A 17 éves Megyesi Pálmával beszélgettünk, a Rock And Magic táncosával, a Senki nem megy sehova című film szereplőjével.

Kezdjük a tánccal. Mikor és hol kezdtél e táncolni? Egyértelmű volt a tánc, vagy próbálkoztál más sportokkal is?

Még ovis koromban a legtöbb barátnőm balettozott, úgyhogy én is elmentem néhány órára, de nekem az valahogy túl lassú volt, valami dinamikusabbra vágytam. (Utólag kicsit bánom, hogy ilyen hamar feladtam, mostanra eléggé elkezdett vonzani a balett). Mire 2008-ban elkezdtem az általánost a nővérem már két éve rockyzott, így nekem és a szüleimnek is nyilvánvaló volt, hogy engem is beiratnak. Akkor még a Musztáng SE-ben táncoltam, most pedig a Rock and Magicnél. Az első edzéstől kezdve imádtam a táncot, más sportágakat is kipróbáltam (pl.: gyorskori, tenisz, lovaglás, úszás, röplabda), de semmi más nem fogott meg ennyire, így ragadtam itt már 11 éve.

Milyen eredmények vannak mögötted?

Nemzetközi versenyen sajnos nem jártam még, bár remélem ez a közeljövőben változni fog. Jelenleg a legbüszkébb a most novemberben Balatonfüreden megrendezett Magyar Bajnokságon elért második helyünkre vagyok. Nem is az elért eredmény miatt, hanem mert mind az előtáncban, mind a döntőben hibátlanul sikerült táncolnunk és tényleg mindenki a maximumot nyújtotta aznap. Persze szörnyen csalódottak voltunk, mindannyian reménykedtünk egy aranyéremben, de én igyekszem ebből is motivációt meríteni.



Szerepelsz a tavasszal bemutatásra kerülő Senki nem megy sehova című filmben is. Előtte milyen kapcsolatod volt a színészkedéssel?

A színészettel a film előtt nem igazán volt kapcsolatom. Persze kisebb koromban dédelgettem ilyen álmokat és a szüleimben is felmerült, tekintettel arra, hogy állandóan pörgök, rengeteget beszélek és alapvetően szeretek szerepelni, de ezt a szereplésvágyamat eddig inkább a táncban éltem ki. Forgattam két reklámot, néha statisztáltam, hogy megtapasztaljam a forgatások hangulatát, de mindig a tánc játszotta a főszerepet az életemben. Aztán most tavasszal találtam a hirdetést facebookon, hogy szereplőt keresnek egy magyar nagyjátékfilmbe és sose lehet tudni alapon jelentkeztem. Azon mondjuk nagyon meglepődtem, hogy már másnap felhívtak két órám között, hogy be kellene mennem egy castingra, de nagyon örültem neki. Eléggé meg voltam illetődve, de összességében már maga a casting is pozitív élmény volt és nagyon reméltem, hogy megkapom a szerepet.

Hogy tetszett a forgatás?

Nyár elején kezdünk forgatni. Előtte már mindenkivel megismerkedtem egy kicsit, de még mindig eléggé új volt nekem a közeg, időbe telt, hogy otthonosan mozogjak benne. A forgatás pont olyan volt, vagy talán még jobb, mint ahogy elképzeltem. Mindenki kedves volt, közvetlen, energikus és nagyon komolyan vette, amit csinál. Talán az okozta a legnagyobb meglepetést, hogy mindenki mennyire odafigyelt rám és aggódott értem, legyen szó bármiről a szereppel kapcsolatban, vagy arról, hogy hogyan jutok haza egy elhúzódó próbáról. Olyan volt, mintha kaptam volna hirtelen egy tucat nagytesót. Én az első napot kivéve csak éjszakai forgatásokon voltam, ami elég kimerítő volt, főleg úgy, hogy az első 4 napban éjjel forgattam, napközben pedig edzéseim voltak, de vitt a többiek lendülete.

A film a te korosztályodról szól. Filmben nagyon más karaktert kellett alakítanod, mint ami a te valós éned, vagy sok a hasonlóság, könnyen tudtál vele azonosulni?

A karakterem, Kitti szerintem amolyan görbe tükör a generációmnak. Szeret a figyelem középpontjában lenni, az sem zavarja, ha ezt a figyelmet kihívó öltözködésével vívja ki magának és hajlamos elveszni a felszínes dolgokban. Kicsit sietteti a felnőtté válását, így a cuki, kislányos énje erős kontrasztban van az erőltetett nőiességével. Eleinte nem igazán tetszett a karakter, butácskának, felszínesnek találtam, de hamar sikerült megbarátkoznom vele, sőt megszeretnem és rájöttem, hogy ez a lány abszolút észnél van. A karakter nem áll hozzám kifejezetten közel, de ha másban nem is, abban hasonlítunk, hogy csajos és szeret kitűnni a tömegből. Nem esett nehezemre azonosulni vele, és belevinni Kittibe egy kicsit saját magamból.



Jó értelemben vett exhibicionizmus van benned?

Szerintem van bennem valamennyi exhibicionizmus, bár ahogy nővök, ez mintha kezdene kikopni belőlem.

Táncolsz, színészkedsz, de mi lesz a későbbiekben, milyen terveid, céljaid vannak?

Őszintén szólva a táncot és a színészetet is imádom csinálni és nem zárok ki semmit a jövőre nézve. A rockyval továbbra sem állok le és nagyon komolyan veszem, de szeretnék emellett más táncokat is kipróbálni. Emellett castingokra járok, ha más nem élmény- illetve tapasztalatgyűjtés céljából, de azért nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem érvényesülni és tovább ismerkedni ezzel a szakmával. A realitások talaján maradva most harmadikos gimnazista vagyok, és az érettségi után az orvosi vagy állatorvosi pálya a célom. Ezért nagyon keményen dolgozom és igyekszem az iskolát, a táncot és a színészetet egyensúlyban tartani.

Kövess minket