A 18 éves Gruber Brigitta Veresegyházán a fiúk között kezdett el focizni. 2013-ban érkezett a Fradiba, ma magyar bajnok, kupagyőztes, korosztályos válogatott!



Fradiban játszol, Fradi szívvel is születtél?

Igen, az én családomba máshogy nem is születhettem volna. Nálunk mindenki fradista!

2013 nyarán érkeztél a Fradihoz, csapat ekkor jutott fel az NB I-be. Az első évben a csapat negyedik, majd jött a két bajnoki cím. Ha innen nézzük nagy utat tettetek meg. Mi most a Fradi sikereinek a titka, kulcsa?

Úgy gondolom, hogy ennek a Ferencvárosnak a legnagyobb ereje a csapategység. 2013-ban még egy teljesen más kerettel vettek rész az NB I-es bajnokságban. Sok ember érkezett és többen távoztak is, de mégsem az igazolásokat állnak a Fradi sikerek mögött - természetesen ez is nagyon is szerepet játszik benne. Úgy vélem a csapatnak szüksége volt erre a pár évre, hogy igazi összetartó csapat legyen és megérjen a feladatra. A játékosok feje fölött elszállt pár év, rutinosabb és jobb játékosok lettek.

Tavaly Kókán (Fradi II) játszottál az NB II-ben, az idén februárban tértél vissza a Fradi egybe. Ilyenkor a játékosban bizonyítási vágyból, vagy inkább a félszből van több – mégis csak bajnokcsapat, idegenlégiósok…..?

Bizonyítási vágy vagy félsz? Mindkettőből jutott egy kicsi. Természetesen égett bennem a bizonyítási vágy is, de ezt az elején leküzdötte a félelmem, az új társaság, az új kihívások. Igaz, hogy egy helyen edzettünk és nap mint nap találkoztunk a jelenlegi csapattársaimmal, de akkor sem lehet egy kalap alá venni a kettőt.. Visszagondolva a túlzott bizonyítási vágyamból adódtak a félelmeim.

NB I és az NB II között nagy különbség?

NB I és az NB II között természetesen nagy a különbség, mint már többen is említették itt más a tempó, sokkal több a rutinos játékos, de igy az egész bajnokságnak is teljesen más a játékképe. itt már nem fér bele az a plusz egy érintő, mert rögtön ott terem az ellenfél játékosa. Az NB I-ben is vannak erősebb és gyengébb csapatok, de ez nem számít, ugyanis mi mindenki ellen igyekszünk ugyanúgy pályára lépni.



Tavaly az NB II-ben lettél bajnok, az idén az NB I-ben. Az öröm ugyanaz, vagy azért a kettőt össze sem lehet hasonlítani?

Nem venném egy kalap alá a két sikert, de teljesen másnak se mondanám. Mindkettő nagyon nagy elismerés egy játékos életében. Ha az ember nem nyeri meg az elsőt - jelen esetben az NB II-t- lehet, hogy sose lesz alkalma megnyerni a másodikat. Szóval az NB I természetesen nagyobb siker és élmény, de a nagy dolgok előtt kis lépésekkel halad az ember a céljai eléréséhez.

A csapatban van pár idegenlégiós, hogy megy velük a kommunikáció?

A csapatban vannak, akik jól beszélnek angolul, így a kommunikációval nincs különösebb probléma. Személy szerint én hogy társalgok velük az külön kategória, viccesebb történet, nekem sokszor a mutogatás marad.

Ősszel jönnek a BL-meccsek, izgalmas kihívás lesz?

Hogy ne lenne izgalmas kihívás! A BL-ben való szereplés úgy gondolom, hogy nagyon nagy dolog egy játékos pályafutásában. Júliusban kezdjük a felkészülést, az alapozás után újult erővel, tele bizonyítási vággyal vágunk neki a BL-selejtezőnek.



Fotó: Jakab Tamás



Korosztályos válogatott vagy, saját bőrötökön érezhetitek a nemzetközi színvonalat, hogy látod a magyar női foci helyzetét?

A nemzetközi színvonal előrébb jár, mint a hazai foci. Természetesen ez függ attól, hogy merre tekintgetünk a nemzetközi porondon, ha Német- vagy Franciaországot veszünk alapul, akkor hozzájuk képest nagyon sok fejlődni valónk van, de úgy gondolom, hogy egyre nagyobb léptekkel haladunk a fejlődés irányába. Egyre több támogatója van a női futballnak, egyre nagyobb figyelmet szentelnek nekünk és ez mind pozitív hatással van a magyar női labdarúgásra.

Még sokan nem fogadják el itthon azt a tényt, hogy lányok is focizhatnak?

Mint az előbb is említettem egyre többen támogatják a női labdarúgást, természetesen ebbe beletartozik az is, hogy még sokan ellene vannak, vagy még nem ismerik el igazán. De én személy szerint úgy gondolom, hogy bárki aki kilátogat egy színvonalasabb női meccsre nem fogja csalódottan elhagyni a nézőteret, és nagyobb érdeklődéssel fog fordulni a női foci felé.

Nagy harcok árán lettél focista!

A foci szeretetét a nagypapámtól örököltem. 2002-ben volt az oviban fiúknak válogató, és megengedték, hogy én is velük focizzak. Én mindig is focista szerettem volna lenni, de a szüleim nem fogadták el olyan könnyen, ezért szinkronúszásra is beírattak, mert még is csak lányosabb sportnak találták. Talán 1 évig csináltam a kettőt. Mivel napi 3 edzésem volt (2 szinkron és egy 1 foci) sok volt a terhelés, igy választanom kellett. Természetesen a focit választottam! A legjobban azért, mert anyuék tiltották, de viccet félre téve valahogy minden a foci mellett szólt. Hétvégén mindig a foci ment a tévében, ha nem éppen a Ferencváros a meccsein drukkoltunk, suli után a testvérem focizni vitt, a családi bulikon is mindig előkerült a labda. Szóval nem is választhattam volna máshogy. Természetesen már mindenben támogatnak, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy elérjem a céljaimat, álmaimat!

Milyen céljaid, álmaid vannak?

Ezekről egyelőre magamba álmodozom, hiszen soha nem tudhatjuk mit hoz a jövő. De ebben a pillanatban csak a jelenre kell koncentrálnom és ebből kell kihoznom a maximumot, aztán a többi szép lassan kialakul magától.

Címlapfotó: Jakab Tamás