Bajnokok közt: Szerző Reginával beszélgettünk, a Szent István SE kézilabdacsapatának 23 éves játékosával.

Egyértelmű volt, hogy kézis leszel, vagy előtte/közben sportoltál mást is? Honnan a sport szeretete?

Gyerekkoromban sokat voltunk kirándulni, futni, úszni, így a sport szeretetét otthonról hoztam. Jászárokszálláson nőttem fel, a helyi általános iskolában ismerkedtem meg a kézilabdával, majd a város csapatában játszottam. Évekig tájfutottam is, de sajnos a kettőre együtt nem volt időm. Nádori Pali bácsi 8. osztályos koromban keresett meg, hogy jöjjek a Szent István csapatához játszani, tanuljak az iskolában. Igazából innentől tudtam, hogy szeretnék a kézilabdával minél komolyabban foglalkozni.


Blasius photography - Horváth Balázs


9 éve érkeztél a Szent Istvánhoz, kétszer eligazoltál (Mosonmagyaróvárra, Kispestre), játszottál az NB I-ben, 4 éve SziSE-t erősíted. Miként emlékszel vissza erre a 9 évre?

14 évesen kerültem a SzISE-hez és az első évemben a korosztályos bajnokságok mellett a Budapest Bajnokságban is szerepeltünk. Ennek a célja pont az volt, hogy szokjuk a nagyobb és erősebb ellenfeleket, illetve természetesen, hogy minél többet játsszunk együtt. A következő szezonban már a felnőtt csapattal edzhettem és játszhattam, ami nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, illetve sokat tanulhattam az idősebbektől.

A Szent Istvánban eltöltött évek hagyták bennem a legmélyebb nyomot természetesen, kifejezetten a középiskolás időszakot értem ez alatt. A kollégiumi éveknek köszönhetően remek társaság tagja lehettem és sok barátot szerezhettem. A bajnokik mellett diákolimpiák, országos ifjúsági és junior kupák mind olyan események, amikre nagyon boldogan gondolok vissza. Úgy gondolom, hogy az akkori csapat és főleg Nádori Pali bácsi személye nagyon sokat formált rajtam, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. És még nagyon büszke vagyok még a mosonmagyaróvári junior bajnoki címünkre is.

Igazából csak 1 olyan év volt, a mosonmagyaróvári, mikor nem játszottam itt, a kispesti év alatt kettős játékengedéllyel játszottam a SzISE-ben is. Fontos számomra, hogy olyan helyen legyek, ahol érzem a bizalmat, ezért is jöttem annak idején vissza.

A csapattal a hétvégén megnyertétek az NB I/B keleti csoportját. Nehéz év volt? Mi volt a sikeretek titka, kulcsa? Kispest színiben átélted, tapasztaltad, hogy az NB I-ben az újoncoknak nem sok babér terem. Milyen reményekkel várod most az őszt?

Kiegyenlített volt a bajnokság, idén tényleg nem volt olyan csapat, akit félvállról lehetett volna venni. A csapategység végig jó volt, a tavaszi szezon végére sikerült jobban stabilizálnunk a játékunkat, ennek köszönhetően tudtunk bajnokok lenni. Emellett persze szerencsés az is, hogy a többi csapat egymás elleni eredményei kedvezők voltak számunkra. A kispesti évemhez hasonló lesz szerintem a jövő évünk, meg kell találni minden meccsben azokat a kis célokat, ami reálisan teljesíthetők, végig pozitívnak maradni, illetve élvezni, hogy az NB I-ben játszhatunk és tanulni minden meccsből.


Bajnokok. Fotó: Blasius photography - Horváth Balázs


Kézilabda kemény sport, sérülések mennyire találtak meg, vagy kerültek el?

Még 2014-ben szakadt el a jobb térdemben a hátsó keresztszalagom részlegesen, ezt rövidebb kihagyással és gyógytornával sikerült orvosolni, illetve azóta térdgépben játszok. A kisebb sérülések sokszor megtalálnak, de ezeken igyekszem amennyire lehet gyorsan túllenni. A nyári időszak mindig jó alkalom ezek kezelésére.

Hétköznapokba is egy határozott, kemény, vagány lány vagy?

Elég határozott személyiségem van a pályán és azon kívül is.



Milyen További céljaid vannak sportolóként, nőként?

Idén végeztem az Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakon, diplomám megszerzéséhez azonban még egy nyelvvizsgára szükségem van, így most a nyelvtanulás az egyik legfontosabb dolog számomra. Ezután szeretnék még egy mesterképzést, vagy egy teljesen más szakot teljesíteni. Emellett edzősködöm az ifjúsági csapatnál, szeretnék ezen a területen is fejlődni. A továbbiakban is olyan csapatban szeretnék játszani, ahol számítanak rám, megbecsülnek és a csapat hasznos tagja tudok lenni, illetve ahol jól érzem magam.