A 15 éves szentendrei Domján Flórát, a Dunakanyar SE válogatott röpisét mutatjuk be.

Mikor és hol kezdtél el röplabdázni?

Már nagyon kicsi koromban kipróbáltam sokféle mozgásformát. Főleg azért, mert anyukám szerette volna, ha megtalálom azt a sportágat, amit szeretek és örömet okoz nekem. 7 éves koromban kerültem Balázs Erzsébet (Böbe) kezei alá a Dunakanyar SE-be. A barátnőim, akikkel előtte együtt jártunk művészi tornára hívtak, hogy próbáljam ki a röplabdát. Elmentem, kipróbáltam és egyből nagyon megtetszett. Korábban a művészi torna mellett és a röplabdás éveim elején úsztam, judoztam, lovagoltam, síeltem, korcsolyáztam. Judoban érmeket is szereztem. Kicsit később még a fal- és sziklamászást is kipróbáltam. Végül csak a röplabda maradt, minden mást abbahagytam, hogy minden időmet és energiámat arra tudjam fordítani.

Mivel vonzott magához a röplabda és a strandröpi?

A labda és a játékossága miatt. Nagyon szeretem, hogy csapatban kell harcolni a győzelemért. Együtt nőttem fel a csapattársaimmal, szinte mindenkit ovis korából ismerek. Minden rezdülésüket, mozdulatukat könnyen ki tudom számítani, ezért olyan jó velük a pályán lenni. A strandröplabdában azt szeretem, hogy a homokon simán lehet esni-kelni. Fontosabb a technika, az ész és az ügyesség, mint a nyerserő vagy a magasság. A röplabda minden elemében jónak kell lenned ahhoz, hogy jó strandröplabdázó legyél, ellentétben a teremröplabdával, ahol elég a saját posztod feladataival foglalkozni.

Milyen poszton játszol? Mit tartasz a pályán az erősségednek?

Böbe, az edzőm már nagyon kicsi koromban tudta, hogy feladó leszek, így rengeteg feladó edzésben és alapképzésben részesültem. Ezért nagyon hálás vagyok neki. Szerintem egy feladó legfontosabb feladata az irányítás és a játék szervezése. Egy jó irányítónak nemcsak pontosnak és precíznek kell lennie, hanem figyelni és ismerni kell minden körülötte lévő játékost. Ehhez a poszthoz rengeteg akaratra és koncentrációra van szükség, hiszen a feladó a csapat motorja. Szeretek folyton beszélni játék közben, és irányítani, lelkesíteni a csapatot, úgy érzem ez az erősségem is.



Milyen eredmények vannak mögötted?

Első nagyobb eredményem szupermini korosztályban volt. Országos versenyen kiemelt kategóriában sikerült megszerezni a második helyet. Szeged kupán 2-szer kiemeltben lettünk elsők, egyszer másodikok. Gyerek korosztályban kiemelt kategóriában pedig a 3. helyen zártunk. Az utóbbi években midig sikerült az országos versenyek élmezőnyében végeznünk. Tavaly NB II-ben a Zrínyi-Honvéd junior csapataként játszottunk a nálunk jóval idősebbek között, a szezon végén a nyugati csoportban a dobogó második fokára állhattunk fel. A legnagyobb élményem és eredményem is a válogatottal volt most nyáron. Szlovákiába mentünk ORV-re (Olimpia Reménységek Versenye) ahol 5 válogatott ellen játszottunk 3 nap alatt. Első nap Szlovákiával, Csehországgal, második nap Finnországgal és Lengyelországgal, és az utolsó napon Izrael ellen mérettettük meg magunkat. Szerintem egy sportoló életében nincs annál jobb érzés, mint címeres mezben a hazáját képviselni abban, amit a legjobban szeret. Hatalmas élmény volt számomra az a pár nap, ami örök emlék marad.

Mikor behívtak a válogatottba, mikor megtudtad, hogy számítanak rád, azokra az első pillanatokra miként emlékszel vissza?

Amikor először behívtak leírhatatlanul boldog voltam. Úgy éreztem, hogy minden a röplabdába fektetett munkám megérte. Aztán elbizonytalanodtam, féltem, hogy nem leszek elég jó és csalódik bennem az edző, aki bizalmat szavazott nekem. Izgultam, hogy milyenek lesznek a lányok, akik már többnyire ismerték egymást. De ami a legjobban bennem volt az a bizonyítási vágy, ki akartam hozni magamból a maximumot!



Suli

Negyedikes koromban felvételiztem a nyolcosztályos, békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumba. Abban az évben megkaptam Szentendre jó tanulója, jó sportolója címet. Az iskolám inkább reál beállítottságú és elég magasak a követelmények. Tanultunk ógörögöt és latin nyelvet is. Pillanatnyilag a németet és a matekot szeretem a legjobban a tantárgyak közül.

Következő terveid, céljaid?

A legnagyobb vágyam, hogy állandó, oszlopos tagja lehessek az U17-es női röplabda válogatottnak, de ehhez sokat kell dolgoznom, hiszen ebben a korosztályban is nagyon magas a színvonal. A második, a serdülő bajnokságban a hatos döntőbe kerülni. A harmadiknak említeném, ami talán egy kicsit távolabbi terv: szeretnék külföldön egyetemre járni, sport ösztöndíjjal, és ha adódik rá lehetőség akkor külföldön folytatni a röplabdát, ameddig csak tudom, hiszen ezt szeretem csinálni a legjobban.