Interjú Kovács Barbarával, az ELTE-BEAC cheerleading csapat magyar bajnok 29 éves emelőjével.

Mikor régebben láttál a tévében filmet, ami szurkolólányokról szólt, gondoltad volna, hogy egyszer te is a pálya mellett leszel?

Nem, korábban nem is sejtettem, pedig számos ilyen filmet láttam, és volt köztük pár egész szórakoztató alkotás is, nagy kedvencem például a mai napig a „Pomponsrácok”. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a legfontosabb produkcióink valójában a szőnyeg és a parkett közepén zajlanak, tehát elmondhatjuk, hogy napjainkra a cheerleading is versenysporttá nőtte ki magát, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világban. Ennek legfőbb megnyilvánulása, hogy 2016 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság provizórikus, azaz ideiglenes jelleggel olimpiai sportágnak tekinti a cheerleadinget. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a sportág a cím elnyerésétől számított három éven belül már pályázhat az olimpia hivatalos programjában való részvételre.

Mindazonáltal számunkra is fontos az egyesületemnél (ELTE-BEAC), hogy visszanyúljunk a sportág gyökereihez, és fellépéseink keretében buzdítsuk a sportolóinkat, valamint szórakoztassuk a közönséget. Ezek az események egyébként számunkra is hatalmas élményt jelentenek: buzdíthattam már többek között a magyar jégkorong válogatottat, az amerikai futball válogatottunkat, a Videoton FC labdarúgócsapatát, és a Hungaroring Magyar Nagydíj versenyzőit. Emellett felléptünk a TV2 „Csak show és más semmi” című műsorában, az Olimpiai Bajnokok Klubjának rendezvényén, az M4 Sport „Az Év Sportolója” Gálán, valamint Fenyő Miklós és Király Viktor háttértáncosaiként a 2018. decemberi „Fenyőünnepen” is.



Mikor, hogy lettél te is cheerleader? Előtte/közben hol és mit sportoltál?

7-14 éves koromig több akrobatikus rock`n`roll formációban is táncoltam, gyerek („children”) kategóriában országos bajnoki címet is nyertünk. Ezt követően társastáncoltam, 15-20 éves koromig latin-amerikai, majd 20-22 éves koromig a standard táncok műfajában. A versenytáncban osztályok vannak, mi a táncpartneremmel a „C” osztályos standard mezőnyben versenyeztünk (ez a keringőket, a tangót, a slow fox-ot és a quick step-et takarja), itteni legjobb eredményünk szintén az országos bajnoki cím.

A cheerleadinggel teljesen véletlenül találkoztam 2013-ban, amikor hosszú idő után először került újra megrendezésre a Dunai Regatta, és az akkori iskolámban, a Budapesti Corvinus Egyetemen felkértek, hogy tanítsak be a frissen toborzott szurkolócsapatunknak „egy kis koreográfiát”. A műsor végül jól sikerült, de ennél is fontosabb, hogy itt láttam először a mostani egyesületem, az ELTE Cheerleaders fellépőit, akik már akkor is egy nagyon magas szintet képviseltek. Egy rövid Erasmus-kitérő után 2014-ben jelentkeztem is a csapatba, és azóta is itt vagyok.

A cheer sport két nagy ága az akrobatikus „cheerleading” (ez az, amivel találkozhatunk az amerikai filmekben), valamint a balett és rg-alapokon nyugvó, főként látványos forgás- és ugráskombinációkból és térformaváltásokból álló „cheer dance.” Bevallom, engem először ez utóbbi fogott meg, és ebben is kezdtem el versenyezni, az ismertebb ággal, vagyis a cheerleadinggel csak két éve foglalkozom.

Ide sok minden kell, de legfőképpen erő és bátorság. Neked melyik okozott a legnagyobb problémát? Volt már "baleseted" leejtettek, leejtettél valakit?

Komolyabb sérülésem nem volt. Kisebb balesetek természetesen előfordulnak, hiszen tulajdonképpen egy extrém sportról van szó. Én is estem már le, illetve nagyjából minden testrészemre estek már rá, de nagyon fontos elfogadni, hogy ez is a sport része, és a lehető legnagyobb lélekjelenléttel megélni ezeket a helyzeteket, hiszen ezek élesben is előfordulhatnak. Le kell szögezni emellett azt is, hogy a cheerleading sok akrobatikus műfajhoz képest biztonságosnak mondható, hiszen még a versenyeken is kötelező a csapatok mellé biztosítóembereket, ún. „spottereket” rendelni.

A cheerben számomra a súlyom jelent kisebb kihívást, hiszen 55 kg egy „base” (emelő) esetében kissé kevés, míg egy „flyer” (akit emelnek) esetében kissé sok. Az elmúlt két évben valamennyi poszton kipróbáltam magam, és egyértelműen az emelésben – tehát a „base” poszton – éreztem legjobban magamat, és persze a levegőt. Ugyanakkor, mivel nem vagyok kifejezetten base-alkat, kiemelt figyelmet kell fordítanom a helyes technikák elsajátítására az edzőim segítségével, a táplálkozásomra (fogyásról szó sem lehet), valamint az erőnövelésre. Utóbbi érdekében külön súlyzós edzéseket is végzek, melyben a párom is sokat segít nekem.



A különböző fellépések mellett versenyekre is jártok, milyen eredmények vannak mögöttetek?

Az ELTE Cheer Dance Team csapatunk háromszoros magyar bajnok, ezáltal már három Európa-bajnokságon volt lehetőségünk Magyarországot képviselni, valamint a 2018 júliusában a kínai Nanking városában megrendezett világkupa versenyen második helyezést értünk el, ezt tartom a legnagyobb sikerünknek. A cheer dance-nek 2016-ban a művészibb jazz-ágát is kipróbáltam, ahol a táncpartneremmel szintén magyar bajnokok voltunk, valamint az Európa-bajnokságon 12. helyezést értünk el.

Jelenleg cheerleadingben az ELTE Supernova all-girl (vagyis női) csapatban versenyzem, akikkel a tavalyi évben szintén magyar bajnoki címet szereztünk, és 2019-ben már a nemzetközi mezőnyben is szeretnénk megmérettetni magunkat.

A magyar cheer sport egyébként általában véve is nagyon jó eredményekkel zárta a tavalyi évet: Nankingban az ELTE Coed Team (férfi-női vegyes csapat) is ezüstérmet szerzett, ezen kívül a női cheerleading válogatott Európa-bajnoki, míg a magyar egyetemi coed válogatott egyetemi világbajnoki címet nyert.





A sport mit ad, mit tesz hozzá az életedhez?

Általában véve a tény, hogy a sport rengeteg szellemi-fizikai előnnyel jár, én most pár cheer-specifikus élményt említek meg. Egy kiscsoportos gyakorlás során egy korábbi edzőm azt kérte, hogy az emelések végrehajtása közben figyeljük egymás légzését, és próbáljunk meg „együtt lélegezni.” Ez valamiért nagyon mélyen megmaradt bennem, és átvitt értelemben azóta is próbálom alkalmazni minden téren. Szerintem az igazán jó cheerleaderek titka az, hogy valóban átérzik a csapatszellemet és minőségi figyelmet tudnak fordítani a társaikra. Lélektani szempontból szintén meghatározó élmény volt a legelső edzőtáborom, ahol a cseh coed válogatott tagjai zárszóként azt kérték, hogy ne csak a szőnyegen/parkettán, hanem a magánéletben is legyünk cheerleaderek: bíztassunk másokat, ismerjük el a munkájukat, erényeiket, és mindig sugározzunk vidámságot. Egy népszerű idézet ezt hirdeti: „a gyenge lenyomja a másikat, az erős felemeli.” A cheer segített, hogy igazán átérezzem és átültessem a mindennapokba ezt a filozófiát.



Egy jó alakú, csinos lány vagy, a modellkedésen soha nem gondolkodtál?

Köszönöm a kérdést, igen előfordul, hogy felteszik, de a válaszom mindig nem. Egyszerűen azért, mert teljesen más az érdeklődési köröm. Amikor kevésbé intenzíven sportoltam, akkor is sokkal inkább a művészetek felé fordultam: a középiskolás évek alatt fuvoláztam és kórusban énekeltem. Ezek egyébként a táncos műfajok és az átélés kapcsán nagyon sokat adtak hosszú távon, a két világ nagyon közel áll számomra egymáshoz. Nem mondom, hogy nem szeretem, ha fényképeznek, de hivatásként nem tudnám elképzelni a magam számára.

Mi a te hivatásod?

Civilben éghajlatvédelemmel, klímapolitikával foglalkozom. Főként szakmai támogatást nyújtok magyarországi szervezetek számára a zöld projektötleteik kidolgozásához és végrehajtásához. Emellett a BEAC legfiatalabb cheerleadereit, a 4-6 éves korosztályt edzem. Tehát mondhatjuk, hogy a munkám minden téren a jövő generációi körül forog.

És te milyen jövőt látsz magad előtt?

Mivel már sokkal közelebb járok a 3X-hez, mint a 2-höz, természetesen a legfőbb célom, hogy pár éven belül saját családom legyen, illetve az ehhez kapcsolódó szerepeket megélhessem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkámra és a sportágamra is hivatásként, maximális lelkesedéssel tekintek, így minél tovább szeretném folytatni mindkettőt. Emellett tavaly ősszel végeztem „jógaoktató és gerincterápiás trénerként”, amely szintén egy új világot nyitott meg a számomra, és amelyet a közeljövőben mindenképp szeretnék másokkal is megosztani.