (is) jó volt a csapat, az edző, jó eredményeket értünk el.



Tamásiban kezdtél el kézilabdázni, majd Veszprémbe kerültél, onnan Kozármislenybe igazoltál, jelenleg a budapesti Szent István csapatát erősíted, fővárosban ez a második szezonod. Mi tudhatunk ezekről a váltásokról, hol milyen eredményeket értél el? Az NB I/B élén álltok, cél az élvonal?


Legnagyobb sikereim köze tartozik, amikor a helyi (Tamási) általános iskola csapatával megnyertük a diákolimpia országos döntőt, valamint azok is nagyon szép emlékek, amikor a különböző tornákon a legjobb játékos díjakat kaptam.

A középiskolát (2011-ben) Veszprémbe kezdtem el, az akkori Barabásnak NB I-es csapata volt, ezt akkor még nem érzékeltem, hogy mekkora szó. Azokban az években jöttem rá, hogy komolyabban gondolom a kézilabdát. A veszprémi évekből a legszebb élményeim köze tartozik, amikor fiatalként bekerültem az NB I-es keretbe és pár percet játszhattam is, valamint amikor megnyertük az NB II-es bajnokságot az utánpótlás csapattal. Ezen kívül ebben az időben voltam többször is korosztályos válogatott, amit egy térdszalagszakadás megszakított.

Majd 2014-ben Kozármislenybe kerültem, itt is nyertünk junior bajnokságot. A sérülésem után viszonylag hamar szerepelhettem a felnőttek között, ez is nagy élmény volt számomra.

A Szent Istvánnal tavaly bronzérmet szereztünk, idén az arany felé haladunk. Nyártól fogva úgy készültünk, hogy az első helyet szeretnénk megcélozni. Próbáltuk a tavalyi hibákat kijavítani, és egymásért küzdeni egész évben. Természetesen cél az NB I, a csapattársaim is mind oda vágynak, ahogy én is. Nagyon nagy eredmény lenne.

Úgy gondolom, hogy a csapatváltások mindig vittek előre, kaptam mindig olyan új impulzusokat, amik megváltoztattak és tapasztaltabbá tettek, akár sportolóként, akár civilként.



Pályán mit tartasz az erősségednek?

Erősségemnek talán azt tudom mondani, hogy a fontos helyzetbe higgadt tudok maradni, nem vagyok az a kapkodó játékos, így a helyzeteket jó százalékkal tudom értékesíteni, ezen kívül próbálom a társaimat buzdítani, segíteni, mert ettől leszünk jó csapat.

Értek csalódások, kudarcok is az eddigi utadon?

5 évvel ezelőtt elszakadt a térdszalagom pont egy nappal azelőtt, hogy mentem volna a korosztályos válogatott összetartására - nagyon rosszkor jött. Majd azon a nyáron pont tovább igazoltam, az akkori csapatomnál eleinte nagyon szerettem játszani, de a végén nem sikerült szépen elválni, utána nagyon sok időbe telt, hogy újra visszakapjam az önbizalmam a pályán. Talán ez volt a két legnagyobb csalódásom.



Hol és mit tanulsz?

A Budapesti Műszaki Egyetemen tanulok nemzetközi gazdálkodás szakon, mellette edzősködöm Gazdagréten egy általános iskolában 9-10 éveseknél.

Következő céljaid, terveid?

A következő céljaim a bajnokságra koncentrálódnak elsősorban, illetve arra, hogy csapatom ahol edzéseket tartok fejlődjön velem, jó meccseket játszunk, sok siker élménnyel. Mivel az életemben a tanulás is mindig fontos szerepet játszott, ezért a jelenlegi szemeszter sikeres befejezése is a céljaim között van. Valamint a magánéleti boldogságot is szeretném megtalálni a számos teendőim mellett.