Egy délután a 16 éves Jávori Lilivel, Rábapatona világbajnok táncosával.

Az eddigi pályafutásod legfontosabb pillanatai?

10 éve – 6 évesen- kezdtem el táncolni a győri művészeti iskolában, ahova jelenleg is járok. Az iskola mellett az általános iskola 2. osztályában elkezdtem a lakóhelyemen (Rábapatona) egy külön egyesületben táncolni, a Boleróban, mivel mindig is versenyezni szerettem volna. Egészen 12 éves koromig táncoltam itt, majd abbahagytam egy részleges bokaszalag szakadás miatt. Egyik eredményemre nagyon büszke vagyok, az NTMFSZ gyerek szóló kategóriájában több mint 40 versenyzőből világbajnoki 3. helyezett lettem 10-11 évesen. Ez az egyesület nagyon sokat hozzátett az én szakmai fejlődésemhez. Magabiztosabban állok színpadra a mai napig és könnyebben tanulom be a gyakorlatokat a táncórákon. Több év kihagyás után egy másik egyesületben a Marinában folytattam, ahol sikerült egy nagyszerű csapatot megismernem. Öröm volt velük dolgozni. Szintén mentünk itt is versenyezni: tavalyi évben a Dance Star nevezetű versenyen felnőtt jazz csoport kategóriájában világbajnokok lettünk, míg a felnôtt lyrical csoport kategóriában világbajnoki 2. helyezett. Sajnos ezt az egyesületet jelenleg szüneteltetem, mivel most nyáron újra műtötték a térdemet, jelenleg is csak fokozatosan terhelhetem.

Az eddig elérteket sok lemondás, fájdalom kísérte?

Lemondás talán csak az ételeknél van, de mivel kicsiként kezdtem, így akkor még nem volt sok dolog, amiről le kellett volna mondanom. Fájdalommal viszont annál inkább, mivel nagyon szűk kislány voltam. Alsóban minden nyáron nyújtás táborok, aztán általános iskolában a boka-, míg középiskolában a térdsérüléseim és műtéteim. Illetve nem megfeletkezve a lelki fájdalmakról, amik néha értek engem.

Hogy látod a jövőt?

A sok sérülés miatt sajnos nem tudok úgy fejlődni az utóbbi 3 évben, mint ahogyan én azt szeretném, így mindig háromszor többet kell dolgoznom, mint az osztálytársaimnak, hogy behozzam a lemaradást. Úgy gondolom, hogy ami sose fog bekövetkezni, hogy spicc cipőben, tütüben egy klasszikus balett koreográfiát előadjak. Nem az én műfajom, persze ugyan úgy kell csinálni, mint a modern táncokat, de még is, a modern táncok nagyobb teret adnak a táncosnak ahhoz, hogy kibontakozhasson, míg a klasszikus balett egy merev, szabályokhoz kötött, lágynak tűnő, de kémény izommunkát igénylő tánc. Jelenlegi tervem, célom az, hogy a saját kortás modern egyéni koreográfiám versenyre, fellépésekre vigyék. .

Az iskola után kortárs belett táncos leszel?

Ez biztos! Ebben a műfajban találtam meg önmagamat

Beszélgetés végén készült fotóink.