A két bájos szombathelyi lánnyal találkoztunk.


Petra 20 éves. Tanulmányai miatt jelenleg nem táncol, Bécsben tanul jogot.





Szandra 18 éves, a szombathelyi Energy Dance Team világbajnok táncosa.







Mikor és hol találkoztál a tánccal?

Petra: Még kisiskolás koromban édesanyám kérte, hogy válasszunk egy számunkra szimpatikus sportágat, amit ki szeretnénk próbálni. Akkor mi már óvodás korunk óta szertornára/talajtornára jártunk a Szandrával, szóval a mozgás nem volt idegen számunkra. Emlékszem, egyszer anyukám elvitt Szombathelyen a Tánc Világnapján megrendezett bemutatóra, ahol szombathelyi táncegyesületek léptek fel, mindenféle stílust képviselve. Ámulatba ejtettek a kecses mozdulatok, a zene, a gyönyörű ruhák és a csillogás. Ekkor tudatosult bennem, hogy társas táncolni akarok. Anyukám be is íratott Szombathelyen a Gyermekek Házába táncolni. A párválasztás viszont nehezen indult, mivel melyik fiú akar ennyi idősen táncolni? Egy akkori osztálytársamat, Letenyei Leventét rángattam el, hogy jöjjön el velem és táncoljunk együtt. Elkezdtünk az akkori iskolánkban is táncolni, mert nekem persze a heti egy alkalom nem volt elég. Az iskolánkból elküldtek minket egy szombathelyi versenytánc egyesületbe, a Lorigo TSE-be, aminek Faludiné Lovas Henriette volt a művészeti vezetője. Levi sajnos nem szerette annyira a táncot, mint én. Többször abba is akarta hagyni, de mindig megvesztegettem ajándékokkal. Egy idő után ő is a tánc szerelmesévé vált, és több, mint tíz évig együtt táncoltunk a Lorigo TSE táncosaként.

Szandra: A Tánc Világnap után anyukámmal és a Petrával elmentünk hastáncolni, ami nem igazán tetszett. Az óra után, amikor kiléptünk a teremből megláttam pár breaktáncost. Nagyon megtetszettek azok a mozdulatok. Mivel a hiphop közel áll a breakhez, anyukám azt javasolta, hogy arra járjak. Amikor általános iskolában elsős lettem, elkezdtem táncra járni, először a Westside-ba, egy évvel később pedig az Energy Dance Team-be. Két éves koromtól 11 éves koromig tornásztam, ami által megszerettem a mozgást. Tánc mellett két évig teniszeztem is, de az nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint a táncolás.



Mindketten táncoltok, de teljesen más stílusban. Ez hogy alakult ki?

Petra: Annak ellenére, hogy testvérek vagyunk, már kiskorunkban is különböző stílusunk volt. Más dolgok érdekeltek minket. Én sokkal jobban húztam a klasszikusabb stílus felé, míg Szandra inkább a modern dolgokat preferálta. Ez a különbség sok területen megmutatkozik. A közös bennünk, hogy mindkettőnk szenvedélye a tánc, a mozgás és a zene.

Szandra: Mivel én voltam a „fiúsabb” testvér, nem vonzott, hogy szoknyában és magassarkúban táncoljak. Mai napig nem tudnám elképzelni magamat versenytáncosként. Egy másik ok pedig, hogy jobban szerettem volna egy nagyobb csapat része lenni, ahol több emberrel kölcsönösen támogatjuk egymást, mivel egy közös célért küzdünk.



Miért jó táncolni? Mit ad neked a tánc?

Petra: Rengeteg mindenről lemaradtam volna, ha annak idején nem kezdtem volna el sportolni. Például ott van az az érzés, amikor felállsz a dobogó legfelsőbb fokára. Csodálatos. Soha nem nyertem volna versenyeket, bajnokságokat. Nem mutogathatnám büszkén az érmeimet és kupáimat a barátaimnak vagy a rokonaimnak. Kevesebb barátom lenne, hiszen a versenyek által rengeteg embert ismerhettem meg. Biztos vagyok abban is, hogy nem találkozhattam volna híres sportolókkal, világbajnokokkal. A sport nem csak egy mozgáskultúra elsajátítására tanít meg. Ez ennél sokkal több. A sport által megtanultam kezelni a győzelmeket, sikereket. De megtanított arra is, hogy hogyan viseljem el a kudarcokat. A sportnak köszönhetően sokkal kitartóbb lettem. Megtanultam felállni akkor is, amikor kilátástalannak láttam a helyzetet. Megtanultam küzdeni, mert csak a cél lebegett mindig is a szemem előtt: a siker és a győzni akarás! Alázatosság, tisztelet, csapatszellem. Mindent a sportnak köszönhetek. Sokkal jobb ember lettem azáltal, hogy sportolok és órákat küzdők az edzőteremben. Rengeteg sportág létezik: labdarúgás, kosárlabda, birkózás, boksz, kötélugrás, futás, úszás… Én táncolok. Sokan úgy gondolják a tánc inkább művészet, mintsem sport. A laikusok csak a parketten elegánsan, érzékien, csillogóan, gyönyörű ruhákban táncoló párokat látják. Néhány mozdulat tényleg művésziesen hathat a nézők szemében. Ám nem nevezhetjük akár egy jó kosaras zsákolási technikáját művészetnek? Miért ne! Ám nem is sejtenénk mennyi munka és erőfeszítés van akár egy mozdulatban. De mi áll a háttérben? El sem tudnánk képzelni egy versenyről hazatérve, mi történhet egy edzésen. A folyamatos gyakorlások, mert nem tudunk összehozni egy lépést. Az állandó veszekedés a partnerünkkel vagy saját magunkkal. Az aggodalmak, fájdalmak, vér, könnycseppek és izzadság. Rengeteg izzadság! A végén, ha valaki megkérdezi: „Megéri ez neked?” Ezt válaszolnám: „számomra a sport olyan, mint a cukor a kávémban, anélkül is meginnám, de cukorral jobban szeretem.”

Szandra: Nekem nagyon sok önbizalmat és kitartást adott a tánc. Sok probléma lehet egy 14 fős lánycsapatban, amit meg kell tanulni kezelni. Ezt csak csapatmunkával lehet legyőzni és ki kell tartani egymás mellett, bármi történik. A csapat által megtanultam, hogy másokra is gondoljak, ne csak magamra, mivel, ha én nem adok bele mindent, akkor a többiek munkáját is elrontom. Ezeken kívül az edzéseken ki tudom zárni a többi problémámat és kikapcsolhatok.



Milyen eredmények vannak mögötted?

Petra: 2016. Standard területi bajnoki 1. hely
2017. Latin területi bajnoki 2. hely
2017. Tíztánc országos bajnoki 4. hely
2016-ban ifjúsági kategóriában válogatott kerettag voltam.

Szandra: Szerbiában nyertünk világbajnoki címet, Lengyelországban pedig egy Európa-bajnokok lettünk. Budapesten az „Amita Dance Jam”-en kétszer nyertünk „Amita” szobrot, ami a kategória legnagyobb díja. Ezeken kívül több második és harmadik díjat is tudhatunk magunkénak.



Táncosoknál elengedhetetlen a jó erőnlét, a sok edzés és a megfelelő alak.

Petra: Minél magasabb szinten táncol egy táncos, annál fontosabb a megfelelő kondíció. Sokan nem gondolnák, de igenis fontos, hogy egy versenyzőnek jó állóképessége legyen, ugyanúgy, mint a többi sportágban. Annak ellenére, hogy a laikusok nagyon alábecsülik a versenytáncot, a tánc sokkal több izmot mozgat meg, mint más sportágak. Itt tényleg minden izmunkra szükségünk van. Sok versenytáncos az edzések mellett külön erősíti magát, hogy jobb sportoló válhasson belőle. Ha a tánc mellett egy másik hobbimat kellene megemlítenem, akkor az az evés lenne. Egyszerűen imádok enni. Szerencsés vagyok, mert jó géneket örököltem, így nem vagyok hajlamos a hízásra és nem kell figyelnem, hogy miből mennyit eszek. Néha, ha hajnali egykor megeszek egy hatalmas tál tésztát, azzal nyugtatom magam, hogy legalább a benne lévő brokkoli egészséges volt. Diétára a sport mellett nincsen szükségem.

Szandra: Fontos a jó erőnlét, mert 3 perc intenzív táncolás nagyon kimerítő tud lenni. Ez a nézőtérről nem látszik, mert a tánc közben úgy kell tennünk, mintha nem lenne megerőltető. Ha kihagyok pár edzést, már érzem magamon, hogy kijöttem a lendületből és nem tudok úgy teljesíteni. Alak? Az edzettségtől, a génektől és a lelki állapottól is függ. Edzés mellett nyilván többet eszik az ember, mégse látszik meg rajta, mert rögtön le is dolgozza. Mivel edzek és jó géneket is örököltem nincs rajtam felesleg. Ez viszont nem azt jelenti, hogy bármennyit és bármit ehetek. Igazság szerint nem is bírok gyakran olyan sokat enni, és egészségtelen ételeket se rendszeresen eszek.



Hogyan tovább?

Petra: Az egyetem miatt sajnos fel kellett függesztenem a táncos karrieremet. Semmiképp sem szeretnék teljesen lemondani a táncról, úgyhogy majd Bécsben szeretném egy egyesületben folytatni, ha találok egy megfelelő párt magamnak. Az egyetemet mindenképpen be szeretném fejezni. Azután ügyvédként szeretnék dolgozni vagy Magyarországon vagy Ausztriában.

Szandra: Jövőre értettségizen. Ausztriában, Felsőőrön egy kétnyelvű gimnáziumban tanulok. Érettségi után Bécsben vagy Grazban szeretnék pszichológiát tanulni. Emiatt lehet egy időre fel kell függesztenem a táncolást, amíg bele nem jövök a sok tanulásba és nem találok egy ottani tánciskolát, ahol folytathatom.