Interjú a 23 éves Szlepák Andreával, a budapesti versenytáncossal.

Mikor és hol kezdtél el táncolni?

Sosem sportoltam, maximum csak a kötelező úszás órákra jártam. Aztán általános iskolás koromban beírattak -a táncos berkeken belül jól ismert- Dénes bácsihoz. A nővérem annak idején hip-hopot táncolt, és én is kedvet kaptam hozzá, de e a szüleim azt mondták, hogy amíg nem tanulok meg rendesen táncolni, addig nem engednek „himbi-humbizni” (Elnézést a hip-hop táncosoktól). Szóval - kényszerből ugyan - de bekerültem a társastánc világába. Ám a kényszer miatt nem tartott sokáig az amúgy sem túl nagy lelkesedésem. Aztán körülbelül egy év múlva régi osztálytársnőm miatt tértem vissza a sportághoz. És itt kezdődött a botafogos karrierem, Krizsa Mary tánciskolájában. Beleszerelmesedtem az egészbe, és azóta is itt vagyok.

Előbb csapatban, majd a Nemzeti Táncszínház színpadán is táncoltál különböző darabokban. Erről az időszakról mit tudhatunk?

A Botafogoban legelőször a lányformációban vettem részt. Verhetetlenek voltunk a tánciskolás versenyeken. Aztán 2012-ben Maryék úgy döntöttek, hogy újra összehoznak egy utánpótlás csapatot. Ez lett a B csapat, James Bond volt az első koreográfiánk, amivel a 2013-as formációs magyar bajnokságra készültünk. De még előtte megkeresett Dalotti Tibor, aki az A csapatot és a színházi darabokat vezényelte. Megkért, hogy tanuljak be pár koreográfiát a Sakk című darabból. Ezzel egy időben jött az a szerencsétlen helyzet a csapat számára, hogy egy lány váratlanul távozott a formációból. Számomra ez pedig hatalmas mázli volt, mert jókor voltam jó helyen. Nem csak a színházba, hanem az A csapatba is bekerültem a helyére. Így 2013-ban 2 csapatban is indulhattam egy adott magyar bajnokságon. Imádtam ezt az időszakot. Hatalmas élményt adott számomra kilépni a színpadra. Borzasztó motiváló volt, hogy a híres Botafogo csapat táncosaival táncolhattam együtt, úgy, hogy viszonylag kezdő táncos voltam. Próbáltam előadásról előadásra fejlődni, kimaxolni a tudásomat. Szerintem ez sikerült is.



2015-ben váltottál, versenytáncos lettél, mi állt a váltás mögött? Színház nem hiányzik?

De, nagyon is hiányzik a színház. Azt a mai napig csinálnám, ha lenne. De sajnos egy csapatot egyben tartani nem könnyű a mai világban. Azt vettem észre, hogy a közös cél kevésbé lett inspiráló a táncosok számára, mint az, amikor egyedül érhet el sikert. Az egyéni versenytáncra akkor váltottam, mikor éreztem, hogy haldoklóban van a formáció (nagyon nagy bánatomra). Semmi esetre sem akartam abbahagyni. De ez is igazából spontán döntés volt. Egyik edzés után odamentem az előző partneremhez, Balázshoz, hogy „Lenne kedved velem táncolni?” Persze, igent mondott.

2 éve Reck Tiborral táncolsz, aki egyben a párod is, mi volt előbb szerelem majd a tánc, vagy előbb jött a közös tánc és utána szerelem?

Hát ez bonyolult eléggé. Volt közünk egymáshoz még évekkel ezelőtt, de amikor összeálltunk táncolni, akkor ezt teljesen figyelmen kívül hagytuk. Én párkapcsolatban voltam, de amúgy semmit sem akartunk már a másiktól. Anno nem működött. Én gyerek voltam, és Tibi is a 7 év korkülönbség ellenére is. Úgy táncoltunk egymás mellett, hogy meg sem fordult a fejünkben semmi. Aztán egy évvel ezelőtt véget ért a kapcsolatom és egy idő után elkezdtük más szemmel látni egymást. És hát, ez lett a vége.



A táncnál ennek vannak előnyei és hátrányai is.


Előny az, hogy egy dolgot, amit ennyire szeretek, nagyon jó megosztani olyannal, akit szintén nagyon szeretek. Létrejött a párkapcsolatunk miatt egy olyan plusz a táncunkban, amely nem bújt volna elő másképp. Nyílván így máshogyan érünk a másikhoz, mások a gesztusaink. Ez más táncosokkal szemben előnyként felhasználható. Hátrány, hogy alapból kevés időnk van egymásra. És néha ott a kísértés, hogy edzés helyett mással üssük el az időt együtt. Egy másik negatívum, hogy ha eddig tánc közben nézeteltérésünk volt, akkor elbúcsúztunk edzés után, majd lenyugodva újra találkoztunk. Így, hogy együtt megyünk haza, más a helyzet. Megesett már, hogy hazavittük a konfliktust, de szerencsére mind a ketten nagyon simulékonyak vagyunk, úgyhogy ezt mindig meg tudtuk oldani.

Világranglistán a 775., a hazain a 19. helyen álltok. ez így jó? Közösen milyen eredményeitek vannak?


Úgy gondolom, hogy igen. Elégedettek vagyunk, hiszen mind a ketten ezt úgymond „másodállásként” csináljuk. Tibi dolgozik, én még sulizom. Korlátozottak vagyunk, mind időben, mind pénzben sajnos. Szóval ebből a helyzetből próbáljuk magunkból kihozni a maximumot. Így is elmondhatjuk magunkról, hogy Pest megyei régió bajnokok vagyunk B és A osztályban is, valamint a B országos bajnokságon 2. helyezést értünk el. Büszkék vagyunk mindenre.

Latin kategória szexis táncokból áll. Ebből a dögösségből a hétköznapokban mennyi van meg benned, gondolok itt arra, hogy egy belül egy tűzes, temperamentumos lány vagy, szeretsz szexisen öltözködni a magánéletben is?

Temperamentumos vagyok, az biztos. De kívülről ez nem biztos, hogy megállítható rólam. Szeretek csinosan öltözködni, de a mindennapos rohanásban ez nem mindig jön össze és a kényelem előnyt élvez. Viszont tánc közben szeretek szexis lenni, akár kihívó. Amikor táncos vagyok, akkor úgy is viselkedem. Táncnál nem zavar, ha egy erősen kivágott ruhát kell felvennem. Magánéletben viszont sosem vennék fel olyat.



A tánc az sport vagy művészet?


Számomra 70% sport és 30% művészet. Így egyéni versenyzőként inkább sportként gondolok a táncra, ahol a versenyek közben is kell egyfajta színészi oldalt is mutatni. De volt ez másképp is. Amikor formáció és a színházi előadás tagja voltam, inkább gondoltam a táncra művészetként, ahol egy-egy résznél teljesen más karaktert kellett eljátszani. Az egyéni versenyzésben is meg kell tudni mutatni a táncok karakterisztikáját, de közel sem annyira, mint mondjuk fent a színpadon.

Tanítasz is, hol? Mindenkit meg lehet tanítani táncolni, vagy vannak reménytelenek?


A Botafogo Táncegyüttes tánciskolájában van szerencsém tanítani, valamint a Táncláz egyik tanára is vagyok egyben. Én hiszem azt- és e szerint is tanítok-, hogy táncolni bárki meg tud tanulni. Nyílván a készsége nem mindenkinek egyforma, de a képesség a tanulásra ott van mindenkiben. Sok esküvős párosom volt a nyár folyamán, akik úgy jöttek az első órára, hogy ők bizony reménytelenek. Eddig mindenkinek sikerült bebizonyítanom, hogy reménytelen márpedig nincsen. A tánc nem más, mint lépések sorozata. Ha sétálni, járni tudsz, akkor táncolni is.

Következő 3-5 cél, akár civilként, akár táncosként.


2019. tavaszán szeretnék sikeresen államvizsgázni a Eötvös Lóránd Tudományegyetem sportszervező szakán. Diploma után egy stabil munkát szeretnék. Az még el fog dőlni, hogy milyen irányban indulok el. De bármi is lesz, kihozom belőle majd a maximumot, mint mindenből. Szeretnénk Tibivel továbbfejleszteni magunkat, és a legjobb 12-höz közelebb táncolni magunkat.