A 21 éves Novák Bencével, a SZoESE (szombathelyi egyetem) kosarasával a kezdetektől napjainkig.



Röplabdás szülők gyermeke, hogy kerül a kosárlabda közelébe?

Tudtam már kiskoromban, hogy szeretnék sportolni, mivel a szüleim is sportoltak, mellettük testvérem is már jó ideje úszott, így én se maradhattam ki a sorból, és nem is akartam kimaradni. Amint lehetett én is elkezdtem sportolni. A kosárlabda a pályafutásom 3. állomása volt. 4 éves koromban lettem beíratva a ZTE focicsapatába. Úgy érzem, hogy a 6 év foci nagyon jó alapokat adott a többi sporthoz. Mai napig szeretem a focit és szeretek focizni is, de már csak az egyetemen óra, vagy a házibajnokság keretein belül. A foci egy idő után unalmassá vált és éreztem, hogy váltanom kellene. Mivel nővérem már 7-8 éve úszott, így én is lementem úszni, ám nem ragadtam meg a medencében. Számomra túl monoton sport az úszás, valami izgalmasabbra, összetettebb sportra vágytam. Szüleim magas szinten röplabdáztak és általuk a röplabda lehetett, mint esetleges „befutó”, ám egy zalaegerszegi tanár hatására a kosárlabda mellett tettem le voksomat. Amit egy percig sem bántam meg!

Sikerek nagyon gyorsan megtaláltak!

Egyéni sikereim egyből első évemben kezdődtek, amikor megválasztottak a szezon felfedezettjének! Rendkívül örültem neki (mint minden elismerésnek), hogy már egy év alatt ilyen sokat tudtam fejlődni, és ezt el is ismerték. Ez egy kisgyerek életemében hatalmas elismerés, és nagy pluszt ad a továbbiakban. Már egészen korán részt vehettem minden válogatott kiválasztáson, összetartáson. Ez külön hatalmas dolog számomra, hogy országos szinten elismerték, figyelemmel kísérték a játékomat. Játszottam U14 és az U16-os válogatottban, ami hatalmas elismerés és nagyon nagy élmény volt. Ezen évek alatt különböző tornákon többször sikerült ALL-STAR tagnak lennem, vagy MVP díjat kapnom. Ezekben, mint bármely díjban a csapatnak is hatalmas szerepe volt.



Csapattal a tavalyi év volt számomra a legszebb! Természetesen sok élmény ért az évek alatt, de tavaly egyetemi bajnokságban sikerült a legnagyobb álmunkat elérnünk: bajnokok lettünk. Ez azért is hatalmas dolog volt, mert előtte, ha jól emlékszem háromszor voltunk negyedikek. Azonban tavaly összeállt a csapat, küzdött mindenki egymásért, ennek eredményeként a hazai 4-es döntőn sikerült nyernünk, ezzel kvalifikáltuk magunkat az egyetemi Európa-bajnokságra, ami egy olyan élmény volt, amit soha nem fogunk elfelejteni. Ott egy győzelemmel (nagyon erős csoportból indulva) a 12. helyen zártunk, de ez hatalmas szó, hiszen olyan csapatok ellen játszhattunk, ahol szerb, török és más országok első osztályú csapatainak játékosai alkották a keretet. Idén a B33 egyetemi bajnokság 2. helye, ami nagy siker, főleg, hogy év közben alig-alig voltunk meg, többször nem a legerősebb 4 játékos tudott elmenni egy-egy adott fordulóra.

Mindenkinek mást jelent a siker. Mit jelent neked?

Nálam a siker az két részre bontható: az első az egyéni siker, ami nálam hátrébb helyezkedik el a csapatsikernél! Szerintem egy csapatjátéknál fontos, hogy a csapat tagjai egymásért illetve a klubjukért játszanak, és ne magukért! Erre van egy idézet, ami nekem nagyon tetszik: Játssz azért, ami a mezed elején van, és megjegyzik azt, ami a hátulján!

Továbbá siker… ha látja az ember a csapaton, hogy mindent belead, egymásért küzd, legyen ez mérkőzés vagy edzés; ha az elvégzett munka hatására jobbak vagyunk ma, mint tegnap; ha egy jóval erősebb ellenféllel játszunk az eredménytől függetlenül egy jó mérkőzést; ha felülmúljuk az elvárásokat! Ha ezek megvannak, akkor jönnek az eredmények is!

Ősszel újoncként vágtatok neki az NB II-nek, az alapszakaszt a harmadik helyen fejeztétek be, majd a rájátszás végén a negyedik helyen zártátok a nyugati-csoportot. Az egyetemi bajnokságban címvédőként veretlenül érkeztetek final four-ba, ahol nem sikerül pontot szerezni, és itt a negyedik helyen végeztetek.

Idén két bajnokságban is elindultunk és úgy érzem maximálisan helytálltunk mindkettőben. Egyetemi bajnokságban saját magunkkal szemben volt elvárás a nyugati csoport megnyerése, az hogy ez 14-0-s mérleggel sikerült, az már csak hab volt a tortán. A Final4-ban azonban talán az „ismeretlen” környezet és a fáradtság is kijött a csapaton, illetve hogy a nyugati-csoportban nem az ilyen ritmusú játékhoz voltunk hozzászokva. Fontos megemlítenem, hogy tavalyi bajnokság megnyerése után nagy volt teher a csapaton, hiszen megismételni valamit jóval nehezebb!



Szombathelyi egyetem (SZoESE) csapata



Az NB II-ben nem tudtuk, hogy milyen pozíció lehet az elvárt számunkra, de természetesen minél előrébb szerettünk volna végezni, és úgy érzem ez a 3.hely (pár vereséget leszámítva) reális. Végezhettünk volna előrébb is, hiszen, mint Dombóváron, mint Zalaegerszegen is pár ponttal kaptunk ki, de nincs miért szégyenkeznünk! A végén a Göcsej SK elleni (bronzmeccs) két mérkőzésen is egy labda döntött, mindkét meccsen 3 ponttal kaptunk ki. Ez lehetett volna fordítva is, hiszen 3 pont a kosárlabdában nem számottevő különbség. Összességében én elégedett vagyok a szezonunkkal két vonalon is megálltuk a helyünket.

A B33 egyetemi bajnokságról a múlt héten ezüstéremmel tértetek haza! Az arany meglehetett volna, vagy annak nem volt realitása…?

Ahogy említettem az előzőekben, a szezon közbeni B33-as tornákra igen foghíjasan tudtunk elmenni, de így is jól szerepeltünk. A döntőben azonban összeállt a vélt legerősebb négyesünk, és ez meg is látszott. A csapatunk nagyon elszántan és egy pillanatig se feladva játszott egész nap, amire már magában büszkék lehetünk. A nap folyamán a TF csapata ellen kaptunk ki először a csoportban, igaz csak pár ponttal, majd a keresztjáték folyamán megvertük a nagyon erős Eger csapatát. A döntőben ismét a TF csapata várt ránk és egy egylabdás mérkőzésen kaptunk ki 1 ponttal. Szóval mondhatni, hogy nagyon közel volt az arany, de nagyon örültünk az ezüstnek. Természetesen gratulálunk a TF csapatának, akikkel nagyon jó a kapcsolatunk.

Kosár mellett ott van számodra a röplabda?

A röplabda egy második „szerelem” az életemben. Szüleim kb. 25 évig játszottak, ezáltal már egészen kiskoromban megismerkedhettem e sport szépségével. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy fogékony voltam rá, és mai napig szeretem, mint nézni, mint játszani. Ha nem a kosárlabdáznék, akkor biztosan röplabdapályán lennék nap mint nap. Ha itthon vagyok Zalaegerszegen, akkor az anyukám csapatának röplabda edzéseit is szívesen látogatom. Nyaranta a környék strandröplabda tornáin is el szoktunk indulni az öcsémmel vagy egy ismerősömmel

Sport az életed, de miért is jó sportolni?

Mert kikapcsol, elfeledteti a problémákat, fejleszt, mint testben, mint lélekben, és mert olyan kapcsolatok jöhetnek létre, amik a sport nélkül sose. Gondolok itt főleg emberek közötti kapcsolatokra persze. A sport segít elérni a lehetetlent, segít elfelejteni a gondokat, segít, hogy önmagunk legyünk és ezt megmutassuk a külvilágnak, illetve olyan élményeket ad, melyeket sose fogunk elfelejteni.

Civilben mivel foglalkozol?

Jelenleg a szombathelyi egyetem testnevelő-edző szakos hallgatója vagyok, testnevelő tanárnak tanulók. Emellett idén sikeresen elvégeztem a kosárlabda edzőit is, szóval szeptembertől szeretnék ebben is jeleskedni, mint edző.

Akár civilként, akár sportolóként a közeljövő céljaid?

Kosárlabdában edzőként, ha lesz rá lehetőségem, akkor megállni a helyemet és tanítani fiatalokat a sportolás szépségére. Egy sikeres következő szezon futni a csapatommal, mint egyetemi, mint más porondon. Az iskolában a legfőbb cél az államvizsga, illetve terveim között szerepel egy személyi-edző tanfolyam elvégzése. Mindenféleképpen a sport mellett szeretnék elhelyezkedni tanár-, edző- vagy személyi edzőként, vagy akár egyszerre mind a háromban.