A 22 éves Licskai Zsófia Kapuváron ismerkedett meg a kosárlabdával, 12 évesen Sopronban folytatta. Ma a Zalaegerszeg és a magyar válogatott játékosa.



Pályafutásod legfontosabb állomásai, pillanatai?

Kapuváron az általános iskolában atletizáltam, aztán kosárlabda szakkör indult heti pár alkalommal. A testnevelő-edzőm segítségével elkerültem egy nyári táborba Sopronba, ahol aztán hamar eldőlt, hogy maradni is fogok. Édesapám és testvérem fociztak, így a sport mindig jelen volt az életemben, de kosárlabdázó nem volt még a családunkban korábban. Serdülő korosztályban, 12 évesen kezdtem el kosarazni Sopronban. 15 évesen kerültem be először a korosztályos U16-os válogatottba, azt követően pedig a soproni felnőtt csapatba.16 évesen volt egy térdműtétem, ami miatt fél évet ki kellett hagynom. A junior és kadett korosztályban többször is az országos döntőn bronzérmesek lettünk. Válogatottal pedig az U20-as korosztállyal B divízióban lettünk bronzérmesek, ezzel kiharcolva az A-divízióba való feljutást. Ez máig egy nagyon kedves emlékem. Felnőtt szinten pedig 4-szer nyertünk Magyar Kupát és háromszor magyar bajnokságot. 18 évesen kaptam meghívót a felnőtt válogatottba, akkor 1 mérkőzésen pályára is léptem. Azóta egy hosszabb szünet után most kaptam újra meghívót, aminek nagyon örülök és igyekszem élni a lehetőséggel.

Nyáron Zalaegerszegre igazoltál, mi áll váltás mögött? Mennyire jöttek itt be a számításaid? Mennyire volt furcsa az új közeg, az új célok, azért Sopron és Zalaegerszeg egy teljesen más világ!? Valószínű, hogy nyolcadik helyen fejezitek be az alapszakaszt, ez a realitás, vagy jobbra számítottatok? Milyen volt/lesz Sopron ellen játszani?

Sopronban nagyon sok mindent tanultam, sokat kaptam a klubtól, viszont játéklehetőséget nem nagyon. Azon a ponton voltam, hogy abbahagyom a kosárlabdát, de gondoltam még adok magamnak egy esélyt. Zalaegerszeget mindig egy viszonylag erős, jó csapatnak tartottam, így nem hezitáltam sokat a váltáson. Sok játékost ismertem már, így nem volt furcsa az új közeg. A két klubnak teljesen más céljai vannak a bajnokságban, de ezzel nincs is semmi gond. Hatalmas élmény volt a Sopronnal bajnokságokat nyerni, de egészen más érzés mikor az ember játszik is a meccseken, és ezt most Zalaegerszegen megkapom. Nehezen indult a szezon, több sérüléssel, de ezeket most már magam mögött hagytam és egyre jobban élvezem a játékot. Mást vártunk szezon kezdete előtt, de be kellett látnunk, hogy ez a 8. hely sajnos a realitás jelen helyzetben. A legtöbb csapat több légióst is foglalkoztat, nálunk csak magyar játékosok vannak. Úgy érzem még mindig, hogy több van bennünk és nagyon remélem, hogy tudunk még a szezon során borsot törni valamelyik erősebb csapat orra alá. Sopron ellen, főleg Sopronban nem egyszerű játszani. Furcsa volt, de túl kell lépnem ezen, ha szeretnék eredményes lenni ellenük. Erre lesz is még pár lehetőségem, hiszen a rájátszásban ellenük fogjuk játszani az első meccseinket.



189 cm magas vagy, és 45-ös a lábad! Civilként (öltözködés, cipő, pasik..) gondolom vannak ennek előnyei/hátrányai!

Mikor kicsi voltam már akkor jóval magasabb voltam a többieknél. Sokszor összegörnyedtem, hogy kevésbé lógjak ki közülük. Édesanyám mindig mondta, hogy húzd ki magad! Légy büszke arra, hogy ilyen szép magas vagy! De ez régen nem nagyon ment. Most már egyáltalán nem foglalkozom ezzel, elfogadtam a helyzetet. Öltözködésben régen több probléma volt, ma már azért sok helyen lehet kapni nagyobb méretben is ruhákat. A fő problémám nekem mindig is a nagy lábam volt. 45-ös a lábam, kosárlabda cipőben például a talpbetét miatt 47,5-ös kell. Sosem találtunk női cipőt a lábamra. Arról, hogy télen csizmám legyen? Csak álmodtam róla. Pár éve sikerült csinosabb női szandálokat-cipőket találnom, egészen addig mindig tornacipőben jártam még nyáron is. Aztán most télen megtört a jég és csizma is lett a méretemben! Ez másnak valószínűleg viccesen hangzik, de igen, vannak ilyen problémák. Férfiaknál nem nagyon érzem ezt gondnak, főleg a kosárlabda közegben azért elég sok a magas ember.

A sportoló pasik jönnek be?

. A sportoló férfiak között is vannak vonzók, úgy mint a civilek között. Nem az a lényeg számomra, hogy valaki sportol vagy sem. Nem fontos, hogy sportoljon, de az nem egy hátrány ha érdeklődik valamennyire a sport iránt.

Most zajlanak az Eb-selejtező fordulói, 100%-os mérleggel álltok a csoport élén. Szombaton is fontos meccset nyertetek meg, amihez 7 ponttal járultál hozzá. Nagyon közel kerültetek az Eb-szerepléshez! Sikerülni fog?

Igen, közel kerültünk, nem lesz a többi meccs sem egyszerű ez biztos, de hiszek benne hogy sikerülni fog!

Pályafutásod eddigi részére visszatekintesz, akkor elégedett vagy, vagy van benned hiányérzet? Következő cél?

Több dolog van, amire büszke vagyok, de elégedettséget egyáltalán nem érzek. Sok a hiányérzet bennem, azon vagyok, hogy ezek csökkenjenek. Kislányként arra vágytam, hogy kosarazzak, élvezzem, bajnok legyek. A háromból kettő eddig sikerült.... most már nincs más hátra, mint élvezni a játékot. Első és legfontosabb célom, hogy legyőzzem végre Önmagam a félelmeimmel együtt, és végre élvezzem a játékot és az életemet. Pár hónapja érzek magamon egy változást ennek az irányába, ami miatt nagyon boldog vagyok. Konkrét tervek nincsenek még, de nagy vágyam, hogy még egyszer bajnok legyek úgy, hogy nem a kispadon tapsolom végig a meccset.