A 19 éves Kaján Zsanett a Fradi és az MTK labdarúgója volt, nyártól már Amerikában rúgja a bőrt…



Mikor kerültél a foci közelébe?

8 évesen kerültem a Fradihoz, Deli Anikó kezei alá. Gyerekkorom óta jártam apukám meccseire, ezáltal megtapasztalhattam ennek az egésznek a varázsát és ha lehet így fogalmazni első látásra szerelem lett. Soha egyetlen percre sem fordult meg bennem, hogy esetleg másik sportot válasszak, még akkor sem, mikor az általános iskolában mindenféle sportversenyre jártam. A futballt családi hagyománynak is lehetne nevezni, mert mindenki focizott/focizik, így én sem választhattam másik sportágat, bár a nagymamáim próbáltak rávenni a kézilabdára, mivel balkezes vagyok.

Sok szülőnek nem tetszik, ha a kislánya elkezd focizni. Nálatok más volt?

Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a szüleimnek csak az volt a lényeg – mindenféle támogatásuk mellett- hogy azt csináljam amiben sikeremet lelem, amit elhivatottan, elszántan, szeretve csinálok. Merem azt mondani, ha nem így nevelnek és nem ők a szüleim, akkor nem tartanék itt ahol most.

Mikor elkezdtél focizni, akkor az ügyesebb, vagy az ügyetlenebb lányok közé tartoztál?

Szerintem a jók közé voltam sorolva, hiszen mikor elkezdtem engem és egy másik lányt (Diószegi Fannit) a fiúk közé tettek, így mi még nagyobb fejlődésen mehettünk keresztül. Nagyon fontos egy lánynak, ha a fiúk között játszhat és nevelkedhet. A fiúk gyorsabban gondolkoznak, gyorsabban játsszák a futballt. Közöttük is próbáltam a legjobb lenni. Szerencsére nagyon jó csapatba kerültünk, ahol elfogadtak minket. Ezúton is köszönöm nekik és Deli Anikónak, hogy elengedett, mert mindig az én fejlődésemet tartotta a szeme előtt.

15 évesen mutatkoztál be a felnőtt NB II-ben, majd az NB I-ben, és még nem voltál 16 éves mikor először szerepeltél a felnőtt válogatottban. Oké, hogy a fiúk között játszottál, de mellette még minek/kinek köszönhető a gyors fejlődésed?

A sok munkának, plusz edzéseknek, a maximalizmusomnak, minden alkalommal a legjobb akartam lenni. Gyerekkoromban eldöntöttem milyen célokat szeretnék elérni. Egy gyakorlatot otthon addig gyakoroltam ameddig nem ment. Sokat köszönhetek szinte minden edzőmnek, akik hittek bennem és bizalmat szavaztak, akiktől a legjobb képzést kaptam, mint a pályán, mint az általános iskola testnevelés óráin. Persze ehhez a családom támogatása is kellett.



Pályafutásod három legszebb pillanata?

Nehéz döntés, mert szerencsére nagyon sok volt. Először is az, amikor az ország legfiatalabbjaként magamra ölthettem a címeres mezt 15 és fél évesen. Varázslatos érzés volt, azóta is őrzőm a mezt, amit magamra húzhattam - a csapattagjaival alá is írattam. Örök emlék marad utánpótlás válogatottban eltöltött éveim, mert ez a hely volt az ahol az egyik legtöbbet tanultam, legjobban játszottam/éreztem magam. Amikor az FTC-vel legyőztük az FC Barcelonát 2-1-re a két gólommal, és amikor a BL-ben játszhattam az MTK-val.

Nyáron Amerikába igazoltál. Miként került a figyelmükbe? Nagyon más világba érkeztél? Mi lehet tudni a csapatról, a bajnokságról?

Szerencsére 5 egyetemről is megkerestek a teljesítményem alapján, és a lehető legjobb helyet sikerült kiválasztanom, ahol úgy érzem minden lehetőség adott arra, hogy ki tudjam hozni magamból a legtöbbet. Őszintén szólva az első pár napban nem hittem a szememnek, csak ámultam-bámultam, hogy hova kerülhettem. Sok helyen voltam már, de ha ezt nem látom a saját két szememmel, akkor nem hiszem el, hogy létezik ilyen. Nagyon mások a körülmények, a légkör, a kihívások, a követelmények, az orvosi és a csapatfelszerelések. Itt a csapat legjobb és a leggyengébb játékosát is egyenrangúan kezelik, nincsenek kivételezések, a szabályokat mindenki betartja, így rend van rend, fegyelem, mindenki arra koncentrál, hogy az adott napon a legjobbat tudja kihozni magából. A bajnokság elég sok színű, igaz van 1-2 gyengébb meccs, de a többi az élet-halál kérdés.

Pályafutásod legnagyobb reális tervei, céljai?

Szeretnék majd a kiemelt játékosok közé bekerülni, akiket a profi ligás csapatok leigazolnak, a diplomát megszerezni és természetesen itt letelepedni.