>

A 25 éves Jákfalvi Anett Gabriellával beszélgettünk, a győri Marina TSE világbajnok táncosával, TE birkózójával.

Mikor és hol kezdtél táncolni? Mik voltak a pályafutásod legfontosabb pillanatai?

1999-ben vittek el a szüleim először jazz balettre, a győri Marinába. Nagyon élveztem már akkor is, hogy színpadra kell állni és szerepelni kell. Következő évben már versenyzőként folytattam.

A szövetségekben, ahol versenyeztünk ott országos szinten mindig is az élen jártunk, szinte mindig sikerült legalább a dobogóra felkerülnünk. Először 2007-ben lettem világbajnok az akkori junior csapattal, show tánc kiscsoport kategóriában Riminiben. Az utóbbi időben (körülbelül 8 éve) az ESDU szövetség versenyzői vagyunk (ma már Dance Star-ként ismert). 2017 májusában a Horvátországban megrendezett világbajnokságon mindhárom kategóriában ( MTV commercial, lyrical, jazz) második helyet sikerült kivívnunk magunknak csoportos számokban, felnőtt kategóriában az "A" osztály mezőnyében. Ez óriási élmény volt számomra, főleg, hogy akkor már az edzésmunkán felül, személy szerint már az étkezésre is odafigyeltem, így még inkább édes volt a siker, mert úgy éreztem tényleg mindent megtettem azért, hogy jól szerepelhessünk.

Az elhatározásomat a helyes étkezéssel kapcsolatban nagyban befolyásolta Török Eszti, aki egykori edzőtársam, edzőm és példaképem, barátom is egyben, valamint a kedvesem, aki mindenben segített, hogy jól és jó arányban vigyem be a kellő tápanyagokat.

2018. májusában versenyeztem utoljára, amikoris lyrical felnőtt csoport kategóriában, 'A' osztályban 2. helyezést, míg jazz felnőtt kategóriában, csakugyan 'A' osztályban, első helyezést értünk el a világbajnokságon! Na ott aztán volt extázis dögivel. Ami ezt nehezítette és megint csak köszönet jár Esztinek, a vőlegényemnek és nem utolsó sorban az orvosomnak és gyógytornászomnak, hogy 2018. január 13-án csúnyán eltörtem a jobb hüvelykujjam, amit kétszer meg is műtöttek, mire a helyére került. De mindent megtettem a felépülésért és hát sikerült világbajnokságot nyerni utána.



Miért fejezted be Győrben a táncot?

Budapesten élek már három éve, és mindig is nagy áldozat volt így hazajárni edzésre, és az otthon töltött időből a családommal alig voltam. Megérte az áldozatot, de úgy éreztem már, hogy 25 évesen erre nincs már szükségem és szeretnék inkább a jövőbeli, 'felnőtt' tervekkel foglalkozni és azokba több energiát fektetni. Tanári pálya, házasság, családalapítás és társai

Ma a tánc, hogy jelenik meg az mindennapjaidban?

Budapesten táncolok az Art Kingdom Dance Community tanfolyami óráin is, ahol inkább a hip-hop a fő vonal. Csodás tanárokkal találkozhattam itt, és ebben a stílusban is szeretnék fejlődni. Itt Budapesten elképesztő, hogy mennyi lehetőség van tanfolyami szintem, illetve ws-ek tekintetében is. A modern tánc befejeztével, viszont félő, hogy a hajlékonyságomtól is elbúcsúzhatok, így terveim közt szerepel, hogy a jogát beépítem a heti rutinomba, de egyelőre ez több mint rapszodikus gyakorisággal fordul elő, ezen még dolgoznom kell. Igaz, hogy már nem vagyok versenyző, de egy biztos, a tánc mindenkor az életem része lesz, így vagy úgy.



A modern tánc egy nagyon csajos dolog, de ott van az életedben a birkózás, az erőemelés is, ami (bocsi), de már nem annyira. Ezekről mit tudhatunk?

Alapból sosem tartottam magam kifejezetten csajos csajnak, hiába a modern tánc. Sokkal inkább szerettem apukám körül sertepertélni, cipekedni, javítani dolgokat, minthogy a konyhában álljak anyukám mellett. Talán innen van az, hogy kicsit fiúsabb vagyok. A küzdősportok mindig is érdekeltek, de sosem mertem volna kipróbálni, ugyanis meglehetősen sérülékeny vagyok. Túl vagyok számos térdficamon, mindkét térdemet egy-egy komolyabb műtéttel helyre is pakolták (szó szerint).

Aztán mikor a TEre érkeztem, körülbelül 3 nap múlva be is húztak, hogy nem akarok-e birkózni, mert akkor indulhatnék a MEFOB-on a TE színeiben. Nos, ez már elegendő motiváció volt. Így 2016 szeptemberétől elkezdtem foglalkozni a birkózással, de csak sulis szinten, az öröm kedvéért. Merthogy imádom, és nagyon élvezem.

Háromszor indultam MEFOB-on ( Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Bajnoksága ), szabadfogásban, 60 kg-os súlycsoportban. Kétszer ezüstérmes, egyszer pedig bronzérmes lettem. Ezek a versenyek inkább csak az iskolának való pontgyűjtésről és az élvezetről szólt nekünk, lányoknak. Ennél komolyabb versenyen nem akartam indulni, mert féltem magam. Eleinte a lábaim sérülésétől eléggé tartottam, ugyanis van egy-két fogás, ami rémisztő ilyen szempontból, de igyekeztem ezeket szépen elkerülni, sikerült is. Ami komolyabb kihívást jelentett az, hogy a tavalyi tavaszi félévében volt egy MEFOB, amikor még a kezemet nemigen tudtam jól, magabiztosan használni. Még a jegyzetelés és kilincs lenyomása is gondot okozott, de azért elmentem a versenyre, mert imádok küzdeni.

Mindezek mellett az utóbbi közel 3 évben a hobbi erőemelés is a szívemhez nőtt. Most épp 100 kg-os 5RM-re hajtok elemeléssel (5 ismétléses Deadlift 100 kg-mal), ugyanis a vőlegényem azt mondta, akkor vesz el feleségül, ha ezt megcsinálom és ha ő a 180-at felemeli egyszer. Ő már felemelte az övét... most én következem.

Épp a hétvégén az első box edzésemet is megejtettem, a vőlegényem öccse kezdett tanítani az alapütésekre.


Fotó és címlapkép: 3Dvision Média


Hogyan tovább?

A TF -en tanulok, pontosabban most végzek testnevelő - gyógytestenevelő tanár szakon, mesterképzésen. Január végén államvizsgázom. A tavaszi félévben csak az egyéb munkáimmal, edzéseimmel szeretnék csak foglalkozni. Azonban, ahogy jön az iskolakezdés szeptemberben, úgy én is elkezdem a tanévet, csak mostmár tanárként.

A tánccal sosem szerettem volna igazán a másik oldalról foglalkozni. Nem érzem magam kompetensnek az oktatására, vagy egy jó versenykoreográfia elkészítésére. A tánc az életemben viszont biztos, hogy mindig jelen lesz. Valamint táncosként az is előfordulhat, hogy tudok szerepelni, dolgozni filmben vagy rendezvényeken. De tanítani nem akarom és nem is fogom.

Inkább a tesis vonalra szeretnék ráállni a tanári pályát kiegészítve. Dolgozom például ovisokkal általános koordináció fejlesztő foglalkozás keretein belül, és iskolásoknak tartunk sportágválasztó foglalkozásokat a Vektor egyesületben. Ezek mellett a Thor Gym FMT ( functional movement trainer ) képzését is elvégeztem, ahol 3. legjobbként vizsgáztam, és most részmunkaidős edzőként kezdő csoportokkal foglalkozom. Fontos ugyanis, hogy ne csak a gyerekeket ismertessem meg azzal, hogy a mozgás miért fontos és hogy hogyan lehet helyesen végrehajtani a gyakorlatokat, hanem a felnőtt korosztály is újra esélyt kapjon erre