13 éves szombathelyi Balogh-ikrekkel beszélgettünk. Sára a Viktóriában focizik, Anna a Lorigó versenytáncosa.

Mikor lépett be az életetekbe a sport, a foci, a tánc?


Sára


Sára: 8 évesen kezdtem el focizni, a kezdetben csak azért jártam, mert valamit mindenképpen akartam csinálni, a foci szimpatikus volt és a barátnőim is fociztak, aztán annyira megszerettem, hogy komolyabb szinten is szerettem volna csinálni, és ekkor kerültem a Viktóriához. A foci előtt teniszeztem, és egy ideig párhuzamosan csináltam a kettőt, de amikor a Viktóriába kerültem, akkor azt abba is hagytam.


Anna


Anna: Első osztályos voltam mikor az iskolában elkezdtem táncolni. a suliba meghirdették, hogy van ilyen lehetőség és az egyik barátnőmmel kedvet kaptunk hozzá. Egy ideig a tánccal párhuzamosan teniszeztem és kézilabdáztam, de mikor a tánc komolyabban kezdett érdekelni mindkettőt befejeztem.

Ki milyen eredményeket ért már el?

Sára: Amire a legbüszkébb vagyok: Klagenfurtban megrendezésre kerülő United World Games nemzetközi tornán elért 1. helyezésünk, de már több osztrák tornán értünk el szép helyezést - pl. az Altera Porta Hallencup-on voltunk harmadikok, negyedikek, vagy szintén egy bécsi tornán elsők. A bajnokságban idén az 5. helyen végeztünk, én úgy gondolom, hogy ez is nagyon szép teljesítmény. Az iskolával a Viktória kupát kétszer megnyertük, egyszer másodikok lettünk, és még kiemelném a városi diákolimpia 1. és a megyei 3. helyezést.

Anna: Nagyon régóta versenyzek, de legbüszkébb talán arra vagyok, hogy 2012-től minden évben - egyel magasabb korosztályban - területi bajnokok lettünk. Nemrég volt a C tíztánc országos bajnokság, ahol fel tudtunk állni a dobogó harmadik fokára. Nemzetközi versenyeken is voltunk már, ezeken is többször nyertünk minden színből érmet, illetve rengeteg klubközi versenyen sikerült a dobogó legfelső fokára felállnunk.

Kitől örököltétek a foci, a tánc iránti szeretetet, tehetséget?

Sára: Apukámtól, aki ma a Viktóriában edző, gyerekként a Fradiban játszott. Ő vitt ki először foci meccsre és edzésre, nagyon hálás vagyok neki ezért. Anna: Szerintem ezt nem örököltem senkitől, sokáig nem is tudtam, hogy ők is táncoltak.



Sára, te mit tartasz a pályán az erősségednek?

Sára: Erősségem a futás, amikor nagypályára kerültem 1 évig atletizáltam és úgy tűnik, hogy meg lett az eredménye. Több poszton is játszottam már, de én legjobban szélső középpályás szeretek lenni.

A suliban a fiúk furcsán néznek rád a foci miatt, be szoktál állni közéjük?

Sára: Alsóban furán néztek, de azt nem tudom, hogy megszokták vagy a női foci feltörekvése miatt, de ez mostanra teljesen elmúlt. Sokszor beállok közéjük, szívesen játszok fiúk ellen is.



Anna, neked melyik a kedvenc táncod

Anna: Latin és standard táncokat táncolunk. Én a standard, azaz a lassabb, elegánsabb táncokat jobban szeretem, azon belül is az angol keringő a kedvencem.

Sok táncos lány mondta, hogy azért is volt jó táncolni nagyon fiatalon, mert mi már sminkelhettük magunkat, nőies ruhákban jelentünk meg…. 13 évesen igazi nőként éreztük magunkat a parketten. Ez nálad is így van? Csajok a suliban szoktak irigykedni? Magassarkúval könnyen megbarátkoztál?

Anna: Igen, a ruhák gyönyörűek. Mikor kisebb voltam és nem táncoltam ilyen magas szinten főleg a standard ruhákat bámultam meg, hogy mennyire szépek, hercegnősek és csak reméltem, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen ruhám. Most már én is egy ilyen gyönyörű, csillogó, hercegnős ruhába táncolhatok, kisminkelve, szépen megcsinált hajjal, magassarkúban, ez tényleg leírhatatlan érzés. A táncparketten igazi nőnek érzem magam. Igen, a barátnőim sokszor megnézik a ruháimat, sőt, ha van rá alkalmuk szívesen fel is próbálják, akárcsak a magas sarkúimat, amikben könnyebb táncolni, mint sétálni.

13-14 évesen sokan sportolnak, sokan csak hobbiként, a szabadidő eltöltéséért, mások pedig ebben látják a jövőjüket. Ti melyik csoportba tartoztok?

Sára: Nagyon szeretnék a felnőtt csapatban és a válogatottban is pályára lépni, ezért mindent meg is fogok tenni.

Anna: Ameddig csak lehet szeretném nagyon komolyan űzni ezt a sportot, még rengeteg versenyre elmenni. Számomra ez már nemcsak egy hobbi, hanem az életem elég jelentős részét jelenti. Nyilván, ha az élet más városokba sodor, akkor abba kell hagynom, de amíg lehet folytatni szeretném.



Ikrek vagytok, de teljesen más sportot űztük, a hétköznapokban is nagyon mások vagytok?

Sára: Amennyire hasonlítunk külsőleg, belsőleg egymás szöges ellentétei vagyunk. Teljesen más ízlése van, sokkal kifinomultabb. Míg ő inkább vásárolni megy szabad idejében, én sokkal jobban érzem magam foci vagy akár kosár meccsen. Ő imádja a romantikus filmeket vagy a vígjátékokat, én inkább egy jó horrort nézek meg. Hasonlítani a zenei ízlésünk hasonlít, illetve mindketten jól tanulunk.

Anna: Igen, mások vagyunk belülről. Teljesen más sportot választott, és más téren is eltér az ízlésünk, véleményünk. Ő sokkal önállóbb, legtöbbször már egyedül intézi a dolgait, míg én segítséget kérek hozzá. Abban viszont hasonlítunk, hogy mindketten mindent megteszünk, hogy a legjobbat nyújtsuk, mint a sport, mint az iskola terén. Maximalisták vagyunk, ha valamit kitűzünk magunk elé, akkor addig küzdünk, amíg el nem érjük.

Előbb említettétek, hogy a suli is jó megy, ott is maximalisták vagytok. Mennyire megy jól, mi a kedvenc tantárgyatok? Mi leszel, ha „nagy” leszel?

Sára: Nagyon jól megy a suli, eddig minden évben kitűnő voltam és úgy tűnik 7. év végén is meglesz. Talán a németet mondanám a kedvencemnek. A jövőre nézve konkrét elképzelésem még nincs, ma orvos szeretnék lenni, de még nem tudom mi lesz belőle

Anna: Nekem is sikerült minden évben kitűnő bizonyítványt szereznem, remélem ez idén is sikerül. Idegen nyelvként németet tanulok, és ez a kedvenc tantárgyam. Ha „nagy” leszek elsősorban ügyvéd szeretnék lenni, de nem zárom ki, hogy ezzel párhuzamosan a tánccal is foglalkozzak