A 19 éves Budaörsi versenytáncost, Nagy Edit Lillát mutatjuk be.

Mikor találkoztál a sporttal és a tánccal? Volt/van a családban táncos?

Tác előtt 5 évesen egy budaörsi egyesületbe fitneszre jártam. 9 éves koromban a szüleim elvittek Südi Iringó nyári tánctáborába, ahol mint legkisebbet nagy szeretet vett körül, és itt volt az a pont amikor én határoztam el, hogy táncolni szeretnék. Mást soha nem sportoltam. Édesanyám szeretett volna nagyon táncolni kiskorában, de neki nem volt rá lehetősége. Édesapám cselgáncsozott, junior korában Budapest bajnoka is volt.

Hogy alakult a pályafutásod az első lépésektől napjainkig?

Mint már említettem a kezdeti „lökést” Iringó adta. Nagyon szép, kedves emlékek kötnek hozzá és a többi lányhoz. Iringónál formációban táncoltunk, azonban én igazán párban szerettem volna. A szüleim ismeretsége révén Závodszki Péternéhez, Zsuzsa nénihez kerültem, ahol az első párom Perendi Mátyás lett. Nagy kihívást jelentett számomra, mert Matyi ekkor már „B”-s latin táncos volt én pedig csak egy kezdő. Zsuzsa néni munkájának volt köszönhető, hogy Matyi nem vallott velem szégyent. Együtt megnyertünk egy tehetségkutató versenyt, ahol Szántó Péter – aki a zsűri- és egyben a Magyar Divat-és Sporttánc Szövetség elnöke – figyelt fel ránk, és benevezett minket az IDO ( International Dance Organization) Budapesten megrendezett világbajnokságára, ahol junior párosként Mambó és Latin show kategóriákban 12 évesen világbajnokok lettünk. A felkészítő tanárunk Laki Dóra volt. 2013-ban ismerkedtem meg új párommal, Pék Mátéval - akivel azóta is együtt táncolunk. Mátéval megállapodást kötöttünk: ha én az ő kedvéért standard táncokat kezdek tanulni, akkor ő az én kedvemért salsa, bachata és merengue táncokat fog. Így történt. Azóta több világszervezetben nagyon sok szép eredményt értünk el együtt az általunk táncolt 14 féle táncágban.




Pék Máté és Nagy Edit Lilla


Milyen eredményeket?

Az IDO-ban világbajnokságon három aranyérmet és öt ezüstérmet szereztünk.

A neves WLDC-ben (World Latin Dance Cup) 2016-ban Miamiban két harmadik helyet, a legutóbbi orlandói versenyen salsa és bachata kategóriában, már két második helyezést értünk el.

WADF-ben ( World Artistic Dance Federation) az 5 év alatt 69 (17 Eb, 22 VB és 30 világkupa) aranyat szereztünk a különféle kategóriákban.

WDSF-ben (World Dance Sport Federation) magyar bajnokként kijutottunk Chengduba, ahol 9. helyet értük el az amatőr felnőtt standard kűr kategóriában, míg a világjátékokon salsa kategóriában 7. helyezést.

Sok szép országba eljutottál, van kedvenc?

Az első nagy élmény amikor 2012-ben eljuthattunk Miamiba, az Albert Torres által megrendezett World Latin Dance Cup-ra. Tavaly decemberben már az ötödik alkalommal vettünk részt ezen a világversenyen, ahol nagyon jó érzés volt átélni azt a szeretetet, amely egy kis ország felé és felénk áradt, mind a versenyzőktől, mind a rendezőktől, és sajnos a tavaly elhunyt Albert Torrestől is.

De nagy hatással volt ránk Puerto Rico is, ahol a salsa hazájában megrendezett salsa táncversenyen vettünk részt, és 4. helyezést értünk el. Ez a karibi ország gyönyörű, itt élhettük át azt az érzést, amely az itteni embereket a táncra motiválja.

És végül, bár kicsit félve utaztunk Kínába a WDSF (amúgy a kiválóan megrendezett) világbajnokságra, de ország maga lenyűgözött minket.

Mennyi munka van a sikereitek mögött?

Sokat edzünk, sokat versenyzünk. Minden nap - akár 2-3 alkalommal is - megyünk a tánc érdekében valahová. Járunk erősíteni egy személyi edzőhöz, Vágó Evelinhez, aki igen keményen szokott megdolgoztatni minket. Kézér Gabriella mesternő segít a nyújtásokban, forgásokban. Horváth Miklós segít az akrobatikában. Ezeken a rásegítő órákon kívül minden táncstílusban magánórákat veszünk. A standard táncokban Kemény Tamás és Princz Nóri segít, a latin táncokban Gellai Tamás és Vorobchenko Darya, míg a salsában Eduardo Javier Padilla Vizcarra, aki egy mexikói származású Barcelonában élő többszörös világbajnok salsa tanár, aki havonta jön le hozzánk egy – egy nonstop kemény hétvégére. Ekkor a 3 napban napi 8 órát salsázunk. Ha Javier nem tud jönni, akkor mi utazunk hozzá Spanyolországba 2-3 napra. Van egy kis pici saját tánctermünk, ahol bármikor edzhetünk.

Az utazások, az edzők, a versenyek, a ruhák nem kevés pénzbe kerülnek. Hogy tudjátok finanszírozni?

Kezdetben a szüleink áldoztak rá nagyon sok pénzt, de amióta önálló egyesületünk van, azóta pályázatok útján sikerül ezeket finanszírozni.



Bulikban is a táncparkett ördöge vagy?

2017-ben felvettek a Táncművészeti Egyetemre, azóta járok igazán bulikba a szaktársaimmal, korábban erre nem volt időm, nem vagyok igazán bulizós. Ezeken a bulikon nem hangoztatjuk, hogy mi honnan is jöttünk, csak jól érezzük magunkat együtt, kicsit felszabadulunk, kiengedjük a „gőzt”, ami a mindennapos edzések és a tanulás miatt mindenkinek jól is esik.

Hétköznapokban is az a dögös csaj vagy, mint a parketten?

Én a hétköznapokban visszafogott vagyok. A szüleim néha mondják is, hogy nem igazán lehet megmondani rólam, hogy a tánc előadóművésze szeretnék lenni. A versenyeken, fellépéseken – mint mindenki más – és is adok arra, hogy mind a sminkem, mind a ruháim mutatósak, szexisek, de egyben ízlésesek is legyenek. Jól esik a hétköznapokban háttérbe vonulni, ahol nem nagyon szeretem a feltűnést.

A táncnak köszönhetően a kortársaidhoz képest talpraesettebb, határozottabb lány vagy/voltál?

A hétköznapokban a tánc valóban ad egy kis magabiztosságot, de úgy gondolom, hogy valaki határozott, vagy talpraesett, azt valójában a neveltetése és a belsője határozza meg.

Mikor nem táncolsz, akkor mivel foglalkozol?

Szerencsés vagyok, mert azt lehet mondani, hogy a hobbim a tánc és a munkám is ez lesz. Jelenleg a Táncművészeti Egyetem első éves hallgatója vagyok, mellette is csak a tánccal foglalkozom, szóval olyan nincs, hogy mással foglalkozzak, csak a tánc van - minden nap!

Céljaid sportolóként, civilként?

Sportolóként minden hazai és nemzetközi versenyen a legjobb helyezés elérése, azonban a legnagyobb vágyam: a 2021-es birminghami világjátékokon salsa tánckategóriában a döntőben táncolni, illetve, ha 2025-ben esetleg Budapest rendezhetné meg ezt a versenyt, akkor mindenképpen a dobogón szeretnénk állni Mátéval. A magánéletben természetesen a fő cél az egyetem elvégzése mester szakon, és ezt követően a táncos utódok tanítása, képzése saját egyesület keretében.