Interjú a 18 éves zámolyi Dezső Katával, a Fehérvár Karate Akadémia tehetséges sportolójával.

Mikor lépett be az életedbe a karate? Előtte/közben sportoltál mást? Családban volt/van sportoló?

A karatéval 2009-ben ismerkedtem meg, 4.osztályos voltam. Zámolyon (Székesfehérvárhoz közel) indultak a suliban az edzések. Iskolai szinten atletizáltam, kézilabdáztam, ezekben a sportokban diákolimpián is részt vettem, de a karate elkezdtével ezeket abbahagytam. A családban igazán nem sportol senki, csak miután elkezdtem karatézni tudtam meg, hogy keresztapukám is űzte gyerekkorában a kyokushint.

Miért pont a karatét választottad, mit találtál meg ebben a sportágban?

Mindig szerettem sportolni, így úgy gondoltam, miért is ne próbálhatnám ki ezt a sportot? Mikor megláttam a szórólapot a sulimban, szerintem fogalmam sem volt mit értünk „karate” alatt. Elég régen volt már, de úgy gondolom mindent megtaláltam ebben a sportban, amit lehet. Hogy mi fogott meg benne azt tudom. Nem mondanám magam harcias lánynak, kinézetre sem mondható meg, hogy az egyik legfájdalmasabb küzdősportot csinálom. Talán a motivációt találom a legmegfelelőbbnek, amit az edzőmtől kapok, Sensei Bőke Bélától, mindig megpróbál belőlünk a legtöbbet kihozni, és ennek a kamatozása felbecsülhetetlen érzés.

És eddig mit hozott ki belőled, milyen eredmények vannak mögötted? Pályafutásod legfontosabb sikerei?

Idén lesz 8 éve, hogy versenyzek. Sokszor állhattam már a dobogón. Magyar, belga, szlovák bajnok vagyok, diákolimpiai bajnok és helyezett is. Két versenyemet tudnám kiemelni, ebből az egyik életem első versenye. Testpajzsos szabályrendszerben kezdtem, melynek lényege, hogy a testpajzsot lábbal, illetve kézzel lehet támadni, a gerincet kivéve, a fejet csak érintéssel oldalról, a combot egyáltalán nem. Itt 6 pontig megy a verseny, aki gyorsabban betalál azé a pont. Emlékezetes marad, mert 5-0 hátrányból megnyertem a meccset, ezzel harmadik lettem, megszerezve a csapat első érmét a történelemben. A másik, a tavaly márciusi KWU Európa-bajnokság. Ezen a versenyen a kyokushinban létező 4 szervezet karatékái indulhatnak. A versenyen hazai szabályrendszertől eltérően, már a kategóriámban is felnőtt szabályok szerint voltak a mérkőzések. Ez azt jelenti, hogy a fejet bármely irányból lehet lábbal támadni, teljes erővel, a testet lábbal és kézzel is, illetve a combot lábbal teljes erővel. Fejvédővel, lábszárvédővel és kesztyűvel kiegészülve. Az elődöntőben sajnos eltörtem a bal kézközépcsontomat, és így kellett a döntőben küzdenem. Hosszabbítás után, bírói döntéssel a bolgár lányt hozták ki győztesként, így lettem második. Talán ezen az Eb-n voltak életem legjobb mérkőzései.



Ha egy versenyen hasba, gyomorszájba….. találnak ez mennyire tud fájdalmas lenni? Foltok zavarnak a hétköznapokban?

Mivel semmi nem védi a hasunkat a hasizmon kívül, így eléggé fájdalmas tud lenni. Ez érvényes a combra is, hiszen csak sípcsontvédőnk van. Egy edzettebb, jó kondiban lévő embert is el lehet olyan pillanatban kapni, amikor neki sem esik jól. Például egy levegővételnél, mikor a has elernyed, nem feszül. Elég ennyi, és ez akár egy leütésbe kerül, ami a másiknak pontot, akár győzelmet jelent az adott meccsben. A foltok egyáltalán nem zavarnak, ez mondjuk annak is köszönhető, hogy a környezetem tudja milyen sportot csinálok, és a maximum a meglepődés részükről, hogy megint milyen foltos a combon. Bár nyáron nem a legelőnyösebb foltos combbal szoknyát hordani.

Milyen tulajdonságok, adottságok kellenek ahhoz, hogy valakiből jó karatéka legyen?

Motiváltság, kitartás, akaraterő, koncentráltság és az idő elteltével a fájdalomtűrő képességünk is megedződik. Én főként a küzdelem oldalról tudok beszélni, de ha valaki formagyakorlatban akar remekelni, nem árt, ha rendelkezik megfelelő kecseséggel, mozgáskultúrával. Itt nem azt értem, hogy nagyon vékonynak kell lenni, hiszen egy tömzsibb alkat sokkal dinamikusabban tud mozogni, ami elhanyagolhatatlan egy jó formagyakorlat bemutatásához.

A formagyakorlatok vagy a küzdelem áll hozzád közelebb?

Volt szerencsém mindkettőben versenyezni, így mindegyik közel áll hozzám. Véleményem szerint nem lehet egyszerre mind a kettőt versenyszerűen, minőségin csinálni – persze van, akinek sikerül. Formagyakorlatban azt szerettem, hogy nagyon fókuszált, nagy koncentrációt igényelt, precíz mozdulatokkal. A küzdelemben nálam sokat számít, hogy hogyan kelek aznap reggel, ami miatt akár az egész addigi munkámat a kukába dobhatom.



Mennyire élsz egészséges életmódot?


A válogatós vagyok, hogy mindent eszek. Versenyidőszakban próbálok jobban odafigyelni, hogy mit eszek, de inkább a mértéket tartom be. Ilyen szempontból szerencsésnek tartom magam, hogy viszonylag bármit ehetek, mégsem hízok tőle könnyedén. Persze ehhez kell megfelelő edzésmunka is.

Esetedben mit jelent az edzésmunka?

Heti 6 edzésem van, ebből 4 szervezett csapatos edzés. Itt szituációkat gyakorlunk, küzdünk, zsákmunkát végzünk, erősítünk medicinlabdával, illetve saját testsúllyal. Kedden és csütörtökön egyéni, ám előre megírt munka van. Ezalatt futást, és kettlebellezést értek. A szombati edzések összetettebbek, így a megérdemelt pihenőnap a vasárnap. Alapozó időszakban kondiba járunk kiegészítésként, de ez eléggé lelassítja a mozgásunkat, így a versenyek közeledtével a kettlebell veszi át ezt a helyet.

Ha az utcán megtámadnának, meg tudnád védeni magad? Volt már rá szükség?


Szerencsére még sosem volt rá szükségem. Sokan kérdezték tőlem, hogy meg tudnám-e védeni magam, de a válaszom, hogy nem tudom. Nem tudom, mert nem gondoltam még bele, ha megtámadnának mit tennék. Vajon kicsavarnám a kezét, hason ütném vagy csak simán fejbe rúgnám? Remélhetőleg ennyi év küzdősport után sikerülne megvédeni magam.



Már kipróbáltad magadat bíróként is, lesz folytatása?

A bíráskodás nálam egy kezdetleges dolog. Háziversenyeinken bíráskodok, illetve Szlovákiában is gyakorolhattam. Ehhez még hosszú út vezet, hivatalosan nem vagyok bíró. Azért döntöttem emellett, hogy a későbbiekben, ha már nem versenyzek, akkor is közel maradhassak a sporthoz. Egykori versenyzőként könnyebb meglátni a pontokat, szabálytalanságokat, hiszen voltunk ugyanabban a helyzetben, csak nem bíróként, hanem versenyzőként.

Következő terveid, céljaid?

Idéntől kezdtem el a felnőtt versenyzést, szeretnék ebben helytállni, az évek során pedig sikeresebb versenyző is lenni. A következő, egyben első igazi felnőtt versenyem Belgiumban lesz februárban, majd áprilisban a szervezetünk által (IFK) rendezett Európa-bajnokság, Örményországban. Ezeken a versenyeken szeretnék tisztességesen helytállni, esetleg a dobogóra kerülni. Emellett 1 éve csapatom is van, szeretném, ha egy-kettő a versenycsapatban tudna szerepelni, mint tehetséges versenyző. Civilként az érettségi előtt állok, ezt teljesítve kezdhetem a bírói képzést, és remélhetőleg a Budapesti Corvinus Egyetemen tudok továbbtanulni.