A 22 éves Czinder Adrienn már 16 évesen az NB I-es Sopron kosárlabdacsapatában is szerepet kapott. 18 évesen egy sérülés kettétörte a pályafutását. Pihenés és az amatőr bajnoki szezonok után most újra az NB I közelébe került.



Hogy is kezdődött?

Mint a gyerekek legtöbbje én sem tudtam egy helyben megülni, mindig mozgásba kellett lennem. Ezért gondolták szüleim, hogy jó lenne valamivel lekötni a felesleges energiákat. Így jött képbe a sport. A kosárlabdázás előtt fociztam, illetve pár évig karatézni is eljártam. De mivel egyik sportágban sem éreztem igazán jól magam, elkezdtünk keresgélni szüleimmel a lehetőségek közül. Akkoriban még túl sok választási lehetőség nem volt, így végül is adott volt, hogy a kosárlabdát próbálom meg. Így kezdtem el 9 éves koromban kosarazni a Soproni Darazsak egyesületében. Sportszerető családban nőttem fel, szüleim támogattak mindenben annak ellenére, hogy ők huzamosabb ideig nem sportoltak. A kosárlabda hangsúlyosan akkor került bele a család életébe, mikor már látszott, hogy megtaláltam a helyemet ebben a sportágban.

Nagyon is. 16 évesen már az NB I-ben léptél a pályára!

Igen, 16 évesen a felnőtt csapat életébe sikerült belekóstolnom, ekkor egy-két hasonló korú lány is felkerült a nagyok közé. Örültem a lehetőségnek, nagy dolog volt a „nagyok” között játszani, akiket pár éve még a lelátóról néztem. Aztán hirtelen már mellette ültem az öltözőben. Azon voltam minden energiámmal, hogy semmit sem rontsak el az edzésen, mivel már az edzés intenzitása is eltér egy utánpótlásedzéstől és nem beszélve a különböző játékok, instrukciók gyors lereagálásáról. De ha bármi hiba becsúszott a rutinosabb játékosok biztattak és segítettek a beilleszkedésben a pályán belül és kívül is egyaránt.



16 évesen az NB I bajnokcsapata színeiben



Az első NB I-es meccsedből mi maradt meg?

Az első felnőtt meccsemre kimondottam nem emlékszem, hogy ki ellen volt. Csak arra, hogy a bemelegítés közben is csak néztem körbe-körbe, néztem rengeteg szurkolót, csodáltam, ahogy telik a lelátó. Ezzel az érzéssel is azért barátkozni kellett az elején. Amikor pedig a pályára léptem, próbáltam mindent a legjobb tudásom szerint tenni, de azért biztos látszottak az izgalom és drukk jelei is. Örülök, hogy pár évig az akkori Euroleasing Sopron csapatában szerepelhettem.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy nagyon fiatalon az ország egyik legjobb csapatának a tagja lehessen, te minek köszönheted? 16 évesen ott voltál a nagyok között, a kortársaid között voltak irigyeid?

Hát erre az akkori edzőim jobban tudnák a választ szerintem. Talán látszott az a pici plusz, ami talán a kitartásomban, a labdával való technikai dolgok gyorsabb elsajátításában jelentkezett. Kadettként juniorba játszottam fel, juniorként NBI/B-be, illetve felnőttbe, ezáltal sok meccsen játszhattam, fejlődhettem. A saját korosztályomban egy élesebb helyzetben ez nagy előnyt jelentett. Ahogy előbb említettem többen voltunk azok, akik a felnőtt csapat edzésein részt vettünk. Így nem csak én voltam az aki a korosztályának megfelelő edzésen nem mindig tudott részt venni. Általában láttuk a kortársainkat edzésre menni, mert a két edzés majdnem egy időben zajlott. Csak mi a felnőtt csapattal a nagyteremben edzettünk, ők pedig a kisteremben. De ebből nem volt probléma, mert ha az edzésen nem is, az iskolában mindig találkoztunk, mert sokan egy suliba jártunk. A nagyobb meccsek, vagy a korosztályos döntők előtt pedig mindig együtt edzettünk. Én nem éreztem, hogy lettek volna irigyeim, de ki tudja!?



Két év NB I után jött egy sérülés, ami kettétörte a pályafutásodat!

A probléma a derekammal volt, iszonyatos fájdalmaim voltak, amivel lépni is alig lehetett, nemhogy játszani. Voltam több orvosnál, MRI, mindenki mást mondott. Egyben biztosak voltak, hogy gerincsérvem nincs. Gyógytornákra jártam, illetve pihentetnem kellett a derekamat. Így amellett döntöttünk, hogy semmi nem ér többet az egészségnél, abba kell hagyni a napi többszöri edzéseket. Ezzel egyértelműen a felnőtt csapatnak is búcsút mondhattam. Mivel kényszerből kellett abbahagynom az NBI/A-s szintet, ez volt a legnehezebb az egészben. 10 évig abba az egyesületbe tartoztam, nem volt könnyű eljönni onnan.

Hogy dolgoztad fel?

Elfordultam a kosárlabdától, nem néztem, nem követtem, haragudtam a világra.

Köz el két után visszatértél a pályára. Előbb a SMAFC NB I/B-s csapatában kerültél, majd Szombathelyre! Az NB I után nem tartottad rangon alulinak az amatőr bajnokságot?

Másfél év után elkezdett hiányozni a kosárlabda. A derékfájdalmam megszűnt, és úgy gondoltam a kisebb terhelést elbírja. Ezek után kerestem meg a SMAFC NBI/B-s csapatát, ahol egy évig játszottam. Utána egyetemre jelentkeztem Szombathelyre, ahol az egyetemi, illetve NBI/B-s csapatnál játszottam és újra élvezni kezdtem az egészet. Én szerettem és szeretek is NBI/B-s csapatban játszani. Az NBI/A-ban fiatalként nem voltam meghatározó játékos. lehetőségem volt, hogy kipróbáljam magam, amit a derekam megállított, de talán majd most.



Nézve a szombathelyi statisztikádat, a tavasszal véget ért bajnokság volt számodra a legjobb szezonod. Te is így látod? Erre más csapat is felfigyelt, hiszen nyáron megint váltottál és újra az NB I közelébe kerültél!

A szombathelyi csapatban teljesen más volt a szerepem, mint amit én régebben megszoktam. Főként nem a passzolás, a másik kiszolgálása volt a lényeg, hanem a pontszerzésben is jeleskedni kellett. Mondhatjuk, hogy jó szezont zártam. Igaz, régebben volt ennél jobb szezonom, mert szerintem nem minden a dobott pontok száma! A szezonomnak is köszönhetem, hogy most a PINKK Pécsi 424 csapatával készülhetek. Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy a csapat tagja lehetek. Remélem, sikerül az év során a 12-es keretbe kerülnöm és újból a pályára lépni. Ennek érdekében megteszek mindent, aztán meglátjuk mit dob a gép.

Eddigi sikereid?

2005. Országos Gyermek Bajnokság II. hely.
2006. Országos Gyermek Bajnokság II. hely.
2008. Országos Junior Bajnokság III. hely.
2009. Női Amatőr Bajnok.
2011. Magyar Kupagyőztes.
2011. Magyar Bajnok.
2016: Egyetemi B33 III. hely.

További célok?

A sportban az éves terv, hogy minél hamarabb felvegyem a ritmust, ami az NBI/A-hoz szükséges és a kapott lehetőséggel maximálisan élni tudjak. NBI/B-ben remélem meghatározó játékos tudok lenni, és tudunk meglepetést okozni és a legjobbak közé kerülni. Ezek mellett pedig szeretném befejezni az egyetemet Szombathelyen rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon.