A 28 éves miskolci Csepregi Gabriella (Csupi) 4 éve futsalozik Olaszországban. Vele beszélgetünk az első lépésekről, a borsodi évekről, az olasz futsalról.

Hogy és miképp kerültél a foci, a futsal közelébe?

6 éves koromtól 14 évesig atletizáltam, 10 évesen kerültem az MVSC csapatába. De már az óvodában is mindig csak a labdát rúgtam a fiúkkal. Később már iskolásként az Iskola után ott maradtunk a pályán, mikor onnan hazamentem még lementünk focizni. Egyszerűen ehhez volt a legnagyobb tehetségem, mindig is focizni akartam. 10-től 14 éves koromig az atlétikát és a focit együtt csináltam, plusz még a sportlövészetet is kipróbáltam. Az az igazság, hogy egy idő után dönteni kellett, hogy melyik sportot szeretném profi szintre emelni. A labdarúgás mellett döntöttem, mert mindig is ez volt az álmom. Gyerekként még a fiúk közt is a legjobb voltam a korosztályomban. Mindig is profi akartam lenni. Kezdettől fogva komolyan vettem minden egyes edzést és minden egyes meccset. Nekem nem csak egy szabadidős tevékenység volt. Ha láttam volna, hogy nem vagyok azon a szinten, hogy profi legyek, abbahagytam volna és mást csináltam volna. Nagypályán kezdtem, mivel csak nagypályás csapat volt Miskolcon. Majd sajnos feloszlott az egyesület amikor 15 éves voltam. Ekkor megalakult Miskolcon a Miskolci Vénusz NFSE és oda hívtak játszani. Igazából a szükség hozta így, hogy váltanom kellett, mert nem akartam Pestre menni.

Pályafutásod nagyrészét Miskolcon töltötted el, hogy emlékszel vissza azokra a borsodi évekre?

Nagyon szerettem Miskolcon játszani, 2006 óta folyamatosan fejlődtünk dolgoztunk, aminek 2012-ben meg is lett az eredménye, bajnokok lettünk. Teljesen amatőr csapat voltunk, fizetést nem kaptunk. Én edzősködtem és tanultam a foci mellett, mások pedig dolgoztak. Heti 4 edzéssel es egy nyári edzőtáborral készültünk a bajnoki meccsekre.



Aztán hat éve mégis váltottál, miért? Győrben és Hajdúböszörményben futsaloztál, Dorogon pedig nagypályán is pályára léptél. Vátlások mögött mi áll?

2012-re elértem mindent, amit akartam a Miskolccal: bajnoki, gólkirálynő, év játékosa, válogatott is voltam, és úgy éreztem váltanom kell. Győrbe igazoltam, ahol egy év alatt nagyon sokat tanultam a spanyol edzőktől. Majd Hajdúböszörményben futsaloztam és Dorogon nagypályáztam egyszerre egy fél évet. Dorogiak elhívtak egy próbajátékra, mivel hiányzott a nagypálya gondoltam kipróbálom magam, és sikerült. Nagyon szép fél évet töltöttem ott, sokat fejlődtem, mert nagyon jó edzőm volt.

2014-ben Olaszországa igazoltál, mi vitt ki, mennyire számított a színvonal, a pénz….? Nagyon más világba érkeztél?

Mivel mindig is profi akartam lenni, és láttam, hogy Olaszországban milyen színvonalú a bajnokság, úgy döntöttem kipróbálom magam. Készítettem egy videót magamról. Két csapat is megkeresett, kimentem próbajátékokra. Mindkét csapat szeretett volna engem, így a végén még én választhattam. A színvonal, a pénz és maga az Olaszországi lét is motivált. Szerintem a világ egyik, de lehet, hogy a legerősebb bajnoksága az olasz. Magasabb színvonalú a képzés, több és keményebbek az edzések, sok a külföldi, ezért nagy a verseny a helyekért a csapatokban.

Olaszországban mennyire becsülik meg a szurkolók, a vezetők a női focistákat?

A játékosok minden szinten jobban meg vannak becsülve, mint itthon.



Sokan, sok sportágból kimennek külföldre idegenlégiósnak, de sokan gyorsan haza is jönnek, te már négy éve kint vagy, mi a titkod?

Nem is tudom mi a titok, szerintem egyszerűen az, hogy bármi nehézség jött, küzdöttem. Nyilván kell, hogy jó játékos legyél, mert mindig nagyobb az elvárás a külföldiekkel szemben. Meg kell tanulni a nyelvet, tudni kell kiállni magadért és alkalmazkodni is.

Nemrég épültél fel egy komoly sérülésből, már minden rendben van?

Most már teljesen jól vagyok, de nagyon nehéz volt a visszatérés. Erre az évre az volt a célom, hogy visszanyerjem a formámat, ami sikerült is. Célom a folyamatos fejlődés, mert szerintem mindig van hova fejlődni.

Maradsz ősszel is a Bellator Ferentum csapatában?

Nem tudom, hogy melyik csapatban folytatom tovább, még nem döntöttem el.