Interjú Kiss Zsófiával, az NB I-es Haladás női labdarúgócsapatának 20 éves védőjével.




Mindig is sportoló akartál lenni, vagy voltak más elképzeléseid is?

Abszolút! Pici korom óta mozgékony voltam. Egyáltalán nem volt más tervem, mindig sportolni akartam és későbbi életemben is a sporttal akarok foglalkozni, csak majd a „másik oldalon” fogok állni.

Mikor és hol kezdtél el focizni? Foci előtt/közben sportoltál mást?

Hétévesen kezdtem focizni és ez lett a „kiválasztott”. Ugyanis szüleim úgy gondolták, hogy több sportággal megismertetnek és majd én választok. Nagyon gyorsan ott ragadtam, a többi sportágnak esélye sem lett később. Előtte több évet jártam ritmikus gimnasztikára, amit a foci miatt hagytam abba. Jártam társas- és modern          táncra is, ezeket már a foci mellett csináltam. Ovis koromban kiválasztottak tornára, hokira, úsztam is… szóval biztos ügyes voltam és más irányt is vehetett volna a pályám, de a foci mindent felülírt. Apukám vitt el a szombathelyi Viktória FC legkisebb lányoknak tartott egyik edzésére, ahol jó kis társaság jött össze. Szerettem edzésre járni és játszani! Mert ez játék, ahol mindenkinek lehet sikerélménye, mert csapatjáték.

Mondtad, hogy ügyes voltál más sportokban is. Fociban is az ügyesebbek közé tartoztál a kezdetekben?

Igen, elmondhatom, hogy edzői értékelések alapján az ügyesebb lányok közé tartoztam. „Szerencsés volt a csillagok állása 1998-ban, hogy annyi tehetséges focista lány született”. Ezt akkori edzőm mondta, de tényleg így van!  



Úgy 13 éve focizol. Ennek a több mint egy évtizednek számodra mik voltak a legfontosabb pillanatai, történései, sikerei…..?

Pályafutásom első meghatározó pillanata 2013.11.13-án volt, mikor 15 évesen az első csapattal utazhattam Szegedre az első NB I-es mérkőzésemre. Nagyon örültem, hogy tavaly meghívót kaptam a B válogatott összetartására, ahol gól is sikerült szereznem. Egy gól mindig öröm, főleg nekem, hisz itt felnőtt szinten a védelemben kapok szerepet. Harmadik jelentős momentum az az idei bajnokság nyitómérkőzése volt az új Haladás stadionban, nem kell részleteznem miért, úgy gondolom.

Viktória FC keretein belül,- amik már jelentősebb bajnokságok voltak- az U15 és U17-es korosztályos bajnokik, itt többször dobogón voltunk, általában az FTC állított meg minket a menetelésben, néha az MTK. Érdekes, hogy ez ma is így van. Diákolimpiákon is ez volt a helyzet, a Fradis lányok egy suliba jártak, így szinte lehetetlen volt megverni őket. Ha jól emlékszem összesen hatszor voltam országoson, sok dobogós helyezéssel. Volt sulis szinten a Fair Play Kupa győzelmünk a legszebb siker. Végre! Na és a vele járó ajándék utazás Lyonba a Magyarország-Portugália Eb meccsre, hát az örök emlék marad. Képviselhettem csapattagként városunkat a Világjátékokon Kanadában, ahol harmadikok lettünk. Ott a kint élő magyarok vendégszeretete volt emlékezetes. Rengeteg elismerő oklevél, érem, kupa és utazás ennek az időszaknak a termése, amiért hálás vagyok.  



Mit tartasz erősségednek, és miben szeretnél még fejlődni?

Jelenleg a védelem valamelyik oldalán játszom, többnyire a balon, ami annyira nem egyszerű feladat, mivel jobb lábas játékos vagyok, így van még bőven fejlődni valóm, főleg a támadások építésében, beadásokban. Erősségem a „párharc”, az ütközések. Elég kemény és határozott vagyok, nem félek belemenni az egy-egy elleni harcba, persze a sportszerűség határain belül - Nincs sárga lapom.  

20 évesen a lehetőségeid, a tudásod alapján a pályafutásod ott tart, ahol tartania kell?

Most elégedett vagyok, folyamatosan fejlődöm, nagyon jó a csapat, jó a hangulat, jók a körülmények. A mostani edzőmnek köszönhetem, hogy bizalmat szavazott nekem és megtalálta a nekem való posztot. Az első osztályban sokáig csere voltam, persze tudom, hogy nem lehet összehasonlítani az utánpótlásos időszakkal, ahol meghatározó játékos voltam irányító középpályásként egy edzővel. Itt a jelenlegi edző már az ötödik a csapatnál, mióta a kerethez tartozom. Így sokkal nehezebb a bizonyítás, főleg a fiatalabb játékosok számára. Szerencsére a komolyabb sérülések elkerültek eddig, remélem folytatódik tovább minden úgy, ahogy most beindult, és visszanyerem a régi önbizalmam nagy részét!  



Negyedik helyen álltok a tabellán, még sok van hátra, de milyen célokkal vágtok neki a tavaszi szezonnak, és mi az a minimum amit mindenképpen el kell érni?

Idei szezon célkitűzései közül az egyiket már majdnem elértük, a kupában elődöntőt játszunk, ha minden összejön, ott leszünk a döntőben. Nem lesz könnyű, de mindent megteszünk érte az biztos. A bajnokságban is a döntő a cél, bár szerintem annyira erős az idei bajnokság, hogy ezt öt csapat is elmondhatja magáról, így a bronz is értékes lesz! Már túl vagyunk a téli teremtornán, és idén- eddigi legjobb eredményként- másodikok lettünk, ami remek teljesítmény!

Focistaként és civilként milyen terveid, céljaid  vannak?

Nincsenek túl nagy terveim, én elsősorban itt a Haladás-Viktóriában szeretnék jó játékos lenni és megbízható játékot nyújtani. Ahogy eddig sem tettem, ezután sem kívánom elhagyni más klubért a nevelőegyesületemet, hisz boldog vagyok itt. Másrészt itt él a családom és a szerelmem is, akivel már több mint két éve vagyunk együtt. Úgy gondolom, még bizonyítanom kell ahhoz, hogy válogatott lehessek, de az elvégzett munka mindig meghozza a gyümölcsét, és örülni fogok, ha végül sikerül elérnem!

 Jelenleg másodéves vagyok az ELTE-SEK rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon, amit nagyon élvezek. Persze utána még tanulok tovább, hogy konkrétan milyen területet választok, azt nem döntöttem el, de az biztos, hogy nem akarok a focitól elszakadni, hisz elképzelni sem tudom egyelőre az életemet nélküle.