Mikos Patríciával, a Haladás-VSA röplabdásával a kezdetekről, a 100%-os bajnokságról, az NB I-ről, a két év kihagyásról, az idei célokról.

Az egész családom fiatalos és sportos, illetve az apukám testnevelő tanár és régen NB I-es labdarúgó volt, így adott volt, hogy nekem is sportolnom kell valamit. Kiskoromban kipróbáltam egy-két dolgot versenyszerűen is (torna, mazsorett), de édesapám jobban szerette volna ha labdajátékot választok, nem mellesleg nem voltam jó tornász sem...nem egy tornász alkatom van. Mivel régen elég vékony és elesett voltam, úgy gondolták a kézilabda elég durva lesz nekem, focit nem igazán tartották olyan nőiesnek, így maradt a röplabda. Elvitt apukám egy Haladás röplabda meccsre (emlékszem ugyanúgy az Aréna kiscsarnokában volt, mint ahol most is edzünk). Első látásra szerelem volt, ami azóta is tart.

Ugorjunk előre. 2012/13-as szezonban az NB II nyugati csoportját veretlenül nyertétek meg. Az osztályozón (az NB I-ért) kelet bajnokával, a Szegeddel találkoztatok, akiket „vérre menő” csatában -aranyszettben- múltátok felül.

Értünk el előtte is több kevesebb sikereket, de tény, hogy a bajnoki címre és az NB I-es feljutásra vagyok a legbüszkébb. Azt az évet soha nem fogom elfelejteni és a csapatot sem. Életem egyik legszebb éve volt. Azt az érzést amikor sok akarattal és kitartással megnyertük az aranyszettet még mindig fel tudom idézni és a hideg ráz, annyira jó volt.

Következő szezont az NB I-ben töltötték el, ahol már kevesebb volt a sikerélmény. Csak egyszer tudtatok nyerni, az utolsó helyen zártátok a bajnokságot, és kiestetek. Ilyen szezont mindenki másképp éli meg. Valaki, játszhattam az NB I-ben, az ország legjobbjai ellen….! Más meg, kudarcként, többre számított….!

Abban a szezonban az NB I és az NB II-es csapatok között nagyon nagy különbség volt. Nem véletlen, hogy az NB II-ben veretlenek voltunk, viszont az NB I-ben meg küzdöttünk szinte minden ponttért. Sajnos így alakult, de nem szabad elkeseredni, nagyon sok tapasztalatot szereztünk és tudtunk tanulni is belőle. Sajnáltuk, hogy kiestünk, de annyi élménnyel gazdagodtunk, hogy erre a későbbiekben építkezni lehet majd.



Kiesés után sok minden megváltozott, többen eligazoltak, te pedig abbahagytad a játékot. De csak két évig bírtad röplabda nélkül, az idén visszatértél.

Igen, abbahagytam. Nagyon nehéz volt ez a döntés, hiszen nekem ez az életem része volt, így nőttem fel. A rengeteg teendőim mellett sajnos nem volt lehetőségem rendszeresen eljárni edzésekre, így nem lett volna értelme versenyeznem, nem tudtam volna segíteni a csapatot. A sportot a két évben sem hagytam abba, konditerembe jártam, fitneszteremben voltam edző. Nyár elején megkerestek, hogy egy ideig tartsak edzéseket a serdülőknek, és úgy gondoltam „Miért is ne?”. Nem gondoltam én sem, hogy ez egy „lavinát” indít el. Először csak úgy eljártam egy-két alkalommal edzésre a felnőttekhez, de már az első alkalommal éreztem, hogy ez nem lesz csak ennyi. Amikor két év után újra megfogtam a röplabdát azt az érzés nehéz szavakba önteni. Vigyorogva mentem haza.

Az elmúlt két évben amúgy is fiatal csapat tovább fiatalodott. Tavasszal a lányok bajnoki címet ünnepelhettek az NB II-ben, az idei célok?

Sok új játékos van és vissza is tértek még páran, akikkel volt szerencsém már játszani. Nagyon bízok az új csapatban, úgy gondolom egyre jobban összeszokunk. A cél az NB I.  (Lányok mellett 3 meccs után 3 győzelem áll..szerk)



Röplabda a legcsajosabb csapatsport?

Naná, hogy a legcsajosabb.

Téged mivel fogott meg a sport, a röplabda?

A röplabda játékosok nem az anyagiak miatt sportolnak itthon. A sportág szeretete, az egészséges életmód, a csapattagok, a hovatartozás, az élvezet, az érzés...ami miatt játszok.

Sport az életed?

Ezt biztosan mondhatom most már, hogy igen! Mindig „mozgásban” voltam. A munkám is ezzel kapcsolatos (testnevelő tanár), görkorcsolyát és röplabdát is oktatok, röplabdázok… Igazából ha átgondolom szinte csak a sportról szól az életem.