Interjú a 27 éves budapesti Végh Alexandrával, a világbajnok táncossal, a Nívódíjas táncpedagógussal.

Mikor lépett be az életedbe a tánc?

4,5 éves koromban Csepelen, a Csep’ Jazz Dance táncegyesületnél kezdtem. Eredetileg a tánc célja az lett volna, hogy lekössék a sok energiámat, mert soha nem bírtam 10 percnél hosszabb ideig leülni egy helybe. Kezdetben kreatív gyerektánccal kezdtem, ahol a balett alapokat játékos formában tanította nekünk Hodonszky Júlia, akivel azóta immár 11 éve kollégák vagyunk. Igen hamar már 6 évesen a Magyar Divat-és Sporttánc Szövetség keretein belül showtánc kategóriában versenyeztem. Majd a klasszikus balettal komolyabban 8 évesen találkoztam, amikor Mráz Kornélia balettmesternő heti rendszerességgel foglalkozott velünk, hogy a showtánc, moderntánc mellé tökéletesítse az alapokat. Onnantól kezdve elengedhetetlen volt, hogy mind a klasszikus balett, mind a moderntánc az életem része legyen.



Világbajnok táncos voltál, ma sikeres edző, tanár vagy. Egyértelmű volt, hogy ezt a pályát fogod választani?

Igen. Egészen kicsiként, már 5 évesen mondogattam, hogy én tánctanár szeretnék lenni, nekem mindig is ez volt az álmom szinte az első pillanattól kezdve. 20 éves koromig versenyeztem a Magyar Divat-és Sporttánc Szövetség keretein belül hazai és nemzetközi versenyeken egyaránt, de onnantól kezdve, hogy gyerekként eldöntöttem ez az én utam, nem volt kérdés, hogy gimnázium után a Magyar Táncművészeti Egyetemen (akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán) szeretném folytatni a tanulmányaimat. A fejlődés célja érdekében és az álmom elérése végett Hodonszky Júlia már 15 évesen ajánlott különböző esti kurzusokat, így 3 évig jártam be Somorjai Judit kurzusaira, és 2 évig Szigeti Oktáviához, akik a Főiskola állandó tanárai voltak. Érettség után egyből jelentkeztem is a Táncművészetire, ahova sikerült első neki futásra bekerülnöm. Amikor elkezdtem a Táncművészetit Vasas Erika kiváló táncművész vett évekig a szárnyai alá és vezetett be a kortárstánc világába. Táncos és próbavezetőként végeztem a főiskolán, 4 év szünet után jelenleg ismét a Táncművészeti Egyetem hallgatójaként igyekszem megszerezni a táncpedagógus diplomát is.



Akár táncosként, akár tanárként milyen eredmények, sikerek, szép pillanatok vannak mögötted?

Életem legszebb pillanatának tekintem a mai napig táncosként: amikor a junior formációval a 2. helyet szereztük meg a csapattal, aztán az első magyar bajnoki győzelmem felnőtt szólóban, és amikor hosszú-hosszú évek után nekem szólt a magyar himnusz Olaszországban a felnőtt világkupán show szóló kategóriában. Ami a szívemnek legkedvesebb: Riesában a világbajnokságon elért döntős 5.hely, amit a párommal sikerült közösen elérnünk felnőtt show duó kategóriában.

Tanárként nagyon meghatározó volt, és soha nem felejtek el: a legelső tanítványommal sikerült elérnem többszöri nemzetközi döntős dobogós helyezéseket, és nemcsak a sikerek miatt, hanem mert a sok gyakorlás alatt lelkileg is közel került hozzám az akkor még picike 5 éves kislány. Ami még nagyon nagy nyomott hagyott bennem: az első magyar bajnoki cím junior kiscsoport kategóriában, valamint az első junior formáció magyar bajnoki cím, amit sikerült közös erővel elérni a lányokkal.

Viszont a legszebb pillanata az életemnek pedagógusként, amikor a magyar bajnoki cím után ugyanaz a formáció az International Dance Federation keretein belül a lányok elhozták a világbajnoki címet. Leírhatatlan az az érzés, amikor utoljára mondják a csapat nevét, a himnusz közben magyar zászlót lengetve zokogott a csapat a dobogó legfelső fokán.



Nívódíjas táncpedagógus vagy, ez mit jelent?

A Magyar Divat-és Sporttánc Szövetség hagyományai szerint minden évben a magyar bajnokság gáláján fellépnek azok a produkciók, akik az előző évben nemzetközi szinten döntős eredményt tudtak hozni kis hazánknak. Ezen a verseny kitüntetik azokat a táncosokat, akik az eredmény alapján felléphetnek, valamint azokat a pedagógusokat, akik a felkészítő tanáraik, koreográfusaik voltak ezeknek a produkcióknak. Mivel többszörösen sikerült ilyen eredményeket elérnem közösen a gyerekekkel, így a szövetség többszörösen kitűntetett táncpedagógusi nívódíjjal.

Mit jelentett számodra tánc kislányként, és mit ma?

Kislányként rengeteg élményt, csapatmunkát, egy álmot jelentett, ma már az életem. Persze nem mondom, hogy nincsenek hullámvölgyek, fáradtabb napok, de aztán bemegyek a gyerekekhez kapok tölük egy mosolyt, egy ölelést és tudom, hogy otthon vagyok, mert olyan ez az egész, mint egy nagy család.

Balettal soha nem akartál komolyabban foglalkozni?

Csak klasszikával nem akartam, mert az első pillanattól kezdve magával ragadott a moderntáncban átélt szabadságérzet, és én személy szerint több érzést, érzelmet tudok átélni, előhívni magamból moderntánc közben.



Mi áll a sikereid mögött?

Szerintem az egyetlen kulcs: a hit. Hiszek benne, hogy a tánc által szabadok lehetünk, hiszek a gyerekekben és hiszek benne, hogy a tánc által, akár művészként, akár pedagógusként valamit adok másoknak.

Közeli és távoli tervek, célok?

Jelenleg a közeli tervek között az 1 hónap múlva sorra kerülő világbajnokság szerepel, ahol reményeim szerint teljesen felkészülten képviseljük számos kategóriában hazánkat. Távolabbi tervem része, hogy szeretnék vakoknak táncot tanítani, kicsit új kihívásokkal szembe kerülni, de ehhez még rengeteget kell tanulnom, tapasztalnom, érnem, így egyelőre, ez csak későbbi terv marad.

Mikor nem táncolsz, nem tanulsz, akkor…..?

Ha az időm engedi, esténként pszichológia könyveket olvasgatok, de emellett szabadidőmben szeretek leülni egy jó kávé mellett a barátaimmal és a családommal beszélgetni és színházba járni.