Egy délután a 22 éves veszprémi Pós Adriennel, a Pécs röpisével.

Mikr lépett be az életedbe a röplabda?

Több sportágat is kipróbáltam, míg eljutottam a röplabdához. Először gumiasztaloztam, majd általános iskolában jött a kosárlabdázás, ahol több diákolimpián is szerepeltem a csapattal, és sikereket értünk el. Ekkor már sejtettem, hogy a labdás sportoknál fogok kikötni. Ennek ellenére a testvérem hatására elkezdtem megismerkedni a vívással is. Ennek köszönhetően került képbe a röplabdázás, Veszprémben ugyanis a vívóterem és a röplabda csarnok egy épületben volt. Egyre többször jártam ki az edzésekről „szünetet” tartani, hogy a röplabdázókat nézhessem. Tetszett, ahogy a felnőtt NB I-es játékosok játszottak. Ekkor döntöttem el, hogy egyszer én is itt akarok lenni.

Fiatalon már az NB I-ben játszottál, utána, hogy alakult a pályafutásod?

Tizenöt évesen bemutatkozhattam az NB I-ben, a Veszprém Egyetemi Sport Club színeiben. Összesen 6 évet játszottam szülővárosom csapatában, voltak jobb és rosszabb periódusok is. Az egyik legjobb szezonunk a 2014/15-ös volt, a felnőttekkel NB II-es bajnoki címet szereztünk, ráadásul a juniorokkal is felértünk a csúcsra. A sikeres szezon után - részben a továbbtanulás miatt - Kaposvárra igazoltam. Ott egy újabb élvonalbeli szezon várt rám, amit végül a nyolcadik helyen zártunk. Mivel közben a Pécsi Tudományegyetemen tanultam, a sok ingázás miatt úgy döntöttem, hogy Baranyában folytatom a röplabdázást is. Az ottani NB II-es együttessel az első évemben egészen az ezüstéremig meneteltünk, idén pedig harmadik helyen zártunk. Az egyetem megkezdésével lehetőségem nyílt a Medikus kupákon is részt venni, melyeken az orvosi egyetemek csapnak össze minden évben. Ezt a tornát idén már zsinórban harmadszor zártuk az élen! Emellett a Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokságban is sikerült az elmúlt években a legjobb négy közé kerülni, valamint idén strandröplabdázásban is összejött egy ötödik hely.

Tiniként az NB I-ben léptél pályára, így 22 évesen az NB II-ben. Jól van ez így?

Úgy gondolom, hogy igen. Ha nem a tanulást választom, és netán egy nagyobb klubba kerülök, ahol több lehetőségem van fejlődni, akkor akár előrébb is tarthatnék.

Eddig miért volt jó sportolni? És az egyetem után, hogy látod a jövőt?

Pici korom óta folyamatosan jelen van az életemben a sport, ma már el sem tudnám képzelni nélküle a mindennapjaimat. A sport segít kikapcsolódni a mindennapokból és persze sportos, jó alakot formál. Nem utolsó sorban jó érzés egy csapat tagjának lenni, egy közösséghez tartozni. Röplabdának köszönhetem, hogy ilyen sok jófej emberrel találkoztam. A jövőt illetően még van egy évem kitalálni, hogy hol és miként szeretném folytatni, sok tényezőtől függ. De a röplabdát -ha lesz rá lehetőségem -semmiképp sem szeretném abbahagyni.

Említetted, hogy a röpi sportos, jó alakot formál. Ez a legcsajosabb csapatsport?

Ezen még nem sokat gondolkoztam, de ha a férfiak reakcióiból indulok ki, akkor mindenképp.

És végül a beszélgetés végén készült fotóink.