Guttyán Adriennel és Pukler Glóriával, az NB II-es büki kézilabdacsapat két gólerős játékosával találkoztunk, együtt 371 gólt dobtak a szezonban.

Bük női kézilabdacsapata az NB II ény-i csoportjában szerepelt.

Lányokkal az utolsó forduló előtt találkoztunk. Utána kiderült, hogy a csapat negyedik helyen fejezte be a bajnokságot (vasiakat 3 NB I-es utánpótlás gárda előzte meg).

A 29 éves Pukler Glória 201 góllal második, míg a 22 éves Guttyán Adrienn 170 találattal harmadik lett a góllövőlistán.


Pukler Glória.


Szombathely (NB I/B-s Haladás, SZKKA) játékosa, kiválósága, gólkirálynője voltál (több mint ezer gól volt mögötted). Ráadásul Szombathelyen szombathelyiként, de mégis váltottál, előbb 2017-ben Kozármislenybe, tavaly nyáron pedig Bükre (NB II) igazoltál. Mi áll a váltások mögött?

Szombathelyen nevelkedtem, egészen 28 éves koromig ott is játszottam, ami rengeteg idő. Már korábban is gondolkodtam váltásról, mert ismerjük a mondást: “a saját hazájában senki sem lehet próféta...” De mindig kitartottam, szerettem azt a közeget, a csapattársaimat! Aztán eljött egy pont, hogy soknak éreztem, túl nagy volt a nyomás, a teher (itt nem csak magára a bajnokság megnyerésére gondolok). Először úgy gondoltam, hogy feladom a kézilabdát, elég volt belőle...már azon agyaltam, hogy akkor hogyan tovább. De Kovács Tamásnak (Kozármisleny) köszönhetően maradtam a kézilabdánál, megkeresett és majdnem egyből meg is tudtunk állapodni. Felejthetetlen egy évet töltöttünk ott a vőlegényemmel, lassan férjemmel. Sok barátot szereztem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egy zökkenő volt, hogy a játékomat nem éreztem olyannak, mint előtte. Nem éreztem, hogy bíznak bennem, így mindig bizonyítani akartam, ami kicsit talán görcsössé ment át... Így nem volt kérdés, hogy költözünk haza Szombathelyre. Voltak más megkereséseim is, de igazából eltántoríthatatlan voltam, mert mindenáron haza akartam jönni! Bükkel már régebben is kapcsolatban álltam, így ismét felvették velem a kapcsolatot, hát itt vagyok!


Glóriával két éve itt készítettünk interjút.
Pukler Glória: egy sportolónak muszáj megfelelő egóval rendelkeznie


Bükre milyen célokkal, reményekkel érkeztél és ebből mi valósult meg, és mi nem? Csapat valószínű, hogy negyedik lesz, te pedig góllövőlistán első vagy második. Ez így rendben van, vagy maradt benned hiányérzet?

Tudtam, hogy Bükön most egy folyamat indult el, tudtam, hogy nem akarnak ők feljutni, ők fejlődni akarnak és ezért igazoltak le párunkat, mint játékost, mint edzőt és a Bölöni Rolit is. Úgy gondolom ez a fejlődés el is indult és ennek köszönhetően ott vagyunk majdnem a dobogón, és ne felejtsük el az utánpótlásainkat se, akik szintúgy rengeteget mozdultak előre, Nem maradt bennem hiányérzet, mivel jelenleg itt tartunk. Ez az NBII eleje, erősségileg megfelel az NBI/B vége felé lévőkkel... szóval semmi szégyellnivalónk nincsen!

Góllövőlistán második vagy, egy meccs van hátra. Fontos számodra a cím?

Dehogy fontos számomra, hogy gólkirálynő legyek... Nekem az a lényeg, hogy minden mérkőzésen koncentráltan, nagy szívvel és akarattal lépjünk pályára és mindenki győzni akarjon. Voltam én már NBI/B-ben, de még NBII-ben is gólkirálynő... tényleg megtisztelő érzés, de nem ez a fontos! Mindig előbbre tartom a csapatot... gyerekeimnek is azt tanítom, hogy hiába dobsz tízen x gólokat, ha kikapsz... (mérkőzés után: Glória a góllövőlistán 201 góllal második lett.)


Guttyán Adrienn


Adriennel februárban beszélgettünk és akkor szóba került a két évvel ezelőtti (még a Haladás játékosaként) sérülése (2017 március) is.

„Életem legnehezebb, legstresszesebb időszaka volt, mikor megsérültem. Eleinte optimista voltam, viszont amikor harmadjára feküdtem a műtőasztalon, lélekben már feladtam a versenyt, úgy gondoltam, soha többé nem emelhetem már ökölbe a kezem egy-egy gólom után. Mérhetetlen csalódottság volt bennem, és úgy éreztem senki nem tud segíteni. Aztán megráztam magam, még keményebben gyógytornáztam, és egy év múlva újra a lányokkal lehettem. Rengeteg biztatást kaptam tőlük, mégis minden egyes nap, mikor a csarnokba léptem, nyomta a teher a vállamat, és szinte fuldokoltam attól, hogy kézilabdáznom kell. A mai napig nem tudom mi volt velem, de akkor úgy döntöttem, abbahagyom, így hazaköltöztem. Kezdett alakulni újra az életem, a családom támogatott, és jó érzés volt, hogy elfogadták a döntésemet. Ezután keresett meg a büki csapat, és bár megfogadtam, hogy kézilabda miatt nem leszek ennyire távol az otthonomtól, mégis igent mondtam.”


Adriennel februárban itt készítettünk interjút.
Guttyán Adrienn: olyan szurkolótáborunk van, amely csak kevés csapatnak adatik meg


Remek szezon van mögötted. A góllövőlistán harmadik lettél, és csapat is jól szerepelt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy sikeres volt a visszatérés. Ez így rendben van, vagy azért maradt benned hiányérzet?

A sérülésem sok mindent megváltoztatott bennem, sokszor lepergett előttem a szituáció, akár edzésen, akár meccsen. De ott voltak a többiek, segítettek és bíztak bennem. Ez nagyon sokat jelent nekem, és hálás is vagyok azért, hogy ilyen közösségbe térhettem vissza. Ahhoz képest, hogy az első évünket töltjük így együtt, úgy gondolom nagyon szép eredményt értünk el. Természetesen hiányérzet maradt bennem, például az ETO elleni meccs, vagy az őszi döntetlen a Sárvár ellen. Azonban kár ezen keseregni már, tudni kell örülni annak, amit az elmúlt időszakban tanultunk.



Szezon három legszebb pillanata? Értek negatív dolgok is?

Glória: Első talán, amikor Magyar Kupán megvertük a Gárdonyt. Aztán amikor a Mosonmagyaróvárt is sikerült elcsípnünk és végül igaz csak felkészülési tornán, de a Nagyatátod simán vertük. Negatív dolog, a legfájóbb a Sárvár elleni X és az ETO elleni oda-vissza vereség.

Adrienn: Rengeteg olyan dolog van, amire szívesen gondolok vissza, de talán a VKLSE elleni hazai mérkőzésünket tudnám kiemelni a leginkább. Ott hatalmasat hajráztunk, mosolyogva, felszabadultan játszottunk, egymásért küzdöttünk. Egy élmény volt megélni.

Sokan mondják, hogy minél lejjebb megyünk az osztályokban, annál durvább, alattomosabb csapatokkal, játékosokkal lehet találkozni. Tapasztaltátok, van ebben igazság?

Glória: Sajnos azt kell, hogy mondjam teljesen így van, persze tisztelet a kivételnek! Nagyon sokan ebben az osztályban úgymond nem tud profin játszani, nem ismerik a sportszerűséget... mivel sokan nem tapasztalták, hogy milyen feljebb, ők ebben nőttek fel, nekik ez a normális... Persze ez abból is fakad, hogy valahol kevesebb edzésszám van, ami egyenlő azzal, hogy valószínű meccsen lábbal nem tud lekövetni, max csak kézzel tud az ember után nyúlni...

Adrienn: Valamilyen szinten van benne igazság, de egy ember személyisége nem függhet attól milyen osztályban játszik.

Hogyan tovább, maradsz ősszel Bükön? Van reális esélye visszatérned az NB I/B-be, van megkeresés…….?

Glória: Úgy néz ki, hogy maradok. Elkezdtünk egy fejlődést, aminek az elején tartunk, és még van hova… És én szeretnék ebben segíteni. Nem mondom azt, hogy nincs reális esélye visszatérnem NBI/B-be, csak még nem most. Ez marad a jövő zenéje

Adrienn: Nagyon jól èrzem itt magam, szóval nem kérdés, hogyan tovább.