A 23 éves Sitkey Mariann Miskolc, Nyíregyháza érintésével érkezett egy éve az NB I-es kaposvári röplabdacsapathoz.



Egyértelmű volt, hogy röpis leszel, vagy próbálkoztál más sportokkal is?

Miskolcon ismerkedtem meg a röplabdával, amikor alsó tagozatos koromban toborzót tartottak a Bem József Általános Iskolában. Bár akkor még táncoltam, ez a sport azonnal magával ragadott, így váltottam. Mindenféle sportra kapható voltam/vagyok, rengeteget versenyeztem, legyen az labdajáték, atlétika, futás vagy bármi, de komolyabb szinten csak a röplabda érdekelt.

Mikor egy kislány elkezd sportolni tele van álmokkal, célokkal, amik később vagy megvalósulnak, vagy nem….

Amikor elkezdtem ezt a sportot egyedül a játék szeretete éltetett és ez az egyik fő motivációm a mai napig. Vágyam, hogy egyszer dobogóra állhassak a csapatommal. Erre többször is lett volna lehetőségem egyrészt a Nyíregyháza oldalán, de játszhattam volna Békéscsabán is, a szívem azonban mindig másfelé hajtott. De úgy gondolom, e célom eléréséhez most is a legjobb helyen vagyok, hiszen Kaposváron keményen dolgozunk, hogy egyszer odaérjünk a topcsapatok közé. A címeres mez felöltése szerintem minden sportoló álma, de ez megmaradt plátói célnak.



Miskolcon nevelkedtél, 2015-ben Nyíregyházára, majd 2016-ban Kaposvárra igazoltál. Mi áll a váltások mögött? Nehéz volt elhagyni Miskolcot?

Nehezen váltam meg Miskolctól, de az itteni körülmények miatt úgy láttam, ha komoly szinten szeretném űzni a sportot, akkor tovább kell állnom. Ekkor mintegy mentsvárként jött Nyíregyházáról az ajánlat, amit a fejlődés reményében elfogadtam. A klub be is váltotta reményeimet és emellett rengeteg jó barátra tettem szert. Azonban miután nem láttam helyemet a csapat jövőjében ismét váltani akartam. Sokáig játszottam a gondolattal, hogy hazaigazoljak, de a kaposvári ajánlat csábítóbb volt. Nehéz volt meghoznom ezt a döntést, de annak ellenére, hogy távol kerültem az otthonomtól, soha egyetlen percig sem bántam meg. A komfortzónámból kikerülve úgy érzem újra rátaláltam önmagamra.

Kaposvár a hetedik helyen fejezte be a szezont, ezzel így elégedettek vagytok?

A csapattal hosszú távú terveink vannak, melynek első és legfontosabb pontja egy jó alap, amire építeni lehet. Bár elsődleges célunk a 8. helyről való előrelépés megvalósult, benne volt a pakliban egy 5.-6. hely is, ami hagyott némi fájó nyomot bennünk.

Legnagyobb sikered?

A régi szép időkben az Extraligában 5.-ek lettünk a Miskolccal.




Sokak szerint a röplabda a legcsajosabb csapatsport, ez így van?

Nem azt mondanám, hogy csajos sport, hiszen a férfi röplabda is egy külön élményt nyújt, de tény, hogy megfelelő edzésmunka mellett kellemes alakot varázsol egy nő számára. Másrészt nincs test-test elleni küzdelem, amitől durva lenne a játék.

Sokaknak a röpis lányokról a pici, feszes nadrágjuk ugrik be. Ez sok lánynak tetszik, szeretik az alakot, popsit kiemelő nadrágokat, vannak, akik visszafogottabbak. Te melyik csoporthoz tartozol? Közben a röpiben megjelentek a szoknyák, ti is játszottatok ilyenben! Milyen?

Jelenleg a feszes rövidnadrág a „divat” a sportágban. Ha jó pár évet visszamennénk az időben, még bugyiban játszottunk volna, akkor az volt a természetes. Én személy szerint szívesen viselem, úgy ahogy az újdonságot jelentő szoknyát is, bár utóbbihoz nehéz volt hozzászokni.




Maradsz Kaposváron?

Igen, ahogy említettem itt Kaposváron teljes mértékben megtaláltam a számításaimat. Mind a sportban, mind a magánéletben boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Ehhez sokan hozzájárultak és hálás vagyok mindenkinek, aki akárcsak egy jó szóval is bíztatott az elmúlt évben. Miután tavaly télen diplomáztam, ez volt az első olyan évem, amit csak a röplabdának szentelhettem. A jövőben azonban szeretném továbbfejleszteni magam, akár egyetemi szinten is.