Egy őszi délután a 18 éves Varró Dórával, a Haladás ifjúsági röpisével.

Mikor kezdtél el röpizni?

Amikor iskolát váltottam és a sportosztály helyett normál tagozatos lettem, akkor kezdtem keresni valamilyen délutáni elfoglaltságot. Mindenképpen szerettem volna valamit sportolni, azért is, hogy legyen egy hobbim, egy közösség, ahol új barátokat szerezhetek, ahol egy jó társaságban mozgás közben jól érezhetem magam Az iskolában volt meghirdetve, hogy a lányok jelentkezését várják, a családom biztatására azonnal el is mentem egy edzésre. Ekkor voltam 8-9 éves. Szinte minden családtagom sportolt amatőr vagy profi szinten. Jelenleg már csak a testvérem és én sportolunk.

Mit szerettél meg a röplabdában?

Többek között azért tartom jónak a röplabdát, mert nem durva sport, nincs lökdösődés, és agresszió az ellenfellel szemben. Ezen kívül az egész testet megmozgatja, szép alakot nevel… Rengeteg más előnye is van pl. a mozgáskoordináció fejlődik, de a gyorsaság, figyelem, kommunikáció és a labdaérzék is.

A sportolók többsége pontot (gólokat) szeretne szerezni, elérni. A liberó poszt nem erről szól. Egyértelmű volt, hogy itt fogsz játszani? Mi a poszt szépsége?

Ez csak később alakult ki. Kipróbáltam magam több poszton is, de a liberó lett az a poszt, ami megfelelő számomra és a csapatnak is. Nekem az is elég, ha a pályán lehetek, és hozzátehetek a csapat érdemeihez. A fogadás a játék elkezdéséhez elengedhetetlen, egy-egy jó mentes életben tudja tartani a játékot, jó érzés látni, hogy egy jó beindítás - és mentés- után pontot szerez a csapat.

Milyen eredmények vannak mögötted?

Több országos helyezésünk is van, de a legjobb eredményem: tavasszal az NB II-es junior bajnokságban a 3. helyig jutottunk.

Hogyan tovább?

Idén vagyok végzős a Bolyaiban, a továbbiakban Pesten szeretnék pszichológiát tanulni, és ott folytatni a röplabdát.