A 20 éves szombathelyi Magyar Lizát, a Pécs röpisét kérdeztük és fotóztuk.

Mikor kerültél a sport közelébe?

Már kiskoromban kerültem közel a sport világához. Egyrészt az egész családom sportos/sportol, így egyértelmű volt, hogy én is neki állok valaminek, másrészt gerincferdülésem miatt ajánlották is a sportolást.

8 éve röpizel, előtte sok sportot kipróbáltál, de mivel vonzott magához a röplabda?

Röplabda előtt úsztam, tornásztam és atletizáltam. Egyikbe se voltam túl eredményes ezért is váltottam. A röplabdával ötödikes koromban találkoztam. Nővérem, anyukám és akkoriba egyik barátnőm is röplabdázott, így az ő tanácsukra kezdtem el én is. Azóta is ez a sportom. Magával ragadott a társaság, maga a csapatsport öröme. Emlékszem mikor először voltam több napos tornán (Békéscsabán), akkor először mentem el otthonról több éjszakára, ahol annyira jól éreztem magam, hogy haza se akartam menni. Akkor határoztam el, hogy ennél a sportnál fogok kitartani. Később a szombathelyi a Kanizsai Dorottya gimnáziumba jártam. Az iskolai csapattal a legjobb eredményünk az országos 7. hely volt. Úgy 17 évesen kerültem fel a VSA felnőttbe, többször is nyertünk NBII-t, a 2013/14-es szezonban az NB I-ben is kipróbálhattuk magunkat.



Tavaly ősz óta a pécsi egyetemen tanulsz, és az egyetem NB II-es csapatában játszol. Itt is megtaláltad a számításaidat?

Pécsen eddig minden számításomat megtaláltam. Posztot váltottam centerről négyes ütőre és nagyon szeretem az új helyemet, imádok itt játszani. Szombathelyen nem volt olyan sok játéklehetőségem, valószínű, hogy ez a más poszt miatt is volt. Itt Pécsen sokkal több lehetőséget kapok, minden meccsen megmutathatom, hogy mit tudok.

Voltál már felnőtt bajnok, de ezeken a meccseken, ahogy említetted alig játszottál, most ezüstérmet akasztottak a nyakadba, de játszhattál. Melyik számodra jobb érzés, melyik érem csillog számodra szebben?

Így van, van több aranyérmem a szombathelyi csapattal és most a Péccsel ezüst. Minden érmemhez van egy élmény egy emlék, de a több játéklehetőség miatt úgy érzem, hogy a pécsi ezüsthöz jobban hozzá tudtam járulni, és ez nagyon nagy örömet okoz.

Milyen érzés volt a volt társaid ellen játszani?

A Szombathely elleni meccsek mindig kicsit izgalmasabbak voltak, mint a többi, legalábbis számomra. Mindig jobban izgultam ezeken a meccseken, úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell a volt csapattársaim és a volt edzőm előtt.

És sikerült?

Sajnos nem mindig. Mivel mindig ezeken a meccseken izgultam a legjobban, és túl is izgultam a VSA elleni mérkőzéseket, igy nem tudtam magamból kihozni a maximumot.



Ha egy anyuka megkérdezné tőled, hogy a lányát, miért pont röpizni vigye le, akkor mit mondanál neki?

Mindenképpen kiemelném a társaságot. A csapat egy második család tud lenni, rengeteg barátot lehet a sporton keresztül megismerni. Én például a barátomat, Guzmics Richárdot (ma a Szolnok játékosa) is a röplabdán keresztül ismertem meg több mint 2 éve. Azért is biztosan tanácsolnám, mert nagyon izgalmas sport és látványos. Itt minden gyorsan történik, van, hogy csak pár másodpercig van a levegőben a labda, de abba a kis időben is rengeteg minden történik. Szerintem, ami még fontos, hogy lányoknál szép alakot formál - persze a férfiaknál is. Szerintem, ha egy gyerek nem sportol, akkor nagyon sok minden marad ki az gyerekkorából. Még talán annyi, hogy én azt ajánlom: minél előbb álljon neki egy gyerek a sportnak.

És te mit köszönhetsz a röplabdának? Mi az a három dolog, ami hiányozna, kimaradna az életedből, ha nem sportolnál?

Igazából azt tudom mondani, hogy mindent! Nem ismertem volna meg a barátomat. A szombathelyi és a pécsi csapat is mindig ott van mellettem. A legjobb barátnőim közül is sokat a röplabdán keresztül ismertem meg. Az utazások is mindig izgalmasak, élménydúsak tudnak lenni, és persze a táborok, ami megint csak hatalmas élmény. Az elmúlt 8 évben, ami történt minden hiányozna, ha nem úgy történt volna, ahogy…

A pályafutásod eddigi részével elégedett vagy, vagy van benned hiányérzet? Ha visszamehetnél az időben, mit csinálnál másként? Milyen céljaid, terveid vannak a röpivel kapcsolatban?

Igen, eddig elégedett vagyok. Nem vágyom nagyon többre. Ha visszamennék se csinálnék semmit másképp. Minden okkal történt. Céljaim? Talán annyi, hogy szeretnék még többet fejlődni és a lehető legtöbbet kihozni magamból!

Liza fotói:












Fotók: sziasport.com