A 22 éves Nyuka Noémivel beszélgettünk, aki 12 év után hagyja el a Palota röplabdacsapatát, ősztől már az MTK-t fogja erősíteni.

A csapat tavaly nagyon magabiztosan megnyerte az NB II-t, az idén az NB I-ben végeztetek az utolsó helyen – az osztályozón kivételével – nem nyertetek meccset. Mennyire volt nehéz ezt a kettősséget átélni? Ez volt a realitás, vagy azért többre számítottatok?

Azért volt csak nehéz a kettősség, mert a magyar NBI és az NBII között hatalmas különbség van. Ezt tudta az edző, tudta a csapat is, és a szezon elején kitűztünk egy reális célt magunknak, ami nem volt más, mint a 9. helyezés. Ezzel mindenki egyet is értett, véletlenül sem akarunk a kiesés közelébe kerülni, aztán sorra jöttek a váratlan problémák és a változtatások, sokan jöttek, mentek az egyesületen belül, így a felkészülés is nehézkessé vált, és nem tudtuk hozni a kívánt szintet. Ennek eredményeképpen jutottunk el az osztályozóig, ahol végre összeállt egy stabil csapat és ennek köszönhetően tudtunk nyerni és bent maradni.


Palota röplabdacsapata


Az ősszel nagyon meg fog változni a bajnokság. Oké, ez még nagyon messze van, de gondolom már gondolkoztál azon, hogy mire számíthattok?

A bajnokság változásairól még nincs tiszta képem, így erről nem tudok nyilatkozni.

Annak idején mikor és hogy találkoztál a röplabdával?

Az általános iskolában elsőtől fogva kötelező volt a fiúknak focizni, a lányoknak pedig röplabdázni. Amikor negyedikesek lettünk, volt egy válogató az iskolában, és akit ügyesnek találtak azokat átküldték a Palotába versenyszerűen sportolni. Én is ezek között a lányok között voltam, 10 éves korom óta játszottam a Palotában.

Sokan sportolnak kislányként, kamaszként, tiniként, de aztán sokan abba is hagyják, főleg a suli, vagy éppen más oknál fogva. Téged mivel tartott magánál a röplabda?

Én is tapasztaltam sajnos, hogy akikkel utánpótlásban csapattársak voltunk, általában az érettségi körül abbahagyták a röplabdázást, hogy tanulni kell. Úgy voltam vele, hogy amíg a röpi nem megy a tanulás kárára és fordítva, akkor én csinálom amíg tudom, hiszen minek hagynék olyat abba amit szeretek.

Utánpótlásban, felnőttben milyen eredményeid vannak?

A mini csapatok eredményeimre nem nagyon emlékszem, gyerek és serdülő csapatban a Budapest Bajnokság II. osztályában éveken keresztül dobogós helyeket értünk el. Juniorban és ifiben (a sok csapattárs távozás miatt is) inkább a mezőny végén helyezkedtünk el. Felnőttben pedig az NBII-es aranyérem, amit nagyobb eredménynek tudhatok be.



Mindenki számára vannak emlékezetes meccsek, pl első felnőtt, vagy éppen olyan mérkőzés ahol a játékos viszi be a győztes pontot…….és még sorolhatnám. Gondolom neked is vannak ilyenek?

Mivel megszámlálhatatlan alkalommal léptem pályára, és játszottam 3, 4, 5 szettes meccseket, sok meccset tudnék kiemelni, és sokra már nem is emlékszem. Amikor első évben voltam a felnőtt csapatban, természetesen csereként, arra emlékszem, hogy rengetegszer olyan jó hangulatú meccseket játszottunk, hogy már csak szurkolni is öröm volt, pláne játszani. Az elmúlt években azokat a meccseket tudom kiemelni, amikor a feljutásért, illetve idén amikor a bent maradásért játszottunk. A hazai meccseken rengeteg szurkoló szurkolt nekünk. Amikor egységesen, egy csapatként játszunk ugyanúgy örültünk a másik pontjának, mint a sajátunknak, szerintem ez az igazán felbecsülhetetlen érzés. Az idei utolsó Miskolc elleni meccs utolsó szettjének utolsó pontját én szereztem egy nyitásból, ami ászra sikeredett. Ezzel a ponttal maradtunk bent az NB I-ben.

Eddig „csak” a Palotában játszottál, fontos volt számodra a klubhűség? Nyártól pedig az MTK-t fogod erősíteni!

12 éve vagyok a Palota játékosa, ez idő alatt kis családdá kovácsolódott számomra. Nekem a klubhűség mindig is fontos volt, lehet ez maradi gondolkodás de én így gondolom. Itt szerettem játszani, szerettem az embereket, jól éreztem magam. Azt hozzátenném, hogy bár idáig nem keresett meg más klub, de nem is mentem volna el az évek során. Nincs ennek külön magyarázata: egyszerűen nem akaratam elmenni a Palotából. Viszont egy sportoló mindig a fejlődésre törekszik, és amikor nemrég megkeresett az MTK, hogy szeretnék ha ott kezdeném a következő szezont és egy kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy kipróbálom magamat. Nehéz eligazolni egy olyan csapatból, ami az ember szívéhez nőt, de ha akad egy kínálkozó lehetőség azt meg kell ragadni.

Palotai időszakodból mi lesz az a három kedves emlék, amit végig őrizni fogsz?

A vezetőség felém való támogató hozzáállása. Az utánpótlás edzők kitartó és fáradhatatlan munkája, itt kiemelném Valasik Mariettát, akivel hosszú ideig dolgozhattam együtt, akinek nagyon sokat köszönhetek. A harmadik pedig a családias környezet és a tudat, hogy itt mindig szívesen látnak, akár az általam edzett, mostanra sokat ügyesedett mini (2 évig voltam a Palota mini korosztályának az edzője), akár a felnőtt csapatról lenne szó.


Noémi a volt csapatával


Civilben mivel foglalkozol?

Harmadéves hallgató vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a következő félévben fogok diplomázni. Ezen kívül a minap szereztem meg a sportedzői végzettséget.